2010. február 15., hétfő
Az a bizonyos fagyos, múlt szombati séta
Arszenyij Tarkovszkij: Hó szaga ( részlet)
...S egy lélek sincs, s a higanyoszlop
A fagynak megadja magát,
S mi füst- és málnaszínü, foszló
Ködökben indulunk tovább.
A lepedőkbe gyűrt havas táj
Kórházszagában lépkedünk,
S ajkunkra lép, akárha kristály-
Angyal, fagyott lélegzetünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kezdek aggódni! Neked valami szenzorod van az én lelkem legbelsőjéhez. Megtalálod mindig a megfelelő pillanatot, azt hangulatot amire ép akkor és ott szükségem van lesz vagy ép volt.
VálaszTörlésMert havas, hideg képekre van éppen szükséged?
VálaszTörlésIgaz, írtad is msn-en, hogy menjek kifelé a szabadba hétvégén, és csináljak havas képeket.
Gondolom, a te vágyad is ez lett volna. Ugye?
Igen. Annyival van könnyebb helyzetem, hogy a kertben minden csupa hó. Így sokat voltam most ott. Ráadásul elmentünk kirándulni is kicsit a Pilisbe. csodálatos volt. Csak nagyon keveset tudtam sétálni. Ez bántott. Viszont a popsimmal is meggyőződtem arról, milyen is mostanság a hó minősége.
VálaszTörlésBoró, akkor jó nagy hó van arra. Én úgy boka fölött 10 cm-nél mélyebbre nem süppedtem. Igaz, ez is elég volt.
VálaszTörlésPilisbe? Az azért jó lehetett!
A délelőtti Bécsi-dombi séta után még főleg az én kérésemre a Fertő-tóra is kimentünk délután. M. hazafelé úton azt mondta, reméli, most aztán kiéltem a havas séták utáni vágyaim.:-)Poénból mondani akartam neki, hogy még hova kellene elmenni, de inkább hallgattam, mert még komolyan veszi. Én pedig már csak melegre vágytam és szárazra.