2011. december 28., szerda
Jönnek-mennek bennem a gondolatok
Karácsony után van valami üresség, visszafogottság az emberekben. Elmúlt, amire készültünk, a test és lélek még nincsen készen a tervek megvalósítására, ha benn már fogalmazódnak is. Pihen, vár az új évre. Most az új évről szóló információk eleve megszabják a terveket, hallgatom a híreket, bennem van egyfajta szorongás, de a dac is a "túlélésre", és körvonalazódnak az elképzeléseim 2012-re.
Karácsony után még vannak találkáim, tehát az ember a fontos továbbra is. Barátnőm -jó ismerősöm jön ma délután, telefonbeszélgetésen kívül elég ritka a személyes találkozásunk, az ünnepekre korlátozódik leginkább.
Tegnap rossz passzban lévő, családját hiányoló kollégám ( a karácsony csak ront az ilyen helyzeteken) hívott, hogy szenved, beszéljünk. Aztán "Honfoglalóztunk" is, játszottunk, figyelmet eltereltünk. Átbeszéltünk már sok mindent, talán a figyelemelterelés többet segít, ha belefárad valaki a gondolkodásba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
zene
x
Tájékoztatás
Az Éva című blogon található képek saját fotók.
E-mail címem: editis@citromail.hu
gyönyörűek a mai fotóid , pont ilyen idő van errefelé is:)
VálaszTörlésés pont ilyen kiüresedett érzés leskelődik itt rám,
hacsak
okoskata meg nem szervezte volna, hogy holnap jöjjenek el hozzám ebédre
ettől még egy kis utónyüzsgés:
olyan jólesik pont jól esik, mert KELL sürögnöm-forognom (ha csak picit is, akkor is)
Ha akarjuk. Csak akarni néha nehéz. :)
VálaszTörlésKatalin,úgy jó,ha másokért tehetünk.Akkor valahogy mindig jobb a nap, és ezt tényleg így gondolom.
VálaszTörlésUtána jobb magunkkal is!:-)
Zé,persze, hogy nem könnyű, nem is mondtam, hogy az.De nem akarom elhagyni magam.Ha nehéz, mindig dolgozik bennem a dac, a "csakazértis". Most is így van!Elég sok fejbekólintás kell hozzá!:-)
Magadért teszel...de másokért sokkal többet.Csodálatos dolog beszélgetni, átbeszélni azt,amit éppen kell.Ilyenkor is Karácsony után.A többit tudjuk...
VálaszTörlésSzeretettel ölellek,
Hajnalka
Bennünk valahogy nem volt hatalmas a várakozás, csak a csendes öröme a várható együttlétnek. Ami meg is volt, annak rendje és módja szerint. Így aztán nem éljük meg kontrasztnak az ünnepek naptári elmúltát sem.
VálaszTörlésVagy csupán öregszünk; de ennyire? Ez a csendes öröm maradt velünk és remélem, nem hagy el a hétköznapokban sem.
Phaedra, igen, kölcsönös, és nem is vagyok biztos az arányokban, kiért teszek vagy teszünk többet. ha egyáltalán ezt mérni lehet. Talán mindig attól függ, hogy kinek a dolgait beszéljük át, de úgyis minden mindennel összefügg!
VálaszTörlésVisszaölel: Éva:-)
Stali, egyfajta várakozás van. Van idő is karácsony előtt arra, hogy fokozódjon az érzés.
VálaszTörlésEgyébként az együttlét a fontos, mert aki nem töltheti azzal az ünnepet, akivel szeretné, az nagyon tud fájni.
...és hagyjon el a hétköznapokban sem az csendes öröm, amit érzel.
Az új évre a legjobbakat kívánom!
VálaszTörlés