Öregszik minden, ez a biztos, állandó pont itt a változó világban.
Gyorsan megnézem kedvenc tárgyaim. Helyükön vannak, tényleg nem változik semmi. A kulcslyukban nincs kulcs továbbra sem, nem jön ide hívatlan vendég, a csipeszek ruhák nélkül égre merednek vagy földre néznek.
Virágok virágoznak, szilva érik, gyümölcsök befőttként már üvegben, kertből bab egy zacskóban.
Függöny meglebben a szél keltette légmozgásban.
Ennyi itt a történés...
Oma szól, hogy felvágja a kuglófot. 88 éves, és ő sütötte nekünk. Hétvége, kuglóf, hívó szó...Jó itt megint.
Ket-harom hete tervezem, hogy sutok kuglofot.Meg soha nem sutottem, lehet a beirasod felgyorsit:)
VálaszTörlés... elhiszem neked! És milyen kedves, ahogy az öreg kezeket is megörökítetted, nagyon tetszik :)
VálaszTörlésÁgnes, van valami béke és lélekmelegítő a kuglófban.
VálaszTörlésKedves m., milyen jó hogy te pedig ezeket a kezeket észrevetted!:-)
Annyira szép, irigylésre méltó a helyzeted. Kívánom, hogy még sokszor ehess ilyen kuglófot. Az én mamám kuglófsütője sajnos már az én konyhámat dísziti.
VálaszTörlésZsuzS, először is köszöntelek, mint 60. olvasómat!:-)
VálaszTörlésNem az én nagymamám Mitzi néni, de azt hiszem nem is számít ez. Rendszeresen látogatjuk, visszatalálok nála az én saját már nem élő nagymamám világába.
Milyen az a kuglófsütő? Mesélj kicsit róla. Nekem van fémből is, de az igazi kedvenc egy barna mázas cserép kuglófsütő, ami a birtokomban van ajándékként.
Ó, azok az "örök kuglófok ", a szeretet képviselői :-)
VálaszTörlésAlterego, ennél jobban meg sem lehet fogalmazni!:-)
VálaszTörlésEmlékek bora
VálaszTörlésPirkadt bort iszom,
tűnődve, kortyolgatva,
mint a lassan járó,
megfontolt öregemberek.
A nap besüt már
a hűvös verandára,
deríti a bort
és borús kedvemet.
Szűkszájú pohárban,
méltóságteljesen
forgolódik a karimás,
testes nedű.
Valahol a hegyen
(vagy talán Somdűlőn?)
barna mélabúval
szól egy hegedű.
Ám most új vendég jött...
és az ő kedvére
kezdenek friss nótát,
már nem is szomorút,
mást pengetnek gyorsan,
vérpezsdítő ritmust,
elűzve távolra
a sötétlő borút.
De az én szívemben
a homály nem oszlik,
megüli kedvemet
mint az őszi köd.
Még egy korty vár
és egy régi emlék...
Napkorong világít
és a köldököd - - -
Ohhh, ki van itt!?
VálaszTörlésTrendo, köszönöm a verset!
"Pirkadt bor"! Nagyon jó! Miért nem jut nekem eszembe ilyen?
Éva szívem! A "pirkadt" megjelölés az a borászok szakkifejezése. Olyan borra mondják, amely áteső fényben egyszerre mutat sárga és piros fényreflexeket. Csak hogy tudd, mikor használod helyesen! :)
VálaszTörlés