Utunk során én voltam a fő kapcsolatkereső, és sokan voltak rá vevők. Valahogy megérzik, hogy kíváncsi vagyok rájuk. Vannak véletlen találkozások? Vagy a sors tényleg összehozza azokat, akiket kell? Érezzük a rezgéseket...! Igen,(talán mégis) hiszek benne. Van, aki, ami irányít minket.
Sétáltunk az Őrségben, egy férfi szénát forgatott.
Tetszett, ahogy dolgozik a feleségével. Észrevette a figyelmem, beállt egy pózba, és odaszólt egy humoros mondatot.Vettem a lapot, szó-szót követett, és kiderült, hogy ők is ugyanabból abból a városból vannak, ahonnan mi, arról a lakótelepről, szinte a szomszédos utcából költöztek be abba a házba 2 hete. Egyszer csak ott álltunk egymással szemben mi ismeretlenek! Nevettünk, hogy ez megtörtént.
Azonnal behívtak minket, és megmutattak mindent, úgy beszélgettünk, mint ismerősök. Egy pillanat alatt megtörtént.
A házban a régi tulajdonosoktól megvették a régi bútorokat, még a falvédőket is.Ott a helyük!
Van már 2 kiskutyájuk, jön majd a többi állat.Tanulnak bele a falusi életbe, bár gyerekkorban éltek már ott. Most újra tanulni kell, vagy legalább emlékezni a lakótelep után. Bennünk van ez a tudás. Azt mondták a helybéliek is segítőkészek. Menni fog ez!
Kicsi a világ és ezek a találkozások még barátságot is hozhatnak. Kár,hogy nem csináltál több képet!
VálaszTörlésÉn is vártam volna a több képet.:) Már megszoktam tőled.:) Hát igen, tanulni kell a falusi életet, ha valaki évtizedekig városban élt. De bele lehet jönni, az ember nem felejti el a falusi levegőt:):)
VálaszTörlésde jó!
VálaszTörlésÉn is szeretem, ha belepottyanok mások életébe, s kinyitják örömmel előttem...
KÉPEK!!!
Hű, most, hogy említetted a falvédőket! Az egyik sógornőm hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik ezekből (mintegy ezer db), szóba is kerültél náluk, mint szintén falvédő-hívő. Na, majd beszélgetünk erről is, remélem.
VálaszTörlésezért szeretek én is bekukkantani hozzád olykor-olykor:
VálaszTörlésmert nem sietsz, ráérsz odafigyelni,
pedig biztos Neked is van épp elég dolgod, de sikerül a prioritásaidat megőrizni...nem téveszted szem elől az értékeset, a fontosat, nem süllyeszted a zsebedbe féltőn, hogy "majd később jobban megvizsgállak", (mint én, meg még páran), hanem ott és akkor megéled teljesen,
sokat tanítasz, nem is tudod
Persze, hogy csináltam több képet! Róluk is, házról is kívül-belül. Nem is volt ellenükre. Közvetlen, barátságos, jó humorú, beszédes pár. Csak meginogtam a képek hozatalával kapcsolatban a személyiségjogokat "illetőlegesen". :-)
VálaszTörlésA férfi úgy indított: "Akar egy igazi dolgos emberről csinálni egy képet?"
Aztán a villájával a széna mellé beállt egy olyan pózba, mint régen álltak volna feszítve a munka kíváló dolgozói.:-)
Ahhh, és képzeljétek készül már a nyári konyha( meg is volt, de dolgoznak rajta), egy igazi régi zöld kredenccel, sparherttal. :-)
Katalin, igen, mindig minden részletet alaposan. Nem voltam mindig ilyen, de ilyenné alakultam.
VálaszTörlésMost azon gondolkozom, miért? Ki fogom találni, mi volt az a pont, ami ebbe az irányba vitt.:-)
Meg aztán az "ott és akkor" élvezete! Ez is fontos! Mert elmúlik a pillanat. 2x ugyanabba a folyóba, ugye nem...
Persze, hoztam én képeket a szállásunk belsejéről, de az lehet, hogy reklámnak is minősül, bár a címet nem írtam ki.:-)
VálaszTörlésNem vagyok tisztában mit szabad, mit nem, inkább csendben vagyok, ha nem vagyok biztos, és igyekszem semleges képeket hozni.Ezt érzi az ember.
Igaz, hogy jött e-mailben kérdés, hogy lehet eljutni abba a vendégházba. Az már más, meg is adtam az adatokat.:-)
Nehany eve tortent, eszakra mentunk, egeszen pontosan egy kis szigetre, Tobermory.A kisvaros ahol elunk 55 ezer fos, es azon a felszigeten akkor alig voltak, de a fiam legjobb baratja, szuleivel ott volt, osszetalalkoztunk:)
VálaszTörlésAzota is csodalkozom, mert nem tudtunk az utazasrol, hirtelen otlet volt:)
Ilyen esetek után gondolkozhatunk el, hogy vannak-e véletlenek.Vagy minden törvényszerűen( ok-okozati összefüggések)bekövetkezik, és mi ott vagyunk szintén bizonyos okok miatt?
VálaszTörlésLátszólagos a véletlen, valójában törvényszerű.Csak mi nem látunk a dolgok mélyére annyira,vagy nincs elég információnk, hogy megértsük.
Valami ilyesmi, de nem nagyon foglalkoztam ezzel.
én is sokkal beszédesebb lettem , (fiatalon zárkózottabb voltam), és mindig olyan érdekes dolgok, összefüggések, kapcsolódások szoktak kiderülni egy-egy futó beszélgetés kapcsán is... (persze ezeke csak így tudnak megnyilvánulni - és micsoda veszteség lenne, ha nem beszélgetnénk..., mimindentől esnénk el, és mégcsak nem is tudnánk róla!)
VálaszTörléslám - még igy (kommentekben ) ismeretlen ismerősökként is milyen jó beszélgetni, nem?:)
"Rendeltetésünk nem magányos élet...hanem barátság és társalkodás" (Berzsenyi)
Alíz, zárkózott voltam, zavarban voltam, szerepléskor, megszólaláskor lámpalázas voltam. Elmúlt. Gyakorolni kell! Részben hivatásom tette, beszédesebb baráti kör, és szinte észrevétlenül oldódtam. Érdekelnek az emberek, a sorsok.
VálaszTörlésGyakran később jöttem rá, hogy ezt meg ezt kellett volna megkérdezni, meg kellett volna szólítani, vagy hagyni, hogy ő közeledjen. Később, már nem jött vissza a pillanat. Ezért tudatosan mentem elé a dolgoknak, aztán sajátom lett.
Nem idegen tőlem a csendes, szemlélődő magatartás sem.