Schönbrunni kastélyba mentünk kora délelőtt. Be a kastély épületébe nem mentünk, kilométeres volt a sor a pénztárnál. Nem is volt szándékunkban. Inkább a parkjában sétáltunk. Voltunk már itt, de megunhatatlan.
Újra csak a Gloriette -hez való feljutás volt a cél, mint sokan másoknak. Rengeteg volt a turista. Pihenésképpen kávé, süti, zongoraszó fenti hely kávéházában.
Mire leértünk a kastély előtt már játszott az a zenekar, akiknek a széket rakták ki érkezésünkkor. Leültem a lépcsőre, és míg befejezték, addig hallgattam őket. Nagyon jók voltak. Jobbak, mint ahogy vártam.
Tudtuk, hogy aznap fejeződik be az az osztrák kerékpár körverseny, és a Burgtheaternél lesz a befutó. M. nagy Tour de France rajongó, én is gyakran nézem a TV-ben, a srácok is vesznek( vettek anno) részt kerékpárversenyeken, ott volt a helyünk a mostani finisnél.
Én a Városháza környékét főleg a karácsony környékéről ismerem( Burgtheaterrel szemben), ott van mindig a Christindlmarkt, a híres bécsi karácsonyi vásár. Ott voltam már párszor. De ilyen hőségben is jó volt ott mászkálni. Milyen más!
Már megint sok szék mindenhol, esténként filmfesztivál filmjei mennek.A hőségre való tekintettel mindenhol jó hideg víz osztása volt. Ahhh, de jól esett!
M. mikor annak idején Bécsbe költözött volt egy kedvenc kolbászevő helye. :-)Meg akarta mutatni, és ott ebédeltünk vasárnap. Magyar kolbászt jól ismerjük, most az osztrákot kóstoltam én meg. Elég nagy a választék. M. ajánlotta, amit ő szeret, én is választottam egyet. Aztán ettünk mindkettőből.
Jó volt M.-nak a nosztalgiázás is.
Utána még visszamentünk az Alíz-féle házhoz. Kerestük a zsinagógát, meg is találtuk, de nem tudtunk bemenni. Talán egyszer máskor.
Mivel újra a belvárosban voltunk, a Stephansdom és környéke kihagyhatatlan volt.
M. mondta, hogy a bécsi Déli-pályaudvar ( Südbahnhof) mellett van egy modern kilátó, ahonnan a várost jól lehet látni. Elmentünk oda metróval, lifttel fel a tetejére a panorámáért. A kilátó szójátékos neve tetszik. Bahnorama ( Bahn = vasút)
Inni, inni, inni... Most narancslé, mert már minden tartalék vizünk elfogyott.
Már kezdett lejárni a napijegy a helyi közlekedési eszközökre, gyorsan siettünk az autóhoz, és onnan M-hoz.
M. nekilátott otthon egy kókuszdió legyilkolásához. :-)))
Nem semmi egy vállalkozás.
4-5 célszerszámot rakott ki kezdésként!:-) Fúrt-faragott, iszonyú kosszal tetézett sikerélményhez jutottunk!!! Megittuk, ami lé volt benne, utána a húsát is elropogtattuk. Legalább kipróbáltam. Ha nekem kell bármikor a belsejéhez hozzájutni, úgyis kihagyom a lehetőséget. Takarítani sem semmi utána.:-) Az még elmegy.
Aztán ivás, ivás, ivás és sárgabarack evés. Lehetett is indulni hozzám haza.
Pihenés nekem az autóban. M. vezetett, de legalább ült ő is.:-)
Éva, mesésen megkoronáztátok a kirándulást! Egy alkalommal
VálaszTörlésszakadó esőben mentünk fel a
glorietthez, de szerencsére
szép időben is jártunk arra.
Emlékszem, Edit gimnazista volt
még, amikor befizettük őt egy
operaház-látogatásra, angol
nyelvű vezetésre (Bécsben).
Nagyon tetszett neki, hogy ő is
ott van a sok külföldi között és
megérti a vezetőt. Mi addig az
épület előtt vártuk őt.
Nagyon hangulatosak a fotóid,
de a hétvégi kánikula miatt az
a szép lugas különösen tetszett.
A szombati bejegyzésnél is jártam nálad, igaz, utolsóként hagytam kommentet.
mmmmicsoda (város(képek.... még mindig...:) mennyi szépség (és még itt is mennyi emlék...:)
VálaszTörlésKöszi Éva, ez nagyon jó volt! A történeted eleje eszembe juttatta a legutóbbi, 2 évvel ezelőtti hasonló kiruccanásunkat, és most olyan jó visszagondolni azokra a "gemütlich" napokra ott a Fertő-tó túloldalán:) Kávézó, fincsi süti, nasi, közben zene szólt, pont mint most nálatok... Na jó, én délben Wienerschnitzelt kértem ecetes burgonyasalátával..de a kolbászkák is biztos bejöttek volna:)Hazafelé Eisenstadt, Haydn év volt, egy szuper, rendkívül impozánsan megrendezett kiállításban volt részünk a kastélyban. Nagyon szép idők voltak, olyan jó feidézni!
VálaszTörlésKókuszfelnyitást még nem próbáltunk itthon, és lehet, leírásod után ez végleg elmarad, de sebaj::))
Sose bontottam még kókuszt, de a blogon olvastam valahol, hogy van
VálaszTörlésrajta 3 "szem", azok közül az egyik
"nyílik"! (???)
Kati,jó program volt amit Editnek befizettetek.Múzeumokat mi is sokat végiglátogattunk, de az inkább téli program.
VálaszTörlésA lugast valóban élveztük, minden árnyék nagyon tetszett, de a Gloriette-ig nem sok volt. Azért is mentünk be a kávézóba, hogy fedett helyen legyünk. WC is kellett és feltöltöttem a vizes palackomat is.M. nem iszik, ha nem figyelmeztetem. Ha mondom neki iszik vizet, ha nem, akkor nem foglalkozik vele, aztán meg kóvályog!:-)
Kati, húúú, de fontosat írtál. Tényleg volt "3 szem" a kókuszdión. M. az egyiket böködte is, de ezek szerint nem azt, amit kellett volna.
VálaszTörlés:-)Azon csak a folyadék jött volna ki amúgy is, mi pedig bele is akartunk menni a húsáért. Már a dinamiton gondolkoztam!:-))) Amúgy a kalapács volt a leghasznosabb szerszám.Én hozzá sem fogtam volna, M. kitartó volt. Munkahelyén kapta a kókuszdiót, nem tudom milyen alkalomból.
Megírtam most neki a "3 szemet", azt mondta vesz egyszer egyet, és kipróbáljuk az új tudást.:-) Köszi!
Alíz, remélem egyszer te is újra...
VálaszTörlés:-)
Dorka, az osztrák Schnitzelek nagyon nagyon finomat tudnak lenni.:-)
VálaszTörlésForró, ropogós, vékony. Az is jó hogy salátát adnak hozzá, és a burgonyasalátájuk is pazar. Az a titok állítólag, hogy még forrón rakják rá az olajat, és tesznek rá tökmagolajat is,ha olyan kedvük van.:-)
Nekem minden kolbász bejön!De a békéscsabai piacon sütött leginkább?
Haydn év?!Az is jó lehetett. Most a Liszt évvel foglalkoznak nagyon.
Amúgy alig több, mint 24 órát voltam csak távol 70 km-en belül.Többnek tűnik térben és időben.
GYönyörű nap lehetett!
VálaszTörlésMarvin, összejött valóban!:-)
VálaszTörlésJó volt! Azt azért ide kell tennem, hogy a legeldugottabb őrségi szeren, bármilyen kis faluban, mezőn, sáros földúton, vagy hőségben aratást figyelni, itthoni artézi kutat nyomkodni friss vízért ugyanilyen jó!
VálaszTörlésSőt!:-)
Egyszer fene jó dolgom!:-) úgy intézte, hogy egy nyáron voltam Párizsban és Erdélyben...
Persze, hogy mind a kettő út a maga módján gyönyörű volt.Hogy a szívem csücske mégis melyik volt? Nem mondom meg!:-)
Volt egyszer egy nem tudom én milyen műsor a TV-ben arról, hogy az emberek mire képesek. Valaki a fogaival harapdálta szét a kókuszdió héját, úgy bontotta szét. Futkosott a hátamon a hideg, mint minden,ami a foggal és lehetséges sérülésével kapcsolatos.Meg egyáltalán azért, hogy miért kell ezt csinálni. Uhhh!
VálaszTörlés