A munkahely udvarának félreeső szegletében van egy fa. Még megvárt néhány érett gyümölcs ( valójában áltermés) az ágain engem is. Ma néhány szem leszedése után hosszan csutakoltam az ujjaim az érett, sötétvörös létől. Így is megmaradt. Igazi nyári pillanatok.
Nagymamám udvarában is volt, csak fehér színű. Valaha sok parasztudvar elengedhetetlen fája volt. Árnyat adó, terebélyes koronájára emlékszem. Ott ugrált néhány béka is mindig, amit gyerekkorban nem igazán díjaztam. Gondolom, a hűvös, nedves hely vonzotta őket. Ennek ellenére mindig odamerészkedtem a finom termés miatt.:-) Cipőm talpára ráragadt a szottyos, lehullott eper, és hurcoltam, vittem magammal amerre mentem.
Mennyit ettem gyerekkoromban, most meg nem látok sehol:(
VálaszTörlésMegmaradt kedvenc gyümölcsnek a gyerekkoromból, még Melbourne-ben is voltak "eperfáim", csak ott januárban eszegettem.
VálaszTörlésNagyon szeretem az epret az eperfáról. Valóban, manapság keveset látni belőle.
VálaszTörléshű de szép a fenti (gyertyás kép)!
VálaszTörlésami az epret illeti, én arra emlékszem, hogy mindig a földre hullt a fáról,(idő előtt!), és befogott mindent...
Az "...ettünk falombot, eperfa lombot, ettünk mi már mindenféle jót" időkre visszaemlékezve, de jó is volt, én is nagyon szerettem, de a fehéret,
VálaszTörlésa Pöltenberg utca végén itt Pesten még volt is akkor,(ma már lakótelep van a helyén)
Tehát vannak hasonló élmények, és sokban hasonlók. :-)
VálaszTörlésHogy régen mennyi volt az eperfából, ma pedig nincs már annyi...
Mert régen a parasztportákon volt helye, hullhatott, ahova akart, ma a város aszfaltján a lehulló vörös izé megcsak kosz, ami összekeni a cipő talpát.Régen a fehér termésű levelét a selyemhernyó etetésre is használták. Lehet, hogy akkor azért volt sok, mert ezért is ültették? Ma ez már nem üzlet.
Nekem van egy-két helyem, ahova ha elmegyek tudok enni belőle.Végig az út mentén sok-sok fa. Sokat ehetek, ha akarok.:-)
Idén csak a munkahelyem udvaráig zarándokoltam el miatta.Mindig elhatározom, hogy valami sütit is csinálok belőle. Aztán ez elmarad.Legelgetek a fáról, de nem viszek tároló edényt, amibe tehetném. Amúgy meg csak úgy táskában, marokban, autóban összeken mindent. Ez a kifogás? Valójában az az ok, hogy onnan a fáról válogatva a legérettebbeket, a legducibabbakat jó enni.:-)Mert annak van varázsa, de valahogy az a varázs is elmúlt a jelenben. Az egészben az a jó, hogy a gyerekkoromat hozza vissza.Ezért keresem ezeket a fákat.
Katalin, most beugrott a dallama is annak a pár sornak, amit leírtál.:-)
VálaszTörlésÉn mindig vanilia pudingos gyümölcstortaként képzelem el a fehéret. Miért nem csinálom meg? Erről meg az jut eszembe, hogy ha valamit nagyon elképzelek, azt csináljam is meg, mert így teljes az élet. Így nincs hiányérzetünk.
Amúgy meg igenis: Carpe diem!
Talán ilyen apró dolgoktól is függ! Sőt!!!
Nyertél!
VálaszTörlésMert: sőt!
(Jó ám ezzel a kefíres piskóta is.)
Stali, jöjjenek csak az ötletek!:-)
VálaszTörlésÉn is ezt eszem reggelente, munkába menet ;)) Jó kis reggeli!
VálaszTörlés... és szép emlékek!
Szerencsés vagy!
VálaszTörlés