Ízek

A szállásunkat biztosító hölgy kipróbálta az új kemencét az udvaron, jól befűtötték, és elkészült az első langalló, amiből az éppen nála tartózkodó vendégek is kaptak. A kapros-túrós ízlett a legjobban, de mindegyik finom volt.

Magyarszombatfa része Gödörháza, ahol van egy kecskefarm és sajtkészítő manufaktúra. 
A kecskék ott legelnek  a farmon vagy környékén, láttuk, ahogy a tejet bevitték a  hosszú fehér házba, ahol készül a sajt. Venni is lehetett a készítőtől, vettünk is reggelire. Míg kiszolgált minket, megnéztük az falon lévő okleveit, még  a franciáktól kapottakat is. Csak tud valamit a mester!:-) Kakukkfűbe, oregánóba, mediterrán fűszerekbe meghempergetett kecskesajtot vettünk, mert ott és akkor az tetszett legjobban.

A jellegzetesen őrségi dödöllét is kipróbáltuk. Híres a tökmagolajuk, van ahol háznál van olajütő. Ugyanarról a portáról vettük, ahol tavaly is, mert olyan finom volt. Most is vettem, jó lesz túróra, tojásra, salátára, ahogy eddig is.
Egy kislány a házuk előtt tökös-mákos rétest árult, többféle pogácsát, almát, tökmagolajat, és nem távoztunk üres kézzel. Anyukája sütötte a konyhában akkor is a rétest. Mi almát vettünk és pogácsát.
Érik  a szeder is már az út mellett, az alma is. Kissé még savanykásak, és inkább összehúzzuk a szánkat:-), de kóstolás nélkül nem tudtunk mellettük elmenni.

Hogy a fogadóban, kocsmában hideg bodzaszörp is volt? Mikor a pincér letette elém a zöld kockás terítős asztalra a fél literes pohárban ( kinn hőség!), alig tudtam kivárni, hogy érezzem az ital ízét.

Az Őrség jól tartott minket étellel, itallal, ugyanolyan tiszta, egyszerű ízekkel, mint a hely maga.