Van lelke egy régi kamrapolcnak. Illata is van, hangulata is. Fogva tart. Idős néni munkája van benne( 88 éves), nem tud mást adni csak keze munkáját: sós, köménymagos kiflit, befőtteket, lekvárt, szárított gombát, petrezselyemzöldet. Restelli, hogy " csak" ez van. Ha tudná mekkora kincs. Mondom neki. Nem hiszi, elfordul, és kutat még a szobában, kamrában. Magamban gondolom, hogy ezt sem várom el. De kimondani nem lehet, fájna neki, ha ne fogadnám/ fogadnánk el.
Falon kép, azt nézem. Mondja, hogy akkor még megvolt a " Fleischerei", a húsboltjuk.Húsbolthoz mészárszék is tartozott.Az utcában még mindig rokon kezében van a húsbolt. Csak onnan vásárol.
Kinyitja a hűtőszekrényt. Kiveszi a füstöltkolbászt, kenyeret vág hozzá. Meg kell kóstolnunk. Mert ilyen finomat még úgysem ettünk...
Jaj, erre nem is lehet reagálni! Fölösleges a szó, csak mosolyog az ember és sóhajt egyet... Köszi!
VálaszTörlésVagy visszaszorítja szempillája alá a kikészülő könnyet...
VálaszTörlés...és nyelek egyet:)))és érzem azt a bizonyos kamrapolcot, ha becsukom a szemem
VálaszTörlésés megigazítom a ruhám, és reménykedek benne, hogy a gyerekeim, unokáim, majd igy írnak rólam, és így emlékeznek az ízeimre
Jó ennél a néninél lenni. Végtelenül egyszerű, megnyugtató minden.Mesél a szomszédokról, ki halt meg, mi van a pappal stb. Ez az ő világa. Átjön az egy évvel fiatalabb húga is, együtt vagyunk. Leülök a kályha mellé, és teszek a tűzre. Úgy hiszi, hogy fázom, mert megszoktam a központi fűtést. Én pedig a cserépkályha melegére vágyom...
VálaszTörlés