2011. február 13., vasárnap

... és csöppje hull a méznek...



Ahhoz képest, hogy édesítés nélkül iszom a kávém, és a teát is úgy szeretném, nem nagyon valósítom meg. A teához van itthon kandiscukor és méz is. Ez utóbbi mára elfogyott, és bár nem volt nagy kedvem elmenni a piacra a fagypont körüli hőmérsékletben még mindig betegen, de elmentem. Boltban nem akartam mézet venni. Nem bízom az ottani áruban. Hallottam a hamisításokról. Termelői mézet vettem, most éppen virágmézet, sötéten aranyló sárgát.
A kandiscukor pedig jó "lassítónak". Petrik Adrien jól elültette bennem a szót. Jó lassítónak, mert lassan olvad, hosszan lehet kevergetni. Addig indolkolt is a mellette való üldögélés. Szép a teában olvadó cukor látványa is.
A mézről pedig Radnóti sora jut eszembe a Tétova ódából. Ez már nem is lesz másképp:

"...és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritőn..."

Javult az egészségem, kevesebbet köhögtem ma. Sálat tettem a nyakamba, és miközben mentem a piacra az arcom elé húztam.Úgy éreztem védenem kellett az arcom, orrom a széltől, a hidegtől.
Hoztam mézet és savanyúkáposztát is. Az egészséget juttatja eszembe mindkettő. Van bennük valami tiszta, jótékony  erő.



7 megjegyzés:

  1. Hasznosnak bizonyult számomra is az ilyesféle édesség...

    VálaszTörlés
  2. Szeretem ezt a verset, meg a többi versét is. Most olvastam el több bejegyzésedet, mert hétvégén nem voltam gép közelében, + én is beszedtem valami nyavaját. Fokhagymával, savanyúkáposztával, teával kúrálom magam. Jobbulást nekünk! Nagyon bájos az angyalkád!:)

    VálaszTörlés
  3. Phaedra, össze kell szednünk a természet erejét. Beteg voltál te is mostanában, vagy általban jót tett?

    VálaszTörlés
  4. Tipitá! Akkor te is benne vagy valamiben? Gyógyulást kívánok!
    Én is nagyon szeretem Radnótit.
    Akkor legyen itt a teljes vers is:

    Radnóti Miklós: Tétova óda


    Mióta készülök, hogy elmondjam neked
    szerelmem rejtett csillagrendszerét;
    egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
    De nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét
    és néha meg olyan, oly biztos és örök,
    mint kőben a megkövesült csigaház.
    A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
    s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
    S még mindig nem tudom elmondani neked,
    mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
    óvó tekinteted érzem kezem felett.
    Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
    És holnap az egészet ujra kezdem,
    mert annyit érek én, amennyit ér a szó
    versemben s mert ez addig izgat engem,
    míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
    Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, –
    mit mondjak még? A tárgyak összenéznek
    s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
    az asztalon és csöppje hull a méznek
    s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
    s magától csendül egy üres vizespohár.
    Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
    hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
    Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
    elszáll, majd visszatér a homlokodra,
    álmos szemed búcsúzva még felémint,
    hajad kibomlik, szétterül lobogva,
    s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
    Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
    de benned alszom én is, nem vagy más világ.
    S idáig hallom én, hogy változik a sok
    rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm! A verset különösen!:)

    VálaszTörlés
  6. Szia Éva, lemaradtam rólatok a hétvégén, így arról is, hogy megint betegeskedsz. Remélem már jobb napjaid vannak!
    Amíg mi voltunk betegek, kaptunk egy csodaszert, előtte nem ismertem: kicsavart savanyúkáposztát és vékonyra szeletelt lilahagymát összekeverünk, olívaolajjal meglocsolunk - hmmm, büdös, de jóóó! A betegeknek mindenképpen!
    Jobbulást! Klassz a mézkanalas kép!

    VálaszTörlés
  7. Merci, szeretem én is a kettőt együtt is.Szoktam úgy enni, ahogy te. Gyomrom néha ellenkezik, de valamit valamiért?!:-)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu