2011. február 20., vasárnap

Csend


Úgy vagyok a vízzel, ha látom, akkor közel kell mennem hozzá. Egészen a partra, belemenni, megérinteni, ha lehet fölé menni egy deszkán. Tegnap is így volt. Csend volt, vadlibák hangját hallottuk csak. Hullámokét nem, mert még mindig jég fedi a vizet.
Tiszta volt a levegő, metsző szél volt és csend. Ez volt a lényeg. A csend.
Szokás szerint lemaradtam Ruston a tó partján. M. már ment előre, de tudtam, hogy majd valahol beérem. Úgyis megvár.
Tiszteletben tartja, hogy van, amit én alaposabban meg akarok nézni. Néha hátranéz, hogy figyelje nem maradok-e le túlságosan. Ha lefordul eltűnve a szemem elől, akkor int, hogy milyen irányba megy. Én pedig élvezhetem a csendet, egyedül lehetek minden apró részlettel.Tegnap is kettesben maradtam a Fertő- tavi csenddel.

Takáts Gyula: És benne, mint nagyító alatt

Oly sima és tiszta ez a csend,
mint ablakkeretben az üveg.
És benne, mint nagyító alatt
kitárja titkát a világ,
akár egy metszett óriási sejt.





6 megjegyzés:

  1. Micsoda gyönyörű képek! Látszik, hogy a csend hű társként segített a megfigyelésben.

    VálaszTörlés
  2. Fantasztikus képek, ilyenek csak csendben, belemerülve a látványba készülhetnek.

    VálaszTörlés
  3. Beszédes csend a Tiéd. Jó hallgatni.

    VálaszTörlés
  4. Milyen nagy az igény a csendre...Gyertek!

    VálaszTörlés
  5. Csendben születnek a nagy dolgok!
    A fotóid bizonyítják!

    VálaszTörlés
  6. Van amikor nyüzsgésre vágyom, bár már egyre kevesebbet. Télen pedig még annyit sem igénylek, mint máskor.
    Munkahelyemen sok ember között vagyok. Talán ezért is a csend a pihentető számomra.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu