2010. január 22., péntek
Szófűzés
Jó lenne, ha tudnék verset írni, és kiírnám magamból, ahogy megpattan valami bennem. Kiszállna belőlem, és elillanna, mint fagyban a lehellet. De azt is kiírnám magamból, ahogy gyöngy fejlődik szépen lassan a két kagylóhéj között. Vers nem jön ki belőlem, de a szavakat még egymás után tudom fűzni. Csak így egyszerűen. Tehát nincs nagy baj!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
A gyöngykagyló panasza
VálaszTörlésmélyen titkolt bűnöm
csalfa vak reményem
volt egy nagyravágyó
hiú gondolat
méltó büntetésként
jogos szenvedésként
ez idézte meg
a fájdalmaimat
lágy testembe vájva
tompán égve, fájva
érdes homok szemcse
mélyre bekerült
és szívembe szúrva
testemet feldúlva
a vérembe fúlva
bennem elmerült
de ennél szebb gyöngyöt
csillogóbb göröngyöt
gömbölyű hibátlant
nem látott az ég
opál ragyogását
selymes simaságát
csodálatos fényét
hiányolta még
fekszem a fenéken
haldokolva régen
mit világra hoztam
tőlem elgurult
és csak őt csodálják
bámulják imádják
hisz övé a jelen
és én vagyok a múlt…
Trendo, látod milyen vagyok? Leragadtam a gyöngynél, és a kagylóval nem törődtem...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy elhoztad.
Nemsokára újból találkozol e verssel :) Benne van a Holfiában.
VálaszTörlésVárom!:-)
VálaszTörlésMa feladtam, dedikálva természetesen.Szerdán ott lesz biztosan.
VálaszTörlés