2014. szeptember 15., hétfő

Könyvek

"Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de sejti, hogy soha többé nem veszi a kezébe, akár ott is hagyhatjuk a vonaton a következő utazónak. Vannak viszont többször használatos könyvek, azokra időről időre gusztusunk támad, öt- tíz évenként belelapozunk, esetleg megint elolvassuk, és az a vicc, hogy ezek mindig mások, valahányszor beléjük mélyedünk. Tulajdonképpen csak ilyeneket érdemes tartani otthon, ami a szépirodalmat illeti."


( Vámos Miklós)


Mikor pár éve selejteztem a könyveim, akkor valami ilyesmit éreztem, és hasonlóan meg is fogalmaztam, ahogy Vámos Miklós. Persze, nem hasonlítom magam hozzá!
Újabban mikor könyveket veszek megpróbálok úgy válogatni, hogy olyanok kerüljenek a könyvespolcomra, melyeket később is el akarok olvasni, vagy beleolvasni akár naponta is. Előtte tájékozódom, de vannak írók, melyekről tudom, hogy a legújabb könyve mindenképpen kell, ilyen pl. Krasznahorkai László.  Karácsony előtt Petrik Adrien könyve is ezek közé tartozott, és ajándékba meg is kaptam. Zsille Gábor, Győrffy Ákos, L. Ulickaja és Vladimir Nabokov új könyvei is kellenének, és még vannak vagyis a teljesség igénye nélkül soroltam.
Régen sokkal több könyvet megvettem különösebb gondolkodás nélkül is, mert hátha kell egyszer, és akkor nem volt számítógép sem, még helyem is volt a lakásban, sőt, olcsóbbak is voltak a könyvek, ez is nyomós ok volt.
Jó dolog a könyvtár, ha onnan megtetszik valami, és egészen biztos vagyok, hogy saját példány is kell belőle, akkor van úgy, hogy nem kis időt és energiát belefektetve beszerzem, és nagy öröm a kezemben tudni. 
Igazi örömforrás egy vágyott könyv birtoklása.

9 megjegyzés:

  1. :))))) Szinte ugyanerről írtam legutóbb, csak nem tettem hozzá szuper idézetet.:))))Valóban így van,ahogy Vámos megfogalmazta.Tervezem átválogatni a könyveimet és amik nem megtartásra érdemesek,azokat továbbadni. Van a városban egy ilyen hely.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsés vagy, hogy van a városotokban egy olyan hely, ahol elfogadják a könyveket. Nekem gondot jelent, hogy kinek adjam át őket. Tényleg szinte ugyanaz fogalmazódott meg mára mindkettőnk blogjában.
      2 éve válogattam át a könyveimet.

      Törlés
  2. Krasznahorkai olvasása nagy adósságom. Pedig már többször ajánlottad. Érdekes, mostanában sokan selejteznek, régen őrizték, gyarapították a házi könyvtárakat. Sok a megjelent könyv? Kevés a hely? Sok a mindenféle, az ember válogat, s az értéket, a szívbélit őrzi meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Krasznahorkai nehéz, de/ és sokat ad.A könyve, melynek elolvasása után végleg az érdeklődésem középpontjába került az "Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó" címmel jelent meg. Sokat tettem azért, hogy egy könyvtári példány elolvasása után megszerezzem sajátnak is.
      Én minimum 3 okot látok magam részéről, hogy selejtezek: Régen nem volt számítógép, és sok olyan könyvem van, melyekről azt hittem, hogy bizonyos témában csak az adhat majd információt. Ma már úgy látom, hogy nem.
      Változott az ízlésem, vannak könyvek melyek már többé nem érdekelnének.
      Kevés a helyem.
      Mindez hasonló ahhoz, amit fent te is írtál.

      Törlés
  3. A nyár végén a gyerekek könyveit az ovinak és a családsegítőnek adtuk oda, ami pedig megmaradt az a karácsonyi cipősdobozokba kerül. Először a tágabb családon belül akartam odaadni a könyveket, de nem aratott sikert az akcióm, mert nincs idő olvasásra. Az én gyerköceim is nagyon a technikai vívmányainak rabjai, de a nyáron az esős nyaralás alatt rátalált mindegyik egy sorozatra, ami annyira tetszett nekik, hogy azóta már az 5. és 8 kötetet vettük meg. Ősztől pedig havonta egy-egy könyvet fogunk kikölcsönözni és közös esti olvasások lesznek gyertyafények társaságában!
    Talán ha a blogon posztolnál egy listát a már neked nem kellő könyvekről, akadna gazdájuk. Én most az Anna Karerinát olvasom, harmadszorra...
    A hardangeres párnád pedig egyből szerelem ♥! Mert sokat olvastam vissza, a hallgatás volt az elmúlt hetek jellemzője az életben. Sokat tanultam megint!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Saci! Már megszabadultam a nem kellő könyveimtől pár éve. Nem volt nagy keletjük, érdeklődés alig volt irántuk. Igaz, volt sok szakkönyv is, ami mást nem érdekel, a szépirodalmat elajándékoztam, de nem igazán kellett az sem senkinek.Úgy látszik ilyen világot élünk.
      Most is jó itthon a csend a munkahely után, ma nagyon "harcias" gyerekekkel beszélgettem, akik az üvöltést a cinizmussal fűszerezve, mint beszédstílust alkalmazzák, azt hiszem előre hozom a kulturált beszélgetés és a vitakultúra témát náluk. Ők is az én csoportomban vannak, csak elszállt velük kicsit a ló.:-) A bunkóság úrrá lett náluk, és ebben egymást erősítik is, mert igazán csapatban erősek ám ők is.
      A párnának én is örültem, sőt egy másikat is vettem akkor!
      Most kevesebbet tudok olvasni, de ha elmúlik a szeptember több nyugodt órám lesz, és visszatérek rá.
      Köszönöm, hogy visszaolvastál, és jól esett, hogy le írtad.

      Törlés
  4. Nehezen válok meg könyvektől, akkor is, ha esetleg csalódtam némelyikben.
    Azt meg egyenesen sajnálom, hogy a legkedvesebbek újraolvasására nincs idő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A könyvekhez általában erős az érzelmi kötődésem.Ennél nagyobb az, hogy átlátható mennyiségben és kívánt minőségben akarom tudni a dolgaim.
      Aztán valahogy sikerül a selejtezés 20 évente egyszer!
      Újraolvasás ritkán van, beleolvasása régiekbe gyakoribb. Jön az ősz és a tél, ez az olvasós időszakom.

      Törlés
  5. Jó pár könyvet a Rukkolán adtam tovább, s szereztem be ugyanott helyettük másokat. Van amit megtartok örökbe, de van amit olvasás után újra bedobok a "piacra".

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu