2014. szeptember 8., hétfő

Elmentünk

vasárnap délután végül a kiállításra,  és jó volt, hogy mégis ott voltunk, jól érezte magát anyu, ha el is fáradt. Sőt, már eltervezte, hogy  a hónap végén lévő következőre is elmegyünk. 
Küzd önmaga ellen és önmagáért is. A fájós lába akadályozza leginkább, és minden kimozdulás egy kis stressz neki, mert igazán soha nem szokott hozzá, de a festmények nagyon vonzzák.
Szemerkélő esőben indultunk, napsütésben jöttünk vissza, és egy olyan helyi buszt vártunk ki, ami majdnem a háza előtt teszi le. Hozzám már nem jött el, de örültem, hogy még ezt a szülinapi ajándékot is megkaphatta, mert főleg élményt akart, nem tárgyat, és ő választotta ki magának ezt az eseményt a viszonylag kis város adta lehetőségek közül.
Bennem pedig nincs rossz érzés, hogy nem segítettem át legalább a tépelődésén, mert a lábfájásán nem tudtam. 
Vittem volna magammal az érzést ( úgy ismerem magam!), és tudom, hogy felerősödött volna bennem akkor, ha majd egyszer..., ha már nem mehetünk együtt. Most tudok még adni, és erre gondolok! Önzés is, a saját lélek megnyugtatására, mindenféle lekiismeretfurdalás kikerülésére? Igen, ez is! És ott az örök vágy is, hogy talán majd "simogatást" is kapok az igyekezetemért, akár szó szerint is. Mert az hiányzik.
Mivel fényképezni nem lehetett, a képek a netről vannak.



5 megjegyzés:

  1. A simogatást megérdemled, mert igazán jó gyermeke vagy édesanyádnak.Azt szeretném neked mondani, hogy fantasztikusan jól csinálod a kényeztetést. Megszépíted vele ezeket az időket, amikből idővel szép emlékek lesznek és a hiányérzet nem lesz annyira keserves, mert amit lehetett azt mindent odaadtál. Nekem pont ez az élmény hiányzik anya elmeneteléből. Túl sok minden maradt el. Nem volt időnk.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is nagyon szépen vagytok együtt anyukáddal! Én lázadtam és emiatt nem adtam meg,amit kellett volna,bár túl sokat kért szegénykém.Maradt a lelkifurdalás,amit igyekszem feldolgozni.

    VálaszTörlés
  3. Ma pont az volt a "feladat" (nem kötelező, csak irányít), hogy írjunk egy levelet édesanyának...olyan dolgokat sikerült írnom, amiket míg élt, elmondhattam volna, de nem tettem...túl fiatal voltam, az önállósodás, a "csak úgy ne, mint ő" dacom ugyan szabadságot adott, de megakadályozta, hogy az ő miértjeit, okait, meghalljam...Bánom...

    A kiállítás pazar lehetett !!♥

    VálaszTörlés
  4. Sok mindent megteszünk magunkért és másért. Van amikor ugyanazok a percek osztódnak kétfelé, de duplázódnak is meg...

    VálaszTörlés
  5. Még annyit, hogy a lázadás bennem is megvolt, de régen elfojtottam, ha anyuról volt szó.Ő volt mindig az erősebb.
    Most, hogy megöregedett és beteg, már az egésznek semmi értelme, ha eddig nem tettem, már nem érdekel az egész, és másképp látom a helyzetet.
    Mindennek megvan a maga ideje, ez most nem az.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu