2014. szeptember 4., csütörtök

Belepiszkálás nélkül is


Vártam, hogy jön a szabad hétvége, és öntudatosan leírtam azt is az előző írásomban, hogy abból nem engedek, hogy nyugis legyen a hétvégém!!! Most tudtam meg, hogy be lettem ügyeletre osztva, így viszont plusz órákat szerzek, és nem kell betegszabadságra mennem, ha legközelebb Veszprémbe megyek, pedig éppen intézkedni akartam ez ügyben.
Előny és hátrány együtt, de inkább előny, vagy ha nem, hát egyensúly ( kisnyúl!), és én már egyébként sem gondolkozom azon, hogy a mindennapok adok-kapokjában jól járjak. Inkább azt látom ebben az esetben is, hogy megoldódik egyszer minden, és a mérleg nyelve úgy áll, ahogy kell, ha nem is akkor mikor várom, vagyis amikor az egóm várja. 
Csak én nem látok mindig bele itt lent abba a nagy rendszerbe, amit az égi irányító is kellő rálátással irányít, tologat, kapcsolgat életem kapcsolótábláján a balansz irányába az én belepiszkálásom nélkül is.
Sőt, leginkább akkor alakulnak a dolgaim, ha nyugton maradok, ami kezdett világossá válni számomra már korábban is, de leginkább mégis idejekorán intézkedtem sok mindenben, és hamarosan omlott is össze a korai építmény, és kezdhettem újra, vagy elültem a fenekemen tanulva az esetből.



2 megjegyzés:

  1. Nem vagy egyedül, nehéz megtanulni kivárni.

    VálaszTörlés
  2. Fejlődtem benne, de alapból azonnal lerendezni akaró vagyok.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu