Szomorú aktualitás miatt puha macskalábnyomokkal mintázott tiszta, süppedő hóban Apu sírjához mentünk. Holnap lesz 10 éve, hogy egy ugyanilyen havas napon elment.
Egy fekete macska hempergett a hóban, zöld szemével fürkészőn, hunyorogva, nézett ránk.
Egy fekete macska hempergett a hóban, zöld szemével fürkészőn, hunyorogva, nézett ránk.
Eljött velünk a sírig, végignézte a hóba mélyen süppedő mécses gyújtását, csendben figyelt minket, míg emlékezve álltunk a sírnál. Ha megmozdultunk, ő is mozdult, nehogy lemaradjon bármiről is. Majd követett minket visszafelé is.
Aztán egyszer csak megmerevedett. Lehasalva, mélyen a hóba ágyazódva figyelt. Mi is őt! A vadászpozíciójából nem mozdult. Aztán hirtelen ugrás. Egérrel a szájában diadalittasan ránk nézett, megmutatta a zsákmányt nekünk, még egyet villant a szeme, és nyugodt helyet keresve bizonyára neki állt valahol ebédelni.
"Tragédia" történt, vagy csak egyszerűen folyt az élet a temetőben?
Aztán egyszer csak megmerevedett. Lehasalva, mélyen a hóba ágyazódva figyelt. Mi is őt! A vadászpozíciójából nem mozdult. Aztán hirtelen ugrás. Egérrel a szájában diadalittasan ránk nézett, megmutatta a zsákmányt nekünk, még egyet villant a szeme, és nyugodt helyet keresve bizonyára neki állt valahol ebédelni.
"Tragédia" történt, vagy csak egyszerűen folyt az élet a temetőben?
A macska jelentette az életet. Hídat épített a múlt és a jelen között. Nem hagyta, hogy a magány beborítsa a szívedet.
VálaszTörlésIsmerem ezt az érzést, és a temető évszakait. Mégis, bármikor megyek (nem túl gyakran), mindig meglep az az ellentmondás (?), hogy a temető él - minden évszakban, kézzelfoghatóan. Még télen is.
VálaszTörlésÉrdekes-fura érzés nekem is a temető..A múlttal találkozunk ott-az enyémmel, a tiéddel, mindenkiével, akinek halottja pihen ott-de valójában az emlékezés-emlékezet segít abban,hogy jelenvalónak gondolhassuk mindezt.
VálaszTörlészavaros így, de talán értitek...
Nem nyomasztó inkább meditatív az élmény.
Bárhol és bármikor jobban tudom érezni apám jelenlétét, mint a temetőben. Régen bűntudatom volt emiatt, mert nem is mentem ki sokat. Ma már jobban értem.
VálaszTörlésÉn sem a temetőben érzem a halottaimat közel. De temetőbe szeretek járni, és ez már nem is változik.
VálaszTörlésA téli temetőt jobban szeretem, mint a nyárit, és tényleg soha nem nyomasztó. Inkább meditatív élmény, ahogy Sofia fogalmazott.
Ez a macska valóban nagyon uralta az ottlétünket.( Kettő is volt, de a másik nem nagyon volt ránk vevő.) Szerintem a temetőgondnoké, de eddig nem figyeltem fel még rájuk. Ha nagyobb szerepet akarok a minket követőnek tulajdonítani, mint ami valójában volt, akkor lehet, hogy a híd szerepét is betöltötte.
Valójában egyedül volt, és társaságra vágyott. Talán élelmet is remélt tőlünk, de aztán az ebédjét megoldotta az egérrel.