Születésnap

Kolostorba vonultam vasárnap délben. :)

M. születésnapját ugyanis a közeli Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostorban ünnepeltük meg egy ebéd erejéig. Van ott egy étterem ( Refektórium), melyben már korábban is voltunk, és mindig nagyon jó volt. Szálloda, múzeum, valamint Oktatási és Meditációs Központ is a kolostor, és nagyon szép hely egy erdő mellett. A szállodában szerencsére nincs TV, sem hűtőszekrény, és  egyszerű a berendezés.

Találkoztunk egy kedves és udvarias pincérrel is, aki segítőkész volt. Mesélt a helyről, az ételek elkészítési módjáról... Például arról, hogy a sütőtökkrémlevesbe egy kis fehér csokoládét is tesznek. Finom volt. 

Jó volt hallgatni. Németül is jól beszélt, de az angollal sem lehetett volna zavarba hozni.  Pontosan annyit adott magából amennyi kellett (nem többet), és csak hálásak lehettünk neki, hogy megszépítette az egyébként is kellemes ottlétünket. 

Újabb találkozások, beszélgetések

Néztem a fákat miközben ma a gyógyszertárba mentem. Vannak melyekről lehullottak a levelek, vannak melyeken még mindig zölden, de többnyire sárgán virítanak. Én már várom a hideget, nem szeretem a novemberi 20 fokokat. Viszont nagyon szépek a színek, alig tudok betelni velük.  

Múltkor írtam, hogy néha vágyom a társaságra és a beszélgetésekre. Mindezek megtörik az engem körülölelő csendet, melyet ugyan szeretek, de ha mindig egyedülléttel társulnak, akkor szívesen lecserélem őket, ha alkalmam adódik rá.

Szilvi barátnőmet a kórházban ismertem meg, több mint egy hónapig szobatársak voltunk. Összehozott minket a közös betegség, mely beleavatkozott a sorsunkba. Nagyon egymásra találtunk. Már írtam róla a blogomban. Vele néztük elmélyedve a januári havazást az ágyamon ülve. 

Segítek neki az angolban is, örülök, hogy tanulni akarja. Ha eljön hozzám angolozni legalább találkozom vele, és akkor tudunk beszélgetni is, és ez olyan jó!

Hétfőn elhívott hozzájuk, jó volt ott lenni, folytattuk a nálam elkezdett beszélgetést. Fel is hívott pár nap múlva telefonon, akkor is folytattuk gondolataink kicserélését. Szerencsére mindig van témánk. Ő sem szeret sokat egyedül lenni, örülök, ha felhív, ha úgy érzi szüksége van rám. Nekem is szükségem van rá.

Úgy volt, hogy M. kedden jön hozzám, de úgy döntött, hogy már szombaton, azaz ma itt lesz nálam. Vasárnap megünnepeljük a születésnapját. Nem szoktunk nagy ünneplést csinálni soha. Elmegyünk valahova ebédelni, ez lesz a születésnapjáról való megemlékezés. Naponta "találkozunk"  WhatsUpp-on, mindig kapcsolatban vagyunk, de az együttlét is fontos.

Nincs sok témám most, de újra le tudtam írni, hogy töröm meg az egyedüllétemet. Mindig van valaki és valami, ami segít ebben, és ez nagyon jó.

Egyedül és együtt valakivel

Ha várakozom valakire, és már hamarosan jön, nem tudok közben mást csinálni. Ő jár az eszemben, várom, hogy megszólaljon a csengő. Olykor odaállok az ablakba, és remélem, hogy meglátom átjönni az előttem lévő kis téren át, vagy meglátom az autóját bekanyarodni az utcánkba.

Múlt héten egy barátnőmet vártam. Képeket mutogattunk egymásnak. Ő Máltán járt, én Franciaországban. Már meséltünk egymásnak az utakról telefonon, de a képek elmaradtak. Beszélgettünk, kávéztunk, süteményeztünk is közben. Hazamenetele után felhívott, megköszönte  a vendéglátást, és közölte, hogy jól érezte magát. Számomra is jó volt, hogy itt volt.

M. is jött, őt is vártam. Elvitt hozzá, így nem voltam majdnem egy hétig egyedül. Ilyenkor mindig feltöltődöm. Jól teltek nála a napok, utána ő volt nálam egy kicsit. Oldódik az egyedüllét, ha másokkal vagyunk. Néha szükségem van rá, és megszervezem magamnak, hogy társaságban is legyek. 

Utána jönnek a napok, mikor egyedül vagyok. Tulajdonképpen ez sincs ellenemre. Ha túl sokat vagyok egyedül, akkor viszont érzem, hogy valami depresszió-féle tör rám. Jól kell felépíteni a napjaimat. Egyedüllét és együttlét valakivel. Arányban kell hogy legyenek, különben  az egyedüllét magánnyá alakul, ami rossz hatással bír az emberre. Nem akarok depresszióba sem esni a magány miatt. Tudom mennyire rossz, és milyen nehéz kikeveredni belőle. Tavaly megtapasztaltam. Igaz, hogy akkor nem a magány miatt estem bele, és szerencsésen kimásztam belőle. Megtettek a kórházban értem mindent, és én is megtettem mindent, hogy újra jól legyek. 

Azóta is tart ez az állapot, ennek így kell lennie, ha mindent megteszek magamért, tevékenykedem is természetesen, és elfogadom más segítségét is.

Ablakban

Kinyitottam az ablakot, hogy friss, fanyar, őszi levegőt engedjek be a szobába.  Néhány levél éppen akkor engedte el az ágakat, és én figyelhettem, amint egymást követve csatlakoznak a már lent lévő többihez. Lassan, szinte úszva hullottak. Sokáig lesznek még ott, míg szárazzá, zörgőssé zsugorodnak, vagy éppen nyirkossá, nedvessé, bőrszerűvé válnak az opálos ködtől, vagy a szemerkélő, olykor áztató esőtől.

Míg mély levegőt vettem a lábom közben odaért a fűtőtesthez, ami meleg volt. Akkor vettem észre, hogy elkezdtek fűteni, ez hiányzott ahhoz, hogy érezzem itt az igazi ősz. Addig késő nyári hőmérsékletű volt az idő. Éppen fűtési időszak kezdetére, október 15-re jött egy hidegfront, ami indokolttá is tette a fűtést.

Nem tudtam elmenni az ablaktól, könyökölve nézegettem az üres, vasárnap reggeli utcát.

Percek múlva becsuktam az ablakot, és elhúztam a függönyt. Még éreztem egy darabig a friss levegőt, majd hamarosan átmelegedett a szoba, és én még egy darabig a hulló levelekre gondoltam. Tudom, hogy mennyi szépség vár még ránk az új évszakban. Igyekszem elmélyedni benne, ahogy mindig is tettem. Sok éves tapasztalatból tudom, hogy így lesz.

Könyvek

Elmentem a könyvtárba, és hoztam ki könyveket. Megpakoltam a táskámat. Örömmel tölt el, hogy olvashatok. Minden évszakban megteszem, de az ősz és a tél különösen alkalmas erre. 

Külön köszönet azoknak, akik bármelyik íróra és könyvre felhívták a figyelmem. Ezeket tudtam magammal hozni egyelőre. Van egy hosszú listám, és várom, hogy legyenek még olyan könyvek is a könyvtár polcain, melyek most egyelőre másnál vannak, de remélem hamarosan hozzám is eljutnak.

Jelenleg éppen az első képen lévő könyv van soron. Főhőse, Tyler Caskey lelkész gyakran megemlíti Dietrich Bonhoeffert, a gondolatait, az életét, idéz is tőle. Példaképe volt. Róla először Márta blogjában olvastam. Utána megvettem két könyvet* Bonhoeffertől ( többet nem tudtam) és egy róla szólót** is. Eszembe jutott, hogy mennyit tanulhatunk másoktól, a blogokból, a blogokat íróktól. Jó ehhez a közösséghez tartozni.

Most pedig megyek, és olvasok tovább  a meleg szobában. Ezen a borús, hideg vasárnapon elindították ugyanis a lakótelepen a fűtést.

*   Börtönlevelek, Etika

** Eric Metaxas: Bonhoeffer: Pásztor, Mártír, Próféta, Kém

  

Hétvége

Múlt hétvégén elég hűvös volt, és esett is néha az eső. Jólesett bent a főzőcskézés, az olvasás, legalább annyira jó volt beszélgetni, de  kedvemre volt volt a hallgatás is. Vágyom a csendre, sokszor zavarnak a hangok. Nálam nincs háttérzene, nem megy a TV csak úgy, hogy valami szóljon akkor is, ha nem nézem. 

Kicsit lefeküdtem szombat délután. Behunytam a szemem. Az egyedüli halk zaj az eső csendes kopogása volt, mely az ablakon át hallatta a hangját. 

Hálát adtam, hogy nálunk nincs háború, és nem ment ki a fejemből, hogy vannak, akik félelemben élnek és halnak meg. Újabb háború tört ki, és nehéz ebbe beletörődni. Nagyon nehéz.

Ősz

Őszi hangulatban vagyok. 

A múltkori hidegfront mikor megérkezett, elővettem egy plédemet az olvasáshoz. Szívek vannak rajta, olyan a melege alatt lenni, mintha szeretetbe burkolóznék. Szükségem van rájuk. A melegre is, a szeretetre is.

Mikor legutóbb autóval mentünk, elért minket egy ködös szakasz az úton. Belementünk egy sűrű, tejfehér vattacsomóba. Elől alig láttuk az utat, oldalt, ha kinéztem a szántóföldek, a fák opálossá válva szinte eltűntek a fehérségben. Szép volt. Megérintett az első sűrű, őszi köd varázsa, és várom a többi hasonló szépségeket, melyek színesek is lesznek hamarosan.

Voltam a könyvtárban. Korábban úgy döntöttem, hogy az itthoni könyveket olvasom, de hiányzottak a könyvtári könyvek. Írtam egy listát, és hoztam haza többek között újabb Julien Green könyveket is. Nálam vannak tőle  a Leviathan, a Hideg pokol és az Éjfél című regényei. Illenek az új évszakhoz. A hangulatuk, drámaiságuk, mély jellemábrázolásuk, mind-mind egyfajta őszi, téli hangulatot árasztanak, melyeket sokkal jobb ilyenkor olvasni, mint nyáron. Ez a véleményem.

Tegnap voltam boltban. Vettem egy csomag 100 darabos teamécsest. Elővettem a gyertyáimat. Készülök könyvekkel, plédekkel, fényekkel. Várom az itthoni mécses- és gyertyagyújtásokat, melyek mindig békét hoznak, puha, őszi, téli hangulatokat az egyre gyorsabban sötétedő kinti világban. 

Dél- Franciaország Útinapló 2.

Ha az utazásunkra gondolok, sokszor magam előtt látom a tűző napsütésben árnyat adó hatalmas platánfákat. Emlékeimhez tartoznak még sok más mellett a színes spaletták, főként a kékek. Rózsától tudom, hogy a kéket nem szeretik a legyek, ezért festik ilyen színűre sokan a spalettáikat. Nekünk is volt részünk bennük.

A színek, fények, illatok mellett hozzátartoztak élményeinkhez az ízek is. Ha olyan helyen laktunk, ahol nem volt reggelink, elindultunk, és pékséget kerestünk. Sok volt mindenhol. Vettünk friss péksüteményt, általában croissant volt, amit kívántunk. Ha volt ugyanazon a helyen kávé is, az csak hab volt a tortán. Ha nem, akkor kerestünk kávézót, és megittuk ott  a reggeli kávé adagunkat együtt másokkal, nem sietve.

Élveztük a piacokat is. Szívesen nézegettem a gyümölcsöket, zöldségeket, sajtokat. Sokszor vettünk gyümölcsöt, amit pihenésképpen elfogyasztottunk a szálláshelyünkön.

Gyönyörűek a gyümölcsös süteményeik is a franciáknak. A kávé mellé gyakran vettünk egy-egy szépséges süteményt, és komótosan, megadva a módját az ízek élvezetének, örömmel elfogyasztottuk azt.

Dél-Franciaország Útinapló 1.

Provence. 

Szeptemberi nyári időjárásban volt részünk az ottlétünk alatt. Felhők nélküli kék ég kísérte végig a kisebb és nagyobb helyeket bejáró utazásunkat.

Mikor egyszer meredek utcán toltam fel a 35 fokos hőségben a rollátoromat, éreztem, hogy a falak is ontják a meleget. Folyt rólam a víz. Megállni volt kedvem a rám köszönő fáradtság után, de csak mentem tovább. Egyszer csak egy nyitott ablakon át zongoraszót hallottam. Valaki gyönyörűen játszott. Végül megálltam az ablak előtt, és hallgattam a zenét. Úgy képzeltem, hogy egy fiatal lány játszik. Ott akkor felnéztem a kék égre, és hálás voltam, hogy ott lehetek.

Fények, színek, illatok... Illata volt sok helyen a levegőnek. A levendulabokrokat már megfosztották a virágjuktól, de az utcákon sok helyen csokrokat árultak. Mikor egyszer egy piacon erős levendulaillatot éreztem, láttam, hogy egy idős ember levendulaolajat árul. Mélyeket szippantottam a levegőbe, és újra a hála érzése öntött el.

A figyelmes szállásadó háziasszonyunk egy zacskóban morzsolt, olajjal átitatott levendulavirágot tett az éjjeliszekrényünkre. Elalvás előtt meggyömöszöltem, és így az illatot magamba szívva aludtam el sokszor. Sokat aludtam, elfáradtam mindig a nap végére, de megyek, míg tudok bottal, rollátorral, kedvvel, örömmel.