Változó program

Mivel esett az eső és fájt anyu lába szombaton nem mentünk el a kiállításra. Nem lepődtem meg, mert bár általában elfogadja a javasolt programok lehetőségét, de végül legtöbbször lemondja. Vannak indokok is, de inkább csak nem akar kimozdulni, még hozzám sem jött át, pedig megígérte. Pedig számára az a leggyakrabban igényelt időtöltés, ha nálam üldögél órákat az általam főzött ebéd után, és közben beszélgetünk vagy szunyókálunk. Egyébként is egész életében otthonülő volt, szerinte a család, a munka kényszere és a lehetőségek hiánya miatt, aztán ez a "kényszer" beléivódott, és végül keserű sajátja lett.
Azt mondta tegnap, hogy inkább lefekszik, és ha tud alszik, így én sem mentem hozzá. 
A 80 év testi fájdalmai is a négy fal közé szorítják, bár naponta elmegy a boltba, intézi a dolgait, mert kell a mozgás - ahogy mondja a doktor szavait idézve- és a kiszolgáltatottságot  sem szeretné, amit nekem fájó hallani.
Nem erőltetek semmit, minden legyen úgy, ahogy ő akarja. Ma úgy néz ki elmegyünk, mert tulajdonképpen nagyon is kívánja a festményeket, de ez majd közvetlenül indulás előtt derül ki (ha az ég kiderül).

Miután tudatosodott bennem, hogy egyedül leszek tegnap délután, elmentem kedvenc pékségembe, majd leültem meginni egy kávét. Aliz-Juli jutott eszembe, mert éppen előtte olvastam a blogjában az írását. 
Kávéivás közben nem sütött rám a napfény, a kitett napernyő esernyőként szolgált, de ott állt ki végleg fejemből az a tenziós fájás, melyet a tanév első hete hideg abroncsként szorított rám.