Utak

Szeretem az utakat.
Legyen az rejtett ösvény, fenyőillatú erdei út, forró, nyári földút gabona- és napraforgótáblák között, szőlőtőkék között vezető út, suhanó autók látványától tarkított autópálya, sáros göröngyöktől pattanásos út, esőtől nedves, surrogó hangot adó vagy éppen jégbordás út, az esti lámpák fényében sárgán csillogó, a forróságtól remegő, az olvadó aszfalttól lágyuló út.Szeretem a még ember nem járta téli utakat, a rőt falevelek díszítette, fanyar illatú, nedves, őszi utakat, a nyári balatoni pipacsokkal, kamillával a övezett kerékpárutakat. Szeretem, ha nincs előttünk senki, és látjuk a hullámzó végtelent, szeretem, ha előttünk egy kombájn cammog, és mögöttünk gyűlik a sor, ha az alagút végén egyre nagyobb fénygömb jön felénk. Szeretem, ha alkonyi órákban, olykor vakító szembefényben megyünk, ha a puha novemberi ködtől tejes úton haladunk. Mélyen bennem él, ha adventi időszakban esti csillogásban rójuk az utakat, ha a fák suhanásától vibráló fényű, de mégis árnyas erdőből kiérve beborít minket a fény.

Minden utat szeretek!