Megint kerestünk egy helyet, ahol csend van, és a júliust úgy éreztem, ahogy azt kell. Hőségben. Lehettem volna éppen vízparton nyaralva is, vagy éppen kemény fizikai munkával izzadhattam volna valahol, vagy főzhettem volna otthon egy nagy családnak.
Másképp volt. Nyári vasárnap délelőtt volt, az az igazi égető fajta júliusi nap, nem főztem, nem dolgoztam. A poros utunkról láttunk a templomát annak a falunak, ahol gyerekeskedtem.
Mikor visszaértünk a séta után autóhoz, akkor tudatosodott bennem, hogy jó helyen hagytuk. Vigyáztak rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése