Ha elvész egy szív

Hogyan veszíthetjük el a szívünket?
Tragikus is lehet és kevésbé is az, de a hiányérzet bennünk marad akkor is, ha a nagy tragédia elmarad, vagy akár valami romantikus érzelgősség is elmarad miatta.
Ezüst karláncomról elveszítettem a szívet. Volt, nincs.
Újév reggelén vettem észre, hogy hiányzik. Bíztam benne, hogy otthon esett le, és megtalálom. Figyeltem szőnyeget, kádat, vízcsapot, mindent. Eddig nincs.
Talán az utcán esett le. Akkor már nem lesz meg. Semmi sem lehetetlen, de kicsi az esély. Hordtam, velem volt, valahol most van, vagy más hordja, vagy senki.
Nekem hiányzik.Nem sokkal korábban csináltam egy képet róla.
Ennyi maradt meg belőle számomra.

Fertődön

Mennyire más megnézni egy-egy helyet más évszakban. Talán az élet megéléshez, élmények gyűjtéséhez ez is hozzátartozik. Nem kipipálni egy helyet, hogy itt is jártunk, hanem visszamenni sokszor.

Ilyen számunkra Fertőd. A kastélyparkot is láttuk nyári hőségben, sárga levelű, gesztenye rugdosós őszben is.

Legtöbbször ilyenkor megyek szívesen, mikor kevés a turista, és nagyon jó ködben is.Szeretem a ködöt. Aki szintén szereti, az úgyis megérti ezt az érzést.



Egyre közelebbre...

"...Folyékony kristályok

körötted lebegve

lefogják látásod

egyre közelebbre... "

(Gergely István: Beszélgessünk a ködről- részlet)

Igen, így van, ahogy a versrészlet is mondja.
Bementünk a ködbe, elrejtettük magunkat benne, lefogta látásunkat, és a közeli részleteket figyeltük.
Cseppentek a cseppek, tompa hanggal értek szántóföldet vagy ázott bőrszerű avart, fenyőágat, kabátot, sapkát. Csöppent a csepp, megfagyott, jéggyöngyökként díszítette a szürke-fehér világot!
Aztán még közelebb, egyre közelebb mentünk  a részletekhez, már bent voltunk magunkban is, gondolatainkban is. Egy befeléfordulós ködös napot is élveztünk.
A kimondott gondolatokat utána felváltotta a csend, a köd fanyar illata és a cseppek további kopogása.

Ködben

"...Élénkség haldoklik,

a fény szürke, kopott,

elindulsz csendesen.

Lépted reményt lopott..."

(Gergely István: Beszélgessünk a ködről - részlet)

Úton. Elindulunk reggel, megyünk bele a sejtelmes homályba, a tejüveg mögötti erdőbe. Gyöngyházfénye van a tájnak, ki sem látszunk a ködből egész nap.

Kajuk Gyula (Trendo): Emlékszőttes

A nagy folyó mint egy kifakult gobelin

századok óta függve egyazon falon,

nyers színét lazúrosra szítta már a nap;

besütve reggelente a gót ablakon.

Bár az ezüstszálak sokasága őrzi még

a hajdani víz csillámló felszínét;

a sötétlő olív már szürkészöldre váltott,

s ki tudja, milyen volt régen ez a kék...

Vagy csak káprázó képzeletem

villantja fel az ősi palotát?

Nincs is fal, melyen szálakból szőtt

puha gobelin őrizné a hullámzó Dunát?

Akkor honnan tűnnek elő e gyönyörű színek;

míly mélységből törnek fel sóvárgó dallamok?

Tűnődő arcom az őszi fénybe tárva

itt ülök-e még, vagy már odaát vagyok?

Gyümölcsöt kívántunk

Januárban egy kis gyümölcssaláta kifejezetten jót tesz az egészségnek. Máskor is, de télen még inkább.

Karácsony után, de még szilveszter előtt barátnőmmel találkoztunk. Eljött hozzám egyik délután. Ettünk sokfélét ( lendületben voltunk úgyis az ünnep miatt), de igazán a gyümölcs esett már csak jól a végén. Tele voltunk ünnep után minden mással, bármivel inkább, mint gyümölccsel. Ezért kívántuk meg.

Mandarin, banán, kiwi, ami az én üvegtálamba került. Megcsurgatva piacon vett, a mézhez nevét is adó méztermelő készítette mézzel, frissen facsart narancs- és egy kis citromlével. Hagyni egy kicsit összeérni  az ízeket, és egészségünkre!

Dacolnak az idővel

Akik ismernek, tudják, hogy szeretem a régi dolgokat. Kerestem a miértjére a választ, de nem találtam meg. Megfog az bennük, hogy sokat láttak, kitartottak, szolgáltak, gyönyörködtettek. Van tartásuk, erejük, enyészetükben is szépek.

Sarródon hosszan járkáltam egy gémeskút körül...Megnéztem a részleteit.

Talán mégis megvan a válasz. Nagyszüleim parasztháza jut ilyenkor eszembe. A benne valaha található régi edények, bútorok, a nehéz paraszti életet szolgáló eszközök. Mikor eladtuk a házat minden már pusztulásnak indult, hiába óvtuk őket a távolból. Néhány tárgyat átmentettünk, és az érzést, hogy jól érzem magam azokon a helyeken, ahol a régmúlt tanúinak pusztulásában is a fenségest látom. Az idővel magányosan, kitartóan dacolókat.

Nemzeti Parkban

Sokat voltam a négy fal között az ünnepekben, mert így esett jól. Élveztem a sok egyedüllétet, ha nem voltam egyedül, akkor azokkal voltam, akik közel állnak hozzám. Többet olvastam, mint mostanában bármikor. Miért? TV, számítógép jobban mellőzve, kevesebbet használva, mint korábban. Jó döntés volt!

Mivel munkahelyen sok ember vesz körül az a pihenés számomra, ha kevesen vannak körülöttem.

A négy falat ma felváltottuk tágas térre. Egyik kedvenc séta helyünk a Fertő-Hanság Nemzeti Parkban, Sarród és környéke. Közel van, fél óra nem túl gyors autókázás. 

Jó mélyeket lélegeztem.
Kellett nagyon!

Január 1.

Január első napjának reggelén készült fotó. Mínusz 3 fokos hideg levegő, és annyi köd, hogy egy kis zúzmara képződjön. Annyi, ami elfedi, fehéríti a régit, valami újat ad, méltóan január elsejéhez, az év kezdethez.
Megosztom magam újra. Anyuval szilvesztereztem csendben. Egy darabig TV, utána unalmasnak, színvonaltalannak tartottuk. Egyszerűen nem tudtuk tovább nézni.
Elkezdtem olvasni 11-ig, Anyu elszundított. Durranások zavartak, de mintha használt volna a beígért fenyegetés. Kevésbé volt vad a kinti zaj. Megvártuk az éjfélt, koccintottunk, szendvicseztünk, pénzt dobtunk a sarokba, jókívánságokat mondtunk.
Éjjel egy óra körül lefeküdtünk aludni.
Közös reggeli után hazajöttem, ebédelni visszamegyek. Egy utcában lakunk, így könnyű. Lencseleves lesz a hagyományokhoz méltóan.
M. délután jön hozzám. Holnap itt lesz. Vele is kezdem az új évet. Minden a régi az újban. Semmi nem más, mert 2011-et írunk.
Hogyan lesz? Különösebb fogadalmam mincs. Himnusz alatt koccintáskor ( kölyökpezsgő:-), az én 2dl-es alkoholosomat itthon hagytam, de nem hiányzott)  az egészség szót hangsúlyoztuk. Nem véletlenül. Ha az van, minden van. Ha mégis valamit megfogadtam, az arra vonatkozik, hogy egészséges életmódot élek. Jobban figyelek ételre, mozgásra. Nem volt elég kitartásom tavaly.Lélek egészségét is őrizni kell. Tudom, hogy kell, de a hogyanját még kutatom.Túl sok a negatív dolog körülöttem.
2010. Anyu rosszindulatú daganatának éve volt. Úgy néz ki minden rendben, nincs áttét. Hát, ezért hangsúlyoztuk az egészség fontosságát.
Egészséget kívánok Nektek, olvasóimnak is!