Születésnap

Születésnap megünneplésekor láttuk, hogy a helyszín falevelei mennyit öregedtek előző hét óta. Az ágakon lévők és a lehullottak is veszítettek nedvességükből, zörgő hangot adtak mikor óhatatlanul belegázoltunk a már félarasznyi vastag avarba. Magunk bőre jutott eszünkbe, és valami jó hidratáló krém. Aztán nevettünk, és hessegettük el a gondolatot, hogy ne gondoljuk az öregedésre és a késleltetés lehetőségeire.Pedig a múló éveket ünneplő nap ezt nagyon is indokolta.
Azt hittük túl sok időnk lesz együtt a vendégekkel, de végül kevésnek találtuk. Adtunk a kulináris élvezeteknek is, hogy test, szellem, szív együtt ünnepeljen.
Majd csípős friss idő váltotta fel az étterem melegét,  újra gázoltunk az avarban, néztük a színes fákat, több levél volt a földön, mint az ágakon. Fotóztunk, hogy legyen így is emlék, és szót ejtettünk arról, mikor lesz a legközelebb.
Aztán egyre kevesebbet beszéltünk, egyre többet zörgettük az avart befelé fordulva, hagytuk, hogy a feltörő gondolatok teret kapjanak.