"Nem tudom, hogy mi a lényege egy ember életének: a tettei,
viselt dolgai, vagy olyasféle megfoghatatlan apróságok, mint egy
ködös téli reggelének a hangulata. Nyilván elválaszthatatlanul
hozzátartozik életünkhöz minden fűszál, ami az utunkba akad: minden
gondolatunk, vágyunk, törekvésünk; emlékeink, indulataink; egészségünk,
pénzünk, munkánk, hitünk; a szívünkben bujkáló titkos várakozások és a pillanat
látható, érzékelhető jelenségei; s nyilván még sok minden."
Ottlik Géza
Kitartóan keresem az első mondatban foglaltakra a választ.
Tettek, viselt dolgok vagy megfoghatatlan apróságok?
A blogban is ezt a témát járom körül néha kimondva, de mégis inkább kimondatlanul.
Egyébként szívem szerint "megfoghatatlan apróság" párti vagyok, ami nem jelent feltétlenül fontossági sorrendben is első helyezést a tettek rovására. Ez nem verseny, minden együtt ad élvezetet, rombol, visz előre vagy taszít vissza.
Az embernek van viszont szíve csücske, és ebben vannak nálam a megfoghatatlan apróságok.
Az embernek van viszont szíve csücske, és ebben vannak nálam a megfoghatatlan apróságok.
Hát igen, az a sok apróság...én is azokat szeretem ... azokból élek.:)
VálaszTörlésohhh!...az az első kép!...nagyon ott van! :)
VálaszTörlésNem vagyok a tettek embere.Igazán pedig az visz előre, de az apró dolgok töltenek fel.
VálaszTörlésEgyéniség kérdése, én inkább a mélázó, apró dolgokat megfigyelő, szemlélődő vagyok, de csak így élni nem lehet.
Az első képet autóból fényképeztem szombaton hazafelé tartva. Ezek az apróságok, az ilyen látvány kell nekem!:-)
VálaszTörlésOlyan béke van bennem ilyenkor, mely az apróságoktól függ: pl. egy havas szántóföld fákkal estefelé...
Én az voltam mindig!... mostanra vissza fogott lettem és inkább az apró dolgok amik megfognak s figyelek rájuk. :) szeretem ezeket az apró hangyányi örömöket. Nekem sokat jelentenek. Azt hiszem a nagydolgok már elkerülnek.:)
VálaszTörlésAzt hiszem, a sok apróság szintéziséből nagy dolgok jöhetnek létre!
VálaszTörlésÉn is egyre "mélázóbb" leszek, azt hiszem...
Krúdy írja a Szindbádban:
VálaszTörlés"Nekem csak terveznem kellene egy kertben vagy kórházban...Mert ha cselekvésre kerül a sor valahol mindig elhibázom. Mellé csapok a szegnek."
Persze, ez rám nem egyértelműen így vonatkozik, de sok éve lejegyeztem ezeket a sorokat a "kisokos füzetembe".Mert van elmélet van gyakorlat, van mélázás( ami a tervezéstől is messzire van) és van tett!Kinek mi az erőssége?
Azt hiszem én is erre keresem a választ folyamatosan.
VálaszTörlésKislányként is megálltam a rügyező fák alatt és csodáltam...de ahogy érek mind inkább az ilyen pillanatok szépítik meg a napjaim.Sőt...egyre gyakrabban érzem,hogy megszűnik az idő,a tér mikor rácsodálkozom az élet apró,mégis felejthetetlen szépségeire.
Csodás idézet,és nagyon egyetértek vele:))
Tálalaló, gyerekkoromban is rácsodálkoztam dolgokra, de ahogy idősödöm egyre jobban. Mintha a tettek ideje múlóban lenne, inkább van az elfogadás és az apróságok.
VálaszTörlésMost olvastam a kimaradt bejegyzéseket, megfoghatatlan apróságpárti vagyok, az tesz szebbé mindent!
VálaszTörlésMennyire igazak ezek a sorok... :-)
VálaszTörlésA fotók miatt mindig itt ragadok, szeretem, ha egy fotó nem csak a szemnek, de a léleknek is örömet okoz...:-)))
de a cseppben benne kell, hogy legyen a tenger (a részben az egész),nem? persze, eleve benne is van, szerencsénkre...:)(minden az egészre mutat, nem tehet(sz) mást - a fotóid is! s épp azért jók!)
VálaszTörlésÚgy látom vagyunk még néhányan apróságpártiak. Ez vígasztaló,mert ahogy Aliz is írja cseppben benne van a tenger.Valami vígasztalót kell keresni a részben, mert valahogy a nagy egész nincs egészen rendben körülöttünk.
VálaszTörlés