2012. december 10., hétfő

Minden együtt....


"Nem tudom, hogy mi a lényege egy ember életének: a tettei, viselt dolgai, vagy olyasféle megfoghatatlan apróságok, mint egy ködös téli reggelének a hangulata. Nyilván elválaszthatatlanul hozzátartozik életünkhöz minden fűszál, ami az utunkba akad: minden gondolatunk, vágyunk, törekvésünk; emlékeink, indulataink; egészségünk, pénzünk, munkánk, hitünk; a szívünkben bujkáló titkos várakozások és a pillanat látható, érzékelhető jelenségei; s nyilván még sok minden."

Ottlik Géza




Kitartóan keresem az első mondatban foglaltakra a választ.
Tettek, viselt dolgok vagy megfoghatatlan apróságok? 
A blogban is ezt  a témát járom körül néha kimondva, de mégis inkább kimondatlanul.
Egyébként szívem szerint "megfoghatatlan apróság" párti vagyok, ami nem jelent feltétlenül fontossági sorrendben is első helyezést a tettek rovására. Ez nem verseny, minden együtt ad élvezetet, rombol, visz előre vagy taszít vissza.
Az embernek van viszont szíve csücske, és ebben vannak nálam a megfoghatatlan apróságok.

13 megjegyzés:

  1. Hát igen, az a sok apróság...én is azokat szeretem ... azokból élek.:)

    VálaszTörlés
  2. ohhh!...az az első kép!...nagyon ott van! :)

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok a tettek embere.Igazán pedig az visz előre, de az apró dolgok töltenek fel.
    Egyéniség kérdése, én inkább a mélázó, apró dolgokat megfigyelő, szemlélődő vagyok, de csak így élni nem lehet.

    VálaszTörlés
  4. Az első képet autóból fényképeztem szombaton hazafelé tartva. Ezek az apróságok, az ilyen látvány kell nekem!:-)
    Olyan béke van bennem ilyenkor, mely az apróságoktól függ: pl. egy havas szántóföld fákkal estefelé...

    VálaszTörlés
  5. Én az voltam mindig!... mostanra vissza fogott lettem és inkább az apró dolgok amik megfognak s figyelek rájuk. :) szeretem ezeket az apró hangyányi örömöket. Nekem sokat jelentenek. Azt hiszem a nagydolgok már elkerülnek.:)

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem, a sok apróság szintéziséből nagy dolgok jöhetnek létre!
    Én is egyre "mélázóbb" leszek, azt hiszem...

    VálaszTörlés
  7. Krúdy írja a Szindbádban:
    "Nekem csak terveznem kellene egy kertben vagy kórházban...Mert ha cselekvésre kerül a sor valahol mindig elhibázom. Mellé csapok a szegnek."

    Persze, ez rám nem egyértelműen így vonatkozik, de sok éve lejegyeztem ezeket a sorokat a "kisokos füzetembe".Mert van elmélet van gyakorlat, van mélázás( ami a tervezéstől is messzire van) és van tett!Kinek mi az erőssége?

    VálaszTörlés
  8. Azt hiszem én is erre keresem a választ folyamatosan.
    Kislányként is megálltam a rügyező fák alatt és csodáltam...de ahogy érek mind inkább az ilyen pillanatok szépítik meg a napjaim.Sőt...egyre gyakrabban érzem,hogy megszűnik az idő,a tér mikor rácsodálkozom az élet apró,mégis felejthetetlen szépségeire.

    Csodás idézet,és nagyon egyetértek vele:))

    VálaszTörlés
  9. Tálalaló, gyerekkoromban is rácsodálkoztam dolgokra, de ahogy idősödöm egyre jobban. Mintha a tettek ideje múlóban lenne, inkább van az elfogadás és az apróságok.

    VálaszTörlés
  10. Most olvastam a kimaradt bejegyzéseket, megfoghatatlan apróságpárti vagyok, az tesz szebbé mindent!

    VálaszTörlés
  11. Mennyire igazak ezek a sorok... :-)
    A fotók miatt mindig itt ragadok, szeretem, ha egy fotó nem csak a szemnek, de a léleknek is örömet okoz...:-)))

    VálaszTörlés
  12. de a cseppben benne kell, hogy legyen a tenger (a részben az egész),nem? persze, eleve benne is van, szerencsénkre...:)(minden az egészre mutat, nem tehet(sz) mást - a fotóid is! s épp azért jók!)

    VálaszTörlés
  13. Úgy látom vagyunk még néhányan apróságpártiak. Ez vígasztaló,mert ahogy Aliz is írja cseppben benne van a tenger.Valami vígasztalót kell keresni a részben, mert valahogy a nagy egész nincs egészen rendben körülöttünk.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu