Vasárnapi séta

Vasárnap a levegőzést úgy oldottuk, meg, hogy elmentünk megint Deutschkreutzba vízért, de előtte megálltunk Kópházán egy sétára. Van a falu határában egy domb. Szőlővel ültették be jobbára, felfigyeltem egy meszelt házra is, amely ha jól látom, nem magántulajdonban van. Mellette van egy szalonnasütőgető hely. Most engem ez nagyon nem érint, mióta új életmódba kezdtem a kilóim miatt. :-)

A séta igazi célja viszont sokkal magasztosabb látvány, egy pléhkrisztus volt. Olyan sokszor elmentunk már a domb mellett, de úgy beleolvad a tájba, hogy messziről igazán észre sem vettük. Meg kellett mászni a dombot, hogy feltűnjön. Miután felfedeztük, akkor már tudtam, hogy visszajövünk. Tavasszal láttam meg először virágzó kökénybokrokkal körülvéve. Most a  virág elmaradt, még korai, de a látvány gyönyörű volt így is.

Szeretem az időjárásnak kitett, pergő festékű, fakuló, időnként átfestett, útszéli, Kondor Bélát is megihlette pléhkrisztusokat. Tavaly áprilisban így nézett ki a feszület a virágzó kökénybokrok takarásában:

"Mikor a hegyen már tavasz

fehér kökényvirág

lobban, s széljáték szétviszi

friss öröm bánatát...."

( Lelkes Miklós: Mikor a hegyen - részlet)