2011. március 23., szerda

Ott volt a látnivaló!

Fodor Ákos: Mindennapi teszt-kérdés

Látod-e még azt,
amit nézel — vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?






A vasárnapi sétánkon azt is hihetné az ember, hogy semmit sem láttunk. Egy domboldal, olyan, ami akárhol is lehetne. Még a tavasz sincs itt, a kabáton is átfújó szél pedig keresztbe-kasul járt mindent. Mivel annak a falunk a határában van, ahol gyerekeskedtem, sorra törtek fel az emlékek is.
Tudtam, hogy a domb akkor is itt volt. Mégsem jártam akkor erre,  a falu másik végén volt. Játszóhelyet közelebb is találtam. Talán nem is engedtek volna ilyen " messzire".
Vajon milyen szemmel néztem volna itt szét akkor? Megláttam volna a pléhkrisztust, a leégetett fűből feltörő füvet, az cuppogós hangú tócsákat, rozsdásodó tárolóban a szélfútta vizet, szétmálló csigaházat, a meszelt, fehér falat, a mohazöldet és azt a  kis kék virágot?  Néztem volna, de nem láttam volna bizonyára.




Károlyi Amy: Kék virág


Ezt a libegést, karcsuságot,
könnyüséget és bánatot!
Ha kezedbe veszed, vigyázva fogd.
Két ujjal téptem, lepke alól.
Ha ereszteném, ő is szállna.
Halványkék, szárnyas libegéssel,
ő is a lepkék után járna.
De más a sorsa.
Nem hal meg szépen. -
Eltikkad gyürüs ujjaim,
s tenyerem forró börtönében.




25 megjegyzés:

  1. Épp ezt tanulom. Hogy az Élet mellettem - előttem álló, apró, de attól még legalább(!) annyira szépséges pillanatait észrevegyem!
    Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Már csak azt nem értem, hogyan lettem Márta?:(:)

    VálaszTörlés
  3. Igen, csak meglátnunk kell!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem gyerekkorodban is láttad, megfigyelted az ilyen apró dolgokat.
    Azért veszed észre most is.

    VálaszTörlés
  5. Évi, szerintem tökéletesen megfogalmaztad a lényeget: nézni kell, nem csak látni! És Te rendelkezel ezzel a különösen értékes képességgel - minden fotód erről szól! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  6. Valóban. A gyerekkor meghatározó bír lenni egész életünkre. Ezeket az apró, de csodás rezzenéseket onnan viszi magával az ember magában. Tudat alatt ott van és vannak emberek akik ezt az érzést egy képpel felidézik még egy magamfajta gépek közt élő lényben is.

    VálaszTörlés
  7. Sziasztok! Egyszerre írok nektek, hiszen hasonló gondolatok motoszkálnak bennem és bennetek.
    Bennem pl. az is, hogy tanulható-e az apró dolgok meglátása, vagy születni kell rá?
    Talán a bennünk lévő született képesség felerősíthető a helyzettel, amiben élünk, az élményekkel, a bennünket ért hatásokkal. Talán ez a válasz?!
    Én most messzire, hosszabb időre utazni nem tudok. Pedig érzem hív a világ! Vannak ilyen élethelyzetek...
    Talán a kényszer hozta ki belőlem, hogy nem messzire, hanem mélyre lássak, meglássam a közvetlen környezetemben lévő apró dolgokat. Tudjak nekik örülni, mert ha ez nem lenne jelen bennem, akkor bizony rossz és sivár lenne az életem. Sebnyalogató napokat pedig nem vagyok hajlandó élni soha többé.
    A másik, ami most bennem van, hogy milyen visszamenni a gyerekkor helyszínére. Tudni, hogy mivé alakultam én, az életem. Akkor nem tudhattam, de valószínű egészen fiatalon még nem is gondolkoztam ezen. Teenager korban már voltak vágyak, remények. Valószínű idealizált képek peregtek le előttem. Lehetőségek tárháza.
    Most már tudom mi valósult meg belőlük, és még talán nem késő, hogy megvalósítsak belőlük egy-két dolgot. Csökkentek a lehetőségek, de még van, ami elérhető, ha nem most, akkor később.
    Miért nem most? Mert vannak élethelyzetek, amikor nem megy! Tudomásul kell venni, és mélyre látni, otthont teremteni az itthonlétre. A közvetlen környezetben lévő szép dolgokat észrevenni. Vannak olyan jók, mint a távoliak, csak mások. Vannak rosszak is, nem vagyok struccpolitikus, hogy ne vegyem őket észre. A kérdés, hogy melyik mellett időzünk hosszabban, miről írunk, hogy még jobban mélyítsük bennünk, másokban.

    VálaszTörlés
  8. Érdekes volt pont Tőled olvasni ezeket a sorokat. Példaképem vagy a látsámódoddal. Részleteket, szépségeket, értékeket látsz és látatsz meg. Köszönet érte. A csigás kép gyönyörű.

    VálaszTörlés
  9. Györgyi! Gondolom nem volt meglepetés, hogy ezt írtam le az előbb. Te ismersz annyira, hogy kb. ezt vártad el tőlem. Tanulunk másoktól is, és adhatunk is látásmódot át másoknak. Meg is oszthatunk élményeket, mélységeket, apróságokat... A blogok erre is jók. Lassan ki tisztul bennem, én mit akarok a blogtól. Nem jött azonnal, persze ez.
    Olvasok kritikus hangvételű blogokat is. De hogy mit akarok mélyíteni magamban: a pozitív vagy a negatív látásmódot, az rajtam áll.
    Nem is tudatos ez, bennünk van. Változni sem nagyon lehet. Ha valaki másképp látja, láttatja a világot, neki úgy jó. Ő is megleli az örömét.Ez a lényeg, legalábbis én így látom.

    VálaszTörlés
  10. Évi,
    szívemből szóltál... és megrendültem a soraidtól: mi most pont ugyanebben a helyzetben vagyunk: tudjuk, hogy vár minket még a távol, a messze felfedezése, de a mai helyzetben, "itt és most" kell megleljük a szépet, kell felfedezzük a jót. És igyekszünk is e szerint élni: a közvetlen környezetünk, lakóhelyünk megismerésével. Már úgy sétálunk az utcákon, hogy a részleteket, az apró szépségeket keressük: és hányszor lepődünk meg - pl.: jé, vagy harminc éve megyünk el egy ház előtt, és még soha nem néztünk fel a homlokzatára, nem vettük észre azt a szép loggiát, ornamentikát!
    Tanultam Tőled: azt, hogy hogyan nézzek, lássak, hogy jusson el az agyamig az egész részletekben rejlő szépsége! Tanultam, és tanulom ezt a képességet. Annyi szépséget, harmóniát és örömet kapok ez által! Köszönöm, hogy megmutattad:)

    VálaszTörlés
  11. Nagyon szeretem, ahogy gondolkodsz, érzel és megélsz dolgokat. Igen. Az egyén döntése, hogy pozítívan, vagy negatívan áll a világ dolgaihoz. A saját belső nyugalmunk eléréséhez fontos, hogy ne megfelelni vágyásból erőltessünk magunkra egy- egy szemléletet. Azt mutassuk meg a blogokan, amik vagyunk. Benned a harmónia érezhető még az indulatosabb pillanataidban is. Ezért olyan szép a látásmódod. Hála neked a mi világunk is szebb lesz Tőled.

    VálaszTörlés
  12. Dorka, sokat tanulunk egymástól.Kacérkodtam azzal a gondolattal sokszor, hogy minek is a nekem blog, egyáltalán miért veszek részt a blogvilágban. Hát ezért!

    VálaszTörlés
  13. Györgyi, nem volt ez mindig így. Vagy mindig így volt, csak szunnyadni hagytam bennem a mostani látásmódom? Keresem a pontokat, ami elindított affelé, ami most vagyok. Illetve, ami felé vezet az utam. Sok keserves időszak érlelte meg benenm a döntést, hogy nem a múlton siránkozni, nem a jövő miatt aggódni kell.Nem másokat hibáztatni, mert én vagyok felelős azért ami vagyok. Valahogy az elfogadás művészetét gyakorolni, ami nem egy a megalkuvásssal.
    Adott helyen, időben helytállni, látni, amit kell, mert különben örökös elégedetlenkedéssel telik el az életünk. Ami egyszer elmúlik, és hiába is akarnám újra látni azt, amit egyszer nem tettem meg.

    VálaszTörlés
  14. Igazából én nem elsősorban a látható dolgokra gondoltam...
    De ugye nem baj?:)

    VálaszTörlés
  15. Vadliba! A láthatók mögött vannak a láthatatlanok...Egymást is átszövik keresztbe-kasul.

    VálaszTörlés
  16. Majd Ltótiban nézz szét, ha mentek! Lesz még ott olyanabb is!:-)))

    VálaszTörlés
  17. Ez de gyönyörű volt!Köszönöm az élményt!:)
    Tisztára otthon érzem magam itt nálad!:)
    Mariann

    VálaszTörlés
  18. Mariann, de jó téged itt is látni!

    VálaszTörlés
  19. Élveztem én is a látványt és a vele járó gondolatokat.

    VálaszTörlés
  20. Márta, sajnos hozzád sem tudok menni úgy, hogy a nevedre kattintok.Katihoz sem. A profil nem nyilvános.Amit megértek,ha így döntöttetek.
    Nem értem a kérdésed a neveddel kapcsolatban!:-)))

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu