2011. március 31., csütörtök

Az utakat...




Teszek távolságokat, teszek belső utakat, megyek egyedül, megyek másokkal. Mindig úton vagyok, akkor is, ha a 4 fal között, mert a gondolataim velem vannak, melyek messzire visznek. Leginkább látni akarok...






15 megjegyzés:

  1. A második kép nagyon tetszik. Ott jó lenne végigmenni!

    VálaszTörlés
  2. I love the little road with the stone wall!!! Thank you for commenting on my Paris blog.
    V

    VálaszTörlés
  3. Tipitá, végigmentem rajta, és állítom, hogy jó volt, szép volt.

    VálaszTörlés
  4. Virginia,
    I like your photos. It's good to visit you and leave comments on your blog.
    I also like the little road with the stone wall. It was good to walk on it.

    VálaszTörlés
  5. A második és a negyedik kép :)))
    ha lehetne választani...szívesen
    lennék ott.
    Persze a többi fotó is tetszik.

    VálaszTörlés
  6. Kati, eddig a 2. kép a nyertes! Tipitá és Virginia is ezt választotta.
    Úgy látszik a romantikusabb, andalgósabb, csupa növény utakat szeretjük.
    Én mindegyiket megjártam( mivel saját fotók), és a sokféleség bizony szembetűnő. Miért is ne?

    VálaszTörlés
  7. A 2. kép Dürnsteinben, Ausztriában készült.A városka az oszták Dunakanyarban, a Wachaunak hívott 30 km hosszú völgyszakasz Melk és Krems között.
    Szépség, virágok, teraszos szőlőművelésű táj mesekönyves települések, kis vendéházak, heurigerek jellemzők rá. Heuriger vendéglőféle, ahol a gazda saját termésű borait árulja, saját pincéjáben,kertjáben, hidegtállal, friss péksüteménnyel.
    Szoktunk itt biciklizni, nézelődni, itt a Duna, a táj, a sárbabarackfesztiválok...Híres a baracklekvárjuk. Szomorú kötelességünkek is teszünk eleget. A kremsi temető egy sírját is látogatjuk rendszeresen.

    VálaszTörlés
  8. 1-ő kép: Kilátás a bécsi Donauturmból az utakra. Az idősebbik srác szülinapját ünnepeltük ott egy körbe forgó étteremben.
    2. képről írtam: Dürnstein
    3. kép: Hazafelé valahonnan már itt a megyében. Mindig van pár perc, mikor napnyugtakor narancssárgán fénylik az aszfalt.
    3. kép: Sölkpass az osztrák Alpokban. Megálltunk pihenni útközben, tájat nézegetni, és találtunk egy ilyen semmibe vezető utat.
    4. kép: Nagycenken a Széchenyi kastély előtti hársfasort átszelő vasút. Úton voltunk Gróf Széchenyi Béla és fiatalon elhunyt neje Erdődy Hanna fasor végén található szarkofágjához. Egyszer írok róla képekkel tarkítva, mert gyönyörű a szarkofág, a hársfasor is.
    5. Úton Hortobágyra vagy talán már ott is. Egy kilátóból láttuk az utat.
    6. Tavaszi Bécs. Még nem idén, de valamikor áprilisban csináltam ezt a képet is, tehát hamarosan ilyen lesz.
    7. Kapolcsról hazafelé tartottunk még akkor, mikor M-nak nem volt GPS-e. A képen a fiúk barátja ( ő is eljött velünk) éppen a térképet tanulmányozza, valami ötlet merült fel, hogy merre menjünk még. Sok. sok út papírra nyomtatva.:-) Ezek is utak!

    VálaszTörlés
  9. Hogy milyen belső útjaim voltak életemben? Sok, és mindegyikért hálás vagyok.A nehezekért is. Így utólag azokért is hálás vagyok. Akkor is tudtam, hogy az leszek, de nehezen mondja ki éppen akkor az ember ezt, mikor rajta van a nehéz úton. De tudja!

    VálaszTörlés
  10. Igen, a második :-)))
    Milyen érdekes, azt mondjuk: arrafelé visz az utam, pedig az út marad, az utas halad :-)
    Az utazót meg hajtja a kiváncsiság, vajon mi van a kanyar után. Újabb utak.

    VálaszTörlés
  11. Alterego, valóságban is, lélekben is. Így van jól!
    Eszembe jutott egy képem, amin biciklizünk. Szikla takarta el sokszor a kanyar után az út folytatását.Mennyi minden eszembe jutott akkor a veszélyről, az információhiányról, a kíváncsiságról. Hogy mi van a jövőven, amit nem látok?

    VálaszTörlés
  12. Éva, jól ki van ez "találva" , mármint az, hogy nem tudjuk mi van a kanyar mögött.Valóságban és lélekben is, ahogy írod.

    VálaszTörlés
  13. Utak. Most a fotóidon kívül az átvitt értelmezések ragadtak magukkal. Eljátszottam a gondolattal, hogy bizony milyen sok út van mögöttünk. Én most egy útkereszteződésben állok és azt találgatom, hogy melyik út milyen lehetőséget hordoz magában?
    A legmegfelelőbb ösvényt szeretném kiválasztani!

    VálaszTörlés
  14. Alterego, Györgyi, az ember megéli a látványt, az eseményt, utána keresi a léynegét, amely a lélekre hat. Mit fejlődtem, hogyan kellett volna? Ez utóbbinak persze nincs sok értelme.Úgyis úgy döntünk, ahogy adott helyzetben a legjobbnak látjuk. Később lehet, hogy másképp döntenénk, de akkor már más a helyzet.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu