Segítőkészség

                                        

                                       

Megint itt a kávém mellettem, ez a délutáni adag, és leültem vele a gép mellé. Lassan kortyolgatom, és a legutóbbi élményeimen gondolkozom, ami az, hogy sok jó ember van.

Mivel a kommentjeim betűmérete kicsi volt, változtatnom kellett rajta. Fontos nekem, hogy jól érezzétek magatokat nálam, és olvasni tudjátok a bejegyzéseim mellett a kommenteket is. Elvégre én vagyok itt a vendéglátó a blogomban. 

De én csak abszolút használója vagyok a gépnek, belenyúlni nem tudok, még annyira sem, hogy betűméretet nagyítsak. Ez nagy hiányom, de hajlandó vagyok a fejlődésre.:) Persze, hogy van annyi tudásom, hogy a gépet működtetni tudjam, de ennyi, nem több.

Sokan segítségemre jöttek, és ez erősítette meg bennem, hogy jók az emberek, és hogy milyen szerencsés vagyok, hogy körülöttem vagytok. 

Adta mindenki, amit tudott: tudást, figyelmet, törődést. Sokat tanultam belőlük. Olyanokról olvashattam, amiről eddig nem is hallottam. Időt, fáradtságot nem kímélve voltak, akik emailben írták le a megoldást képekkel tarkítva.

Aztán az egyik talált, süllyedt! Képes voltam én, a "butus" is megcsinálni. Meg tudtam vele oldani a problémát. Aztán már az új tanultakból magam csináltam meg a betűtípus változtatását is. Így a szürke, vékony betűkből vastagabb fekete lett, és így még jobban olvashatók.

Hálásan köszönöm azoknak, akik részt vettek az oktatásomban és a sikerélményemben. Szebbé tettétek a napomat. 

Hasonló élményeket és szép napot kívánok!