Megtaláltam a kékeslilás, üde virágot. Egyszer olvastam, hogy "elegáns" illata van, pedig milyen szerény külsőre. Ezzel a jelzővel ellentmondás keletkezik a külseje és az illata között, de elviseli türelemmel.
Volt egyszer egy kerek, ibolyaillatú szappanom. Szépen volt becsomagolva, és egy virágmintás dobozban volt. De szerettem vele kezet mosni! Sokszor mosok kezet, így sokszor érezhettem az illatát. Aztán egyszer elfogyott, azóta sem volt ilyen szappanom.
Mikor gyerekkoromban ibolyázni mentünk, mindig tettem a zsebembe cérnát, hogy a levelekkel körülrakott csokrot azzal megkötözhessem meg, így hazáig nem hullottak szét. Aztán jöhetett valamilyen kis pohár vagy váza, és dísze volt az asztalnak. Sokszor odamentem hozzá, és csak úgy beleszagoltam. Le is préseltem néhányat, csináltam képeslapot és a falra is képet belőlük. Most már inkább nem szakítom le, hanem lefényképezem, vagy egyszerűen emlékszem rá, és így hozom haza őket. Hadd éljenek tovább a természetben, ott a helyük.
Úgy érzem most, hogy gyerekkoromban az ibolya begyűjtésének, birtoklásának szenvedélye erősebb volt bennem, mint maga a látványa.
Azóta változtam. Ritkán szedek le virágot. Azért néha szoktam, nem tudok ellenállni nekik, különösen ha vadvirágokról van szó. Amelyik virágról tudom, hogy védett, békén hagyom természetesen.
Mostanában a birtoklás helyett inkább jön a szemlélődés, a látványban lévő szépségkeresés érzésének élménye a leszakítás helyett.
Ma már talán büntetik is az ibolya szedését, védeni kell, de biztosan más a helyzet, ha saját kertben van. Utánanéztem, a sárga, a dombi és a lápi ibolya védett hazánkban.
Egyszerűségében szép, szerénységével is vonzó kis virág.
Újra közöttünk, újra velünk van.
Sorházban éltem 20 évig. A zsebkendőnyi hátsó kertemben pár tő rózsa volt a szomszédommal közös kerítés mentén. Tőlük terjedt át a kerítés alatt a képeden láthatóhoz hasonló színű ibolya, amely olyan szívósan ragaszkodott a helyéhez, hogy szinte kiirthatatlanná vált. Persze nem is próbáltunk megszabadulni tőle. A lányom rendkívül jó érzékkel művelte a kis kertet, a rózsák tövéről szépen kiszedte az elburjánzott töveket, de évről évre újabb tövek "születtek". Ma már én is más kertjében nézegetem, meg persze úton-útfélen, ahol előbukkannak. Ha látom őket, mindig kedves népitáncos Ibolya barátnőm jut eszembe. (Örülök, hogy most Te is eszembe juttattad a bejegyzéseddel az ibolyát/Ibolyát, emelem is fel a telefont:)))
VálaszTörlésMikor gyerek voltam volt kertünk. Főleg zöldség volt benne, inkább konyhakert volt. Viszont volt egy nagy margaréta bokor is benne. Onnan szedtem virágot hogy legyen a házban is.
VálaszTörlésAkkor még lehetett az erdőben is szedni ibolyát, nem volt védett. Éltem is a lehetőséggel.
Mióta lakótelepen lakom a fűben lévő virágokat nézegetem és a bokrokat a házak között, pl aranyesőket. Régi városi és erdei sétáim során más kertjében és a természetben is gyönyörködtem.
El is hiszem,hogy nem akartátok kiírtani az ibolyát abban zsebkendőnyi kertben. Olyan kis esendő, inkább védelemre szorul.
Remélem, sikerült felhívnod Ibolyát, és egy jót beszélgettetek.
Jó volt olvasni, hogy lányod jó érzékkel művelte a kertet.Volt kertben és rózsában is részed így.
Igen sikerült elérnem.
TörlésEgy kérdésem lenne. Él-e még az editis@citromail.hu e-mail címed?
Éva, igen, él még a citromailes címem.
TörlésÉn is valahogy úgy vagyok a virágokkal, hogy inkább cserepes virág, mint egy vágott csokor. Sajnálom, ha letépik, mert ott a helye, az élettere ahol kivirágzott.
VálaszTörlésItt a környéken és a mi kertünkben is a kerítés mentén sok kis ibolya nyílik. Szeret(t)em nézegetni. Mostanság nem nagyon járok a kerítés felé. Majd jön a többi virág is, a sárga aranyvessző, a színes, tulipán, a lila orgona... Olyankor nagyon kellemes virágillat tölti be a környéket, nem bántóan erős, hanem igazán finom. Bár már érezném!
Igen, sorra jönnek majd a felsorolt virágok. Mindegyikbe bele lehet majd szagolni, ha nem akkor is tavaszillat lesz. Itt lesz a jácint is a nárcisszal együtt. Jön a húsvét, az Anyák napja a ballagások( ha lesznek), akkor lesznek elemükben ezek a virágok.
TörlésAzt olvastam hogy a nyugati civilizáció, a kultúránk egyik fő jellemzője a birtoklás vágya, ezért is szakítják le inkább a virágot, hogy a sajátjuk legyen. A keletié a természetes közegükben való gyönyörködés a virágokban. Maradnak a helyükön, hogy más is csodálhassa.
Milyen igazuk van! (A keletiekre gondolok.)
VálaszTörlésBelőlem nyugatiból keletivé vált az évek folyamán. Szemlélődöm, gyönyörködöm a látványban, és hagyom, hogy más is azt tegye azzal, hogy nem akarom csak magamnak a virágokat és más egyebeket.
TörlésÉN IS legiknkább fotózom a virágokat! (ott örökké nyilnak :)
VálaszTörlésAz egyik legjobb módja a virágok nyílásának megörökítésére. Nem birtokoljuk őket, és nem nyílnak el soha.
TörlésI love violettes there is a town in France in « Toulouse » where the speciality is to make violettes sweets and perfume.
VálaszTörlésI remember offering my mother a little bottle of violettes perfume on Mother’s Day.
What a nice peresent for your mother on Mother's Day! It must have been a good smell. I read that violet is one of the basis of perfumery.
TörlésI used to have a violet soap and I liked it very much.
A zsebemben mindig volt cérna, igen! Nekem is. Nem csak amikor én voltam kislány, hanem amikor a gyerekekkel mentünk ibolyázni. A kis csokrok itthon pici vázába, kis üvegbe, pohárba kerültek. Szoktam bevinni a munkahelyi asztalomra is. A kertben már nyílni kezdtek, múlt hét elején láttam meg az elsőket. Van fehér, halvány kék, sötétebb, meg egészen lila is. A környező utcákban láttam egyszer rózsaszínt. Mindegyik színből egymás mellé tettem párat és lefényképeztem. Nagyon más színűek, egymástól különbözőek, mégis mind ibolya. Kicsit szimbolikus, nem? :)
VálaszTörlésRégen,amikor még egészen kicsi voltam, egy nagy rét mellett volt a házunk, ami tele volt rengeteg féle vadvirággal, szerettem elbújni a nagy fűben. Szedtem margarétát, vad tátikát, de legjobban a törökszegfűt szerettem. Most egy kicsit oda is "repültem" , képzeletben csak. Mert az a rét már nincs, teleépült házakkal.
rhumel
Kedves Rhumel, az én munkahelyemhez közel is voltak ibolyák. Én is vittem be a munkahelyi asztalomra. Sokféle van belőlük, talán az erdei ibolya a legnépszerűbb, ha ibolyáról van szó, nekem az szokott eszembe jutni.
TörlésJó lehetett elbújni a nagy fűben, milyen jó játék lehetett abban az időben, és jó volt nézegetni a vadvirágokat. Én gyerekkoromból arra emlékszem, hogy margarétét szedtem sokat. Vittem haza is belőlük mindig. Az ibolyázás pedig egy program volt. felszerelkeztünk cérnával és elindultunk. De jó is volt!
Itt, Franciaországban van ibolyaszínű kis virágformájú cukorka is: "bonbon à la violette", nagyon régi és híres recept!
VálaszTörlésKedves Rózsa, a nálam angolul kommentelő Catherine írta éppen majdnem előtted, hogy Toulouse-ban készítenek édességet belőle, és vett az anyukájának ibolya parfümöt Anyák napjára, amit szintén ott gyártottak. Biztosan máshol is, de ő ezt a várost emelte ki. Olvastam, hogy szokták kandírozni, és ehető virág. Biztosan szép az a cukorka, és finom is. Megnéztem a neten a képeket, hogy néz ki. Szép!
TörlésRégen a városban csoda volt az ibolya. Aztán egyszer csak terjedni kezdett. Nálunk tele a kert vele, halvány és sötétlila, fehér és rózsaszínű.Én sem szedem le, a többi virágot is ritkán.Vizont fotózni szeretem őket. Van egy tavunk, ott minden tavasszal várakozás találunk-e akkor és ott? Sokfelé és sokféle van belőlük.Oly kedves látvány.
VálaszTörlésKedves Holdgyöngy, igen, vannak ibolyamezők is. Sokfelé, sokféle ( egy ékezet cseréje egy más szót ad!) van belőlük. Szerencsés vagy, hogy tele a kertetek vele. Rózsaszínűt még soha nem láttam. Micsoda élmény lehet rájuk nézni, és fotózni őket. Én is szeretek virágot fényképezni, olyan szépek tudnak lenni.
TörlésNálad is szoktam nézegetni a képeket. Nagyon kedvemre valók.Látszik, hogy szívesen fotózod őket.:)
Úgy látom, kivételnek számítok. Én szeretem, ha a vázában van virágom. A kertből és az udvarról. Azért is vetem, ültetem. Tavaly már egészen sok volt, remélem, idén még több lesz. Az ibolyák már nálam is virágoznak. Sok van az udvaron.
VálaszTörlésAz egy kicsit más, ha a kertből vagy az udvarról vannak.Saját helyről saját helyre kerülnek, és a te döntésed. Én csak az utcán szedhetek vagy az erdőben, de bizonytalan vagyok abban, melyik védett növény, így inkább nem szedem le őket. Nézegetem, csodálom őket, és hagyom őket kint virágozni, hogy más is láthassa. Élvezd a virágaidat kint is, bent is! :) Ne vesd és ültesd őket hiába!
TörlésMilyen jó lehet, ha saját ibolya nyílik az udvaron! Nekem ez nem adatik meg, de örülök, ha másnak igen. Már sok helyen olvastam, hogy nyílnak náluk az ibolyák, láttam sok képet is róluk.
Thank you Eva.
VálaszTörlésWith pleasure.:)
TörlésKedves kis virág, kedvelem nagyon. No és az illata! Az idén sajnos még nem láttam. Ez bizonyára betudható a sok "home office-nak", a balesetemnek és amiatt a szokásosnál jóval kevesebb kirándulásomnak. Már annak is örülök, hogy minden héten lejutottam a szigetre feltölteni a madáretetőimet. Idén hóvirágot és az utóbbi két hétben csillagvirágokat ás salátaboglárkákat láttam már az etetők körül. Lassan csak megérkezik a tavasz :)
VálaszTörlésIgen, jön a tavasz. Örülök, hogy láttál virágokat, mikor feltöltötted a madáretetőt.
TörlésSajnálom, hogy probléma van a kezedddel, mielőbbi gyógyulást kívánok, és azt hogy láss ibolyát is.
Én is cérnával kötöttem át az ibolyacsokrokat gyerekkoromban.
VálaszTörlésMegyünk a hegyekbe ibolyázni-mondtuk, holott csak egy szőlődombról vol szó. :-)
Nagyon szerettem virágot szedni még huszonéves koromban is, aztán a fiam ezt megörökölte kicsi korára.Niná, niná!-mutatta kis ujjával nagy örömmel és már szedte is nekem.