Igen, az otthon.
Sok kis részlet adja az egészet, a közöttük töltött órákat, napokat, éveket, melyek életem egészévé tevődnek össze. A falakon és a polcokon a képek, könyvek, a csatos üvegben a gyönysoraim, egy angyal az ajtó fölött, számítógép, levendula különböző helyeken, párnák, tükrök, tollak, ceruzák, naptárak, és itt van a fontos számítógép is.
Nem egy nap kerültek ide természetesen, idő kellett hozzá, míg összejöttek innen-onnan. Vannak amik a bolhapiacról, a régi képek, melyek a nagyanyai házból mentett régi emlékek, a levendula az utcáról, utazásokból, mivel nincs saját kert, a szélcsengő egy már nem tudom milyen boltból, talán valamilyen ezoterikusból. Gyertyák, gyertyatartók, puha plédek, kényelmes fotel TV nézésre és olvasásra. Mellette lámpa. Sok lámpa van az otthonomban. Sólámpa, asztali lámpák, van egy az éjjeliszekrényen, az ágyam mellett, az asztalon, az íróasztalomon a számítógép mellett, aztán ott vannak a mennyezeti lámpák...
Pihenésre alkalmas hely is az otthon. Mikor későn este hazajöttem a munkából, jó volt becsukni az ajtót magam mögött, és még egy kicsit éltem lefekvés előtt. Hallgattam valamilyen zenét, bekapcsoltam a TV-t, mécsest vagy gyertyát gyújtottam, kizártam a külvilágot. Elég volt szinte egész nap emberek, gyerekek között lenni késő estig. Néha túl sok is.
Magamra szántam azt az időt, hogy lenyugodjak a munkahely után, ami sok megoldandó problémából is állt. Ahol gyerekek vannak ez elkerülhetetlen. Hoztam magammal belőlük haza, nehezen ment a megnyugvás, de kellett, hogy el tudjak aludni a felpörgetettség után. Erről már korábban is írtam, mert fontos dolog volt az életemben a hazahozott gondok esti, itthoni megszelídítése még lefekvés előtt. Most jó, hogy ez már nincs az életemben, élvezem a nyugdíjat.
Kell egy biztos háttér, ahol minden négyzetmétert ismerek, nem kell viselkednem, összpontosítanom, és megadatik az, amire szükségem van. Belaktam a lakásomat, jó úton haladok az itthoni belső béke felé.
Csodás képek. A levendula egy új találkozási pontunk. Annyira szeretem, a színét, illatát! Gyűjtöm én is, van mindenfelé a lakásban, meg táskában, zsebben, tárcámban is sokszor egy-egy szál "véletlenül" ott marad. :) A kavicsok, kagylók, csigák is, ugyanígy.
VálaszTörlésJó volt olvasni, mennyire szereted az otthonodat.
Én is a mienket, emlékekkel teli, ami körbevesz.
rhumel
Igen van fehér és lila levendula is lakásomban. Nem tudok ellenállni nekik.
TörlésEmlékek fűződnek a tárgyaimhoz.Tudom, hogy melyik, mikor kerül az otthonomba. Szeretek itthon lenni. Mivel sokat vagyok itt, ki kellett alakítanom egy zugot a világban, hogy jól érezzem magam ott. Jó, hogy te is szereted az otthonodat. Nem is lehetne másképp élni.
Tényleg, eddig nem is gondolkodtam el azon, hogy mennyire a részletek teszik otthonná az otthont és hogy azok a részletek mind bennünket tükröznek. Nálam meghatározó a sok könyv, és mindenféle, gyerekektől, unokáktól kapott apróság. Van egy régi kereszt a heverőm felett, nagymamámé volt, ő a szoba ajtaja felett tartotta. A táskámban mindig benne van egy medálba zárt rózsafüzér, az is nagymamámé volt, az egyik polcon szintén nagymamától örökölt fekete, kissé ütött-kopott imakönyv, benne egy szentképpel. A konyhában mamámtól kapott edények, evőeszközök... A szobák falain képek, másolatok és fényképek. Az egyik nagyon kedves, ha nem a legkedvesebb kép Fényes Adolftól az Utca Vácott. Számomra olyan megható annak az anyókának az alakja, aki azon az utcán jön felém. Bármerre lépek és nézek magam körül minden tárgy kedves, emlékidéző és ezektől otthonom ez a másoknak csak egy lakás a sok közül.
VálaszTörlésEz az írásod sok-sok gondolatot ébresztett fel bennem és mint már oly sokszor, ezt is megköszönöm! :)
Nálam is sok a könyv, 2 szobában is vannak. Van két feszületem nekem is, egyik a hálószobámban, a másik azon a falon, ahol a régi képeim vannak. " Ősök falának" hívom.A rózsafüzérem az ágyneműtartón van. Imakönyvek, bibliák is vannak, még a nagy-és dédszülőktől is. Régiek, agyonhasználtak, vannak bennük dátumok is is születésekről, halálokról.
TörlésA konyhában és a spájzben vannak régi és új edények. A régieket jobban szeretem. Vannak a falon nekem is kedvenc képeim. Egy havas, téli kép, amin egy szekér megy, és egy esős, ahol valaki jön egy esernyővel az esőcseppektől fényes macskaköveken.
Jó hazajönni. Igen, ez egy lakás másnak, de nekünk az ott lakóknak sokkal, de sokkal több.
Az Utca Vácott természetesen nem eredeti. Sajnos. :)
VálaszTörlésNagyon hiányoztak a fotóid, míg nem voltál. A szavaid i, de a fotók, szinte többet mondtak mindig minden szónál. Igazat írsz, szépen.Ismerem ezt a ki- és lepörgést, vagy inkább nyugvást, s szeretetét mindazoknak a tárgyaknak, dolgoknak amik otthonná tesznek egy otthont.
VálaszTörlésÉn is szeretek fotókat készíteni, és megosztani másokkal is, ha már egyszer vannak. Örülök, hogy hiányoztak, mert ez azt jelenti, hogy tetszenek. Ezt jó tudni.
TörlésKöszönöm a kedves mondatodat arról, hogyan írok. Jól esett. Csak igazat szabad írni, és lehetőleg szépen. Ez pedig csak úgy jön az emberből. Ha szépnek találod őket, ezt is jó tudni. Én magam kevésébé tudom megítélni az írásaimat, más már sokkal jobban. Kell a vélemény.
Most már este nem kell lepörögni, és ez jó. Saját magam nem idegesítem nappal, nincs mit lepörgetni.:)
All the little things we have make our « Home sweet Home »!
VálaszTörlésYes, our home is very important in life. All the little things around us give good feelings when we are at home. It was good to come home from my workplace in the past and closed the door behind me. I am a pensioner now and at home a lot.
TörlésA fotóid, régen is jók voltak, mint most. A múltból emlékszem egy táli képedre, ahol piros esernyővel mentek a hóesésben. Az nagyon megfogott.
VálaszTörlésMultmento, köszömöm a véleményed. Emlékszem arra fotómra, csak úgy hirtelen kifényképeztem az ablakon, és ez lett belőle. De jó memóriád van!:) Úgy emlékszem, hogy sok évvel ezelőtt tettem fel, és te még emlékszel rá.
TörlésSzívet melengető bejegyzés, mely több szempontból is megérintett. Nagyon szépen írsz a Téged körülvevő miliőről, erre szokták azt mondani, hogy otthon édes otthon, ahol az ember kipihenheti a fáradalmait, feltöltődhet, visszaemlékezhet a régi kedves családi emlékekre és még hosszan sorolhatnám. Másrészről én nagy részletfotó kedvelő vagyok, gratulálok a bejegyzés fotósorozatához. Harmadrészről a levendula :) Hosszú-hosszú évek óta használjuk és kedveljük ezt a remek növényt mi is :)
VálaszTörlésRemélem, hogy neked is olyan "édes" otthonod van, ahol kipihenheted a fáradalmaidat. Évek alatt alakul ki, de végül egy pihenésre, feltöltődéssé alkalmas hellyé válik sok kedves emlékkel.
TörlésÉn is szeretem a részleteket fényképezni, sokkal jobban, mint a nagy egészet.
Akkor közös bennünk a levendula szeretete. Ezt jó tudni. Használom dísznek, és az illatát is kedvelem, van levendulapárnácskám is gyömöszölgetni és olajom is.
Szép napot kívánok!
U.i.: Most jöttem a fogorvostól, ezen is túl vagyok.:)
Éva, igazad van: a részletekben van sok mindennek a titka!
VálaszTörlésMitől lesz "otthon" az otthon? Már rég meg akartam fogalmazni, te most megadtad hozzá a végső impulzust...
Rózsa, kíváncsi lennék arra, hogy mely részletek adják a te otthonodban az otthon érzetét.Talán születik egy bejegyzés belőle? :)
TörlésSzeretem a fotóidat! Ezt már nagyon sokszor leírtam és remélem, még fogom is! Azok a régi teáscsészék csodálatosak! :)
VálaszTörlésTipitá, köszönöm a véleményedet a fotókról. A bolhapiacon vettem a csészéket. 100 forint volt darabja.
Törlés100 forint!!! Hihetetlen! Szeretem az ilyen kincseket! :)
Törlésemberközeliség...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy így látod. :)
Törlés