Van valami régen elvesztett hangulata számomra az állomáson történő várakozásnak. Régebben gyakrabban tettem, és tegnap olyan jó volt az órát és a hosszú síneket, a várakozó, érkező, induló embereket nézni úgy, mint régen. Kotorásztam elő a vele kapcsolatos emlékeimet, mint a képeslapok küldésének és érkezésének valaha volt élményét. Igaz, most is küldtünk egymásnak, nem hagyjuk veszni a szokást.
Tudtam, hogy a tegnapi 17.41-kor érkező vonaton rajta lesz, akit várok.
Hazafelé sétáltunk, és betértünk egy templomba is.
Este olvasunk, énekeltünk, beszélgettünk.
Így telt karácsony első napjának estéje.
Minden úgy volt, ahogy lenni szokott, de nem is akartam mást!
Így telt karácsony első napjának estéje.
Minden úgy volt, ahogy lenni szokott, de nem is akartam mást!
Még bele sem olvastam abba,amit írtál,de engem is a vasútállomások hangulata öntött el. És nem is az életemben tapasztaltaké elsősorban,hanem talán filmekben látottaké.:)
VálaszTörlésPedig én kislánykorom óta vonatoztam naponta évtizedekig.
Mamka, én is gimis koromban egy közeli faluból,vonattal mentem naponta. Később a munkahelyemre is úgy utaztam.Aztán elmúlt ez az időszak is. Egyre ritkábban utaztam és vártam valakire.
TörlésEzért volt most jó ez a karácsonyi várakozás, a karácsonyfás váróterem, a jegypénzt
rak előtt álló emberek.
Igen, a filmes állomás hangulatok is bennem vannak, ahogy benned is.
én is szeretem az ilyenkor vonatozó embereket, főleg a csomagjaikat: annyira jellegzetesen karácsonyi: becsomagolt dobozokkal szatyrozók (szeretem nézni az arcokat: odafelé, visszafelé is:))))
VálaszTörlésA szatyrok! :-) Észre is vettem, hogy mennyi karácsonyi papírba csomagolt ajándék kandikált ki. Voltak összeborulások várakozók és leszállók között.
TörlésJó volt!
nagyon ari karifát csináltál :)
VálaszTörlésEgyre kisebbek a karácsonyfáim, de szeretem a fáimat ugyanúgy, mint mikor a csúcsból kellett vágni, hogy beférjenek a szobába !
Törlésmeghitt hangulatú képek...
VálaszTörlésJó este volt.
Törlés