2013. január 10., csütörtök

Háromszög, ruha és gallér

Megvan olykor az élet háromszöge, mely nem"eltűnős" Bermuda , de nem is szerelmi, hanem a szögeinek csúcsán egy-egy hely ül: lakás-kórház-munkahely.
Eltűnt a hó, ami széppé tette az utcákat, a fákat. Ígéretet kaptunk, hogy új érkezik mínuszokkal együtt. Még nem végeztem a téllel, még nem óhajtom a tavaszt, még valami nagyon tél ízű telet várok, hogy megteljek vele.
Este olvasok még, és elképzelem hogy a gésák kimonóin milyen szépek a díszítések: vízesések, fűszálak, nád, madarak arany és ezüst szálakkal hímezve. 
Aztán az is eszembe jut, hogy miért van bennem  -ahogy Angel írta -a fegyelmezett összeszedettség és az érzékenység, mert hogy: "érzékenység és praktikum ritkán járnak így kézen fogva."
Az egyiket belém nevelték, ez ugye a fegyelmezettség. Mint mikor kényelmetlen, de tartást adó posztó uniformist adnak rád ( viseled, amit kapsz, ők is adták, amit tudtak, és törődést is mellé simogatás nélkül), de te csipkegallérról álmodsz  a ruhádban, mert bár összehasonlítási alapod nincs, de már akkor érzed, hogy az az igazi éned. 
Sok év eltelik, mire elkezded készíteni a magad csipkegallérját, mikor már tudod, és nem csak érzed, hogy nem csak az a jó, amit örökségül kaptál. Mennyi harc, mennyi összeütközés az uniformisban élő közvetlen környezetteddel, de közben te is hatsz már. Valahogy így folyik az egész...
Életfeladat is lehet a beléd nevelt és a saját magad vággyal, hatásokkal alakított énjének összhangba hozása.
Néha aztán előnnyé válik, hogy benned van mind a kettő.:-)


 


14 megjegyzés:

  1. De szép!
    Hát erről van szó, amit hozunk magunkkal, s ami bennünk terem:)
    Minden jót!

    VálaszTörlés
  2. Hogy magamra utaljak, az én csipkegalléromat nagyon későn kezdtem létrehozni, jól belém neveleték a másikat/másét. Viszont ami késik az nem múlik.

    VálaszTörlés
  3. Júlia! Nem tudom melyiknek az aránya nagyobb. Ahogy múlnak az évek egyre inkább önmagunk szeretnénk lenni, de sok a visszahúzó erő. Saját erő kell sok.

    Holdgyöngy! Én is nagyon későn, és még nincs készen.Talán soha nem is lesz, de készítem.Teljes változás nem lehet, mert annak nagy része csak szerep, ha csak nem épül be nagyon mélyen a kívánt változás.Ez a cél! Míg az "ősök" velünk vannak, addig eléggé reménytelen.Az érdekes viszont az, amikor már én hatok. Akkor valami már beindul fordított irányban. Sokszor kiderül, hogy az "ős" nem merte elkészíteni a saját gallérját, csak vágyott rá álmaiban.Így múlt el az élete...

    VálaszTörlés
  4. Ha író lennél, megvenném a könyveid. Dedikálnád nekem? Bevallom, régen olvastalak mostanában, de mindig visszatérek. És ez most nagyon-nagyon jólesett, köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. Bizony vannak egybeesések közöttünk blogosok között. A gondolatok valahogy összehoznak. Egyenes út ez a nyugalomhoz. Közben az egység harmóniájának hiányát észrevesszük pótlásukra teszünk kísérletet civilizált vadonunkban. Természetből vesszük mintáinkat vagy a tartást adó fáktól tanulunk. Nagyon jó bejegyzés.:-)

    VálaszTörlés
  6. Tetszett a bejegyzésed, Éva! Sokmindent kiolvasok belőle, igen jól kezeled a metaforákat, otthonosan...

    VálaszTörlés
  7. ez voot eddig a legszebb, amit valaha olvastam

    VálaszTörlés
  8. én azt hiszem olykor szükség lehet a posztóra is, máskor a csipkére..külső alkalomtól és belső változékonyságunktól is függően.És az ősök (már) bennünk is vannak! akkor is ha nem velünk."Ők fogják ceruzámat" is, netán..."ők én vagyok már"... ("az őssejtig vagyok minden ős")persze , lehet, hogy olykor nekünk kell helyettük is hordani azt a csipkegallért(?) (vagy épp forditva)

    VálaszTörlés
  9. Tényleg szép... és nagyon kell vigyázni, hogy amíg a magunk csipkéjét csomózgatjuk, ne kezdjük önkéntelenül is lenézni a posztót. Magam is hasonló helyzetben vagyok, tényleg érdekesen összehoz a blog "idegen" embereket.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm a véleményeteket.Hálás vagyok!:-)
    A legutolsó amit tennék, hogy lenézem a "posztót", ami saját részem is a fegyelmemmel.
    Egyébként sem nézek le senkit, ez nem tulajdonságom, főleg nem az ősöket, akik én is vagyok.
    Most már tudom, hogy nem zárja ki egymást az összeszedett önfegyelem és a finomság érzékeny keresése.Kell a túléléshez, a mindennapok harcaihoz és a pihenéshez,m töltekezéshez.
    Ha valaki nem merte élni az érzékenyebb oldalát, bizonyára megvan az oka.Próbálok adni neki, talán még nem késő.
    Később már hiába akarnám...

    VálaszTörlés
  11. jé, én meg most látom , hogy a gyerekkori avatáromon csipkegallér van:) , (mostanság meg nincs is ilyenem), de ez a csipkegalléros ruha az ünneplőm volt... (évekig, amig ki nem nőttem)
    az a jó, ha sokféle "gallérunk" van, ha sokfélék vagyunk és egyre "gazdagabbak" ilymódon. Én integrálni szeretem (szeretném) a dolgokat. Mindent!

    VálaszTörlés
  12. Aliz!
    Én is azt teszem, egyik tulajdonság már támogatja a másikat, és nem feszül ellene.:-)

    VálaszTörlés
  13. Bocs... talán félreérthető volt, nyilván nem rád gondoltam a lenézéssel kapcsolatban. Általánosságban viszont sajnos tapasztalom, hogy valaki elfelejt visszanézni. De talán ez már egy másik téma. :)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu