"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé."
( Márai Sándor: December)
Van egy szelíd, jó, csendes olvasóm, aki eljuttatott egy vágyott filmet nekem, a Shirley Valentine-t DVD-n. Mindig is szerettem ezt a filmet, de régi videókazettán volt meg eddig nekem. A technika kimegy lassan a filmgyűjteményem alól, és nem nagyon tudom már megnézni a filmeket.
Most megkaptam DVD-n Shirley-t is. A film vígjáték, de számomra komoly vígjáték, melyben Shirley elég sok gondolatot mond el az életről ugyan, de a történet végkicsengését szeretem igazán. Beleszeret az életbe - meri is élni-, és ő olyan nekem, mint Zorbász, aki mindig is szerette az életet.
Erre tanítanak ők, ez a feladatuk. Ha ők boldogok, a környezetük is az, csak merni kell.
Közeledünk az ünnep felé, köszönöm még egyszer a filmet és a film üzenetét.
épp ezt az idézetet tettem ki én is,mikor láttam,hogy ugyanez a pár sor zenélt benned is..
VálaszTörlésakkor szóljon most csak nálad:)
(csodás a csipkés mécsestartód)
Lehet ugyanaz a pár sor sokunkban így december elején, miért ne lehetne több helyen is kinn egyszerre.:-)
VálaszTörlésTortapapíros mécsestartóm!:-)
Szép az idézet, igazi, ünnepet váró...
VálaszTörlésA mécsestartó is! :-)))
Chanson, kezdek ráhangolódni az ünnepvárásra, és a kellékek, a szép mondatok segítenek ebben.
VálaszTörlés