2012. január 13., péntek
Blogírás
Most (is)vagyok olyan helyzetben, hogy annyi minden van a fejemben, hogy végül nem tudok miről írni. Bizonyára mások is voltak már így. Összefoglalni nem akarok, politizálni sem, elmenni a gazdaság felé sem nagyon, csak valahogy utalni arra, ami bennem van, és ez a szorongás. Miért is vigyem át másra. Leíratlanul is bennünk van. Nem zárkózom el előle, de mértékkel nyúlok a témához.
A blogírók mikor blogot kezdenek írni, van egy elképzelésül blogjuk milyenségéről, a témákról, melyeket hoznak.
Én mikor elkezdtem a sajátomat, meleg, nyugalmat is adó fészeknek szántam a blogot, elsősorban önmagamnak.Úgy volt nyitva az ajtóm, hogy mégis csukva tartottam.Védelmet vártam a blogtól. Furcsa, hogy a "világ" számára is nyitott fészek a védelem, de ezt vártam el tőle.
Akkor még nem is vártam olvasókat, és ezt komolyan így gondoltam. Arra számítottam, hogy minél később kezdenek el olvasni, annál jobb. Persze, hogy változott a helyzet, és jó, hogy nem egyedül vagyok, hogy velem vagytok.Tudtam is, hogy így lesz.
Nem változtatok a blogomon. Úgy hívom magamban, hangulatblog, vagyis valami látszólag nem lényeges, egészen hétköznapi témákról, pillanatokról, suhanó illanatokról, múló, de rögzítést igénylő hangulatokról, történésekről írok. Versek is vannak, idézetek is, képek is, melyek mellé leülünk, veszünk egy mély levegőt, ellazulunk, és megyünk tovább...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
zene
x
Tájékoztatás
Az Éva című blogon található képek saját fotók.
E-mail címem: editis@citromail.hu
Kell a "hangulatblog", olyan mint a fotóid: pillanatfelvétel is, de mélysége, "háttere", szuggesztív hatása is van...
VálaszTörlésÉn magam nehezen bírok szabadulni a "hosszabb lére eresztéstől", a messziről induló "okoskodástól", mert rájöttem, hogy saját magam számára van elsősorban szükségem a "miértek" levezetésére... Persze, ha valaki unja, az se nagy baj, olyan széles a választék a blogvilágban...
Mindamellett érzem, hogy a blog elsősorban - és pont emiatt - a rövidség, a frappáns sürgősség műfaja...
Flora, ugyanez a "bajom" magammal.:-) Rövidebb akarok lenni, és ez össze is illene azzal, amit elképzelek a blogomról.
VálaszTörlésHa hangulatot akarok hozni, akkor rövidebb leszek, ha kifejteni valamit, hogy tisztábban lássak, akkor bővebben. Aztán néha keverem a kettőt!:-)
Nem akarok szabályokat bevezetni a blogomban, ahogy jól esik úgy írok, itthon vagyok, de egy követendő fővonalnak kell lennie.
Amit írtál azt én is úgy gondolom. Ez a bajom, hogy annyi minden van bennem, ha mindenről írni akarok, akkor jön a "bőlé"...:-)))De ez ellen is küzdök. Belső szükségszerűségből.
Amit két szóval,
VálaszTörléspláne eggyel elmondhatsz,
maradjon sóhaj.
Bertók László
Most ezt kerestem elő a verseket, idézeteket, haikukat tartalmazó mappáimból. Úgy kell írni a blogot, hogy az egyéniségünk benne legyen. Másképp hamis, és azonnal kiderül.:-)
kimásoltam a bemutatkozó "szövegemet"
VálaszTörlés:)))
Legtöbben azért kezdünk blog írásba, mert megakarjuk mutatni magunkat, először csak a barátoknak, rokonoknak, távolabbi ismerősöknek, majd az ismeretlenkén hozzánk csapódó olvasóknak, ki-ki a saját "műfajában"
Sokan használjuk a blogolást terápiaként, vagy egyfajta pótlékként...
A lényeg, hogy adjuk ki magunkból!!!
Annyira tetszik a fejléced!!!!!!gyönyörű és üzenetközvetítő....
VálaszTörlésKörülbelül egy éve vagyok csendes látogatód.Pont akkor találtam Rád, amikor egy tanítványom versét tetted fel, és kíváncsi lettem, ki az aki Danára rábukkant. (És hogyan?) Majd itt ragadtam. Azért mert "hangulatblog", mert gyönyörűek a képek - csodálom,, hogy mi mindenre felfigyelsz -, mert szeretem az általad idézett verseket, mert gyakran megfogalmazod a hangulataim, kérdéseim, aggodalmaim (mert más, mint az én blogom) -, és mert olykor ráismerek Sopronra. :o)
VálaszTörlésIgen, jó, hogy nem vagyunk egyedül. És ezt az élményt adja meg a blogod, nekünk csendes olvasóknak.
egységes, nyugodt (megnyugtató) szívemnek kedves blog a Tied:)*
VálaszTörlésSziasztok! De jó, megszólalnak olyanok is ma, akik eddig csendes olvasóim voltak! Eta neked is köszönöm.Hangsúlyozom, azt is megértem, ha valaki csendes olvasó. Én is sokszor vagyok az.
VálaszTörlésJó, hogy sokféle blog van. Ha "harcosabbat, karcosabbat" akarok, az is van máshol olvasnivalóként, sőt, kommentelhetek is.Az igazi kérdés mindig az, hogy ki mit ír saját maga. A bőrünkből nem tudunk kibújni. Talán egy-két bejegyzés erejéig, de az összkép végül is egységes marad a ránk jellemző, általunk vágyott módon.
A blogod a napi megnyugvást, béke szigetét hozza el számomra. Csendessége, képeinek szépsége, örömöt ad. Idővel a beszélgetéseink elmélyültek, vigyázva arra, hogy mennyire nyitott ép a fogadó fél. Azt hiszem hogy a tapintatos jelenlét a legszebb értéke a blogodnak.
VálaszTörlésNekem a mindennapjaim szépségét hozzák el. Köszönet érte.
A legaranyosabb, hogy akkor is ránk lehet ismerni, ha netán nagyon igyekszünk az általunk vágyott módon mutatkozni. (Nem feltétlenül annak, aki vagyunk, de mindenképp annak, aki lenni szeretnénk. :-) Hehe. Mert ilyennel is találkozunk, nemde?)
VálaszTörlésSzemély szerint nagyon örülök a blogvilágban szerzett ismeretségeknek, még azoknak is, akik nem váltak közelebbivé.
Na, nesztek frappáns rövidség! Pedig tényleg ez lenne a műfaji jellemzője, bár arra ott a twitter (ott nem vagyok).
Györgyi, Stali, köszi a véleményt. Úgyis írunk, amilyenek vagyunk, de benne van a vágyott kép is, amilyenné válni akarunk. Ha mindez nem kirívóan ál és hamis kép, akkor a fejlődés eszköze is lehet.
VálaszTörlésDe inkább úgy írjunk, amilyenek vagyunk, mert ez tesz minket hitelessé, és hosszú távon így könnyebb!:-)
A szerep mindig fáraszt, nem szeretem.
Eta! Vörösmarty Daniella a tanítványod?
VálaszTörléséppen ez a varázsa számomra. Olyat megfogalmazni, amikor én inkább hallgatok.Így úgy érzem, helyettem is elmondod, amikor olvaslak.
VálaszTörléshú, a fejléckép de mesebeli!
VálaszTörlésCirip, a fenti kép Dürnsteinben( Ausztria)készült valamikor novemberben.
VálaszTörlésÉn nem eseményeket szeretek leírni, inkább valami olyat, amiről azt mondják nehezebb, vagy amiről más hallgat. Számomra ez a könnyebb!:-)
Valójában hallgatni szeretnék róla, de az átadás kényszere is bennem van.
Hol így, hol úgy döntök.
A blogod számomra nyugalom szigete. Ha idézünk, ha mi írunk szöveget, a fotóink mind mi vagyunk, ha sajátunk, ha válogatunk az egyéniségünk átsüt rajta. Én inkább kiírok (sokszor piszkozatban is hagyom), bár van naplóm,s a fájdalmak odamennek, itt próbálok rejtőzködni, hogy ismerősök ne találjanak rám. Érdekes egy festő révén egy barátnőm mindig rám lel.
VálaszTörlésSopron, kedves városom egy időben sokat jártam oda, a fotód kicsit nosztalgiát indított el bennem.
VálaszTörlésHoldgyöngy, én is egyszer elkezdtem írni egy "kiírós" blogot, de nekem nem vált be. Lezártam, hogy ne találjon meg senki, csak az enyém legyen. Abbahagytam hamar, inkább elengedem a rossz dolgokat, mint megörökítsem.Pedig azt hittem működni fog.
VálaszTörlésEgyébként előbb-utóbb megtalálják az embert a lezáratlan kiírós blogban. Ezért vagy eleve úgy ír, hogy ha megtalálják, ne derüljön ki a személye. Akkor meg minek? Inkább sehogy sem írtam azt a blogot.Jó, ha másnál működik, biztos stresszenyhítő szereppel bír.
Off!
Esik a hó végre itt is...:-)
felületesen nézve a felső képet, a sporoni Palatinus szálló környékének képzeltem:) szép emlékeim :)
VálaszTörlésIgen. :o) ÉS a szalagavatón a Szeljünk szivárvány-t szavalták a 11.-esek. :o)
VálaszTörléshttp://www.poet.hu/vers/76963
Én pont így és ilyennek szeretem a blogodat, Éva. Tartalmasnak, hitelesnek, megmelengetősnek, gondolatébresztőnek. Köszönet érte!
VálaszTörlésablaktáblát mos az eső
VálaszTörlésa kutya ugrál a kertben
nyugtalanságom táncot jár
tán kocsmába kéne mennem
hogy eltompítsanak mérges szeszek
hogy elfelejtsem mért létezek
hogy ne is tudjam itt bent mi fáj
hogy ne nyíljon üvöltésre e száj
csak üljek a sarokban némán
eltűnődve egy novella témán
amit megír helyettem majd a Halál
ki már lassanként rám talál
Lillácska, hasonlít valóban az Új utcára sarkán a Palatinussal a kép.
VálaszTörlésEta, köszönöm az információkat. Még jobban fogok figyelni tanítványod verseire.
Csilla, én pedig köszönöm, hogy jelen vagy nálam a blogom olvasásával, köszönöm a véleményed is. Neked is, másnak is.
Trendo, kicsit nagyon is fájón szomorú a vers, de nagy értéke az, hogy nem szépít.Köszönet érte.