„…s országok utjait; bíbor parázson,
ha kell zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám.”
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez-részlet)
Ebéd után a gyomromban szorongással, napsütésben érkeztünk a mauthauseni koncentrációs táborba és az ott lévő emlékhelyre. Féltem a rám váró élménytől, ki is mondtam, mikor megláttam az erődítményhez hasonlító falakat a tornyokkal. Milyen lehetett ott élni, túlélni és halni, mikor számomra sok évvel később a megtekintése is fájdalommal jár. Még a jóllakottságom is szégyelltem, azt is, hogy a metsző hidegben fel tudtam melegen öltözni.
Mint írtam egy bejegyzéssel előbb, az járt a fejemben a napsütötte, sárgán ragyogó házak tövében, hogy minden mennyire viszonylagos. Szorongok most a jövőtől, de volt már sokkal rosszabb is az emberek számára. Mert mindig van valaki, aki kitalál valamit ennek megvalósítása érdekében, és van olyan is, aki végrehajtsa.
Amúgy meg hiába tudjuk, hogy volt már rosszabb máskor, másnak, a magunk gyötrődései megtartják továbbra is fontosságukat.
Míg a barakkokat jártuk, alacsonyan úszó fekete felhőkből erősödő széllel érkező, kavargó hózápor csapott le ránk. Mire a gázkamrához értünk átfagytunk.
Fáztunk kívül, belül, és ez ellen a felettünk lévő tető sem nyújtott menedéket...
Thomas akart Mauthausenbe menni. A következő egyetemi szemesztert Spanyolországban tölti, tehát most spanyolul tanul. Egy spanyol lány( mert olyan sokszor áll egy ellenkező nemű, hogy elinduljunk egy úton)kérdezte, hogy volt -e már Mauthausenban. Ugyanis sok spanyol is szenvedett ott, főleg, akik Franco ellenes úgynevezett vörös spanyolok voltak.
VálaszTörlésThomas( fiatalabbik fiú)még nem volt, de azt hitte sokan vannak még így rajta kívül is. Tévedett. Barátai, egyetemi társai közül sokan voltak már.Megemlítette, hogy el kellene mennie, és M. megszervezte.
Én Buchenwaldban voltam még általános iskolás koromban. Sok mindent elmeséltek és nem volt jó élmény, most talán még rosszabb lenne.
VálaszTörlésÉn Dachauban jártam 30 éve. A Ny-berlini francia-német gimn. diákjait kísértük München-környéki osztálykirándulásra. Akkoriban ment a Holocaust a német TV-ben, óriási trauma volt sok diáknak, mert nem nagyon tudott róla a legtöbbje - bármilyen furcsának tűnik is - hogy mi minden történt nagyszüleik fiatal éveiben, családi titkok kerültek feszegetésre... Sokan zokogtak a nagy halom cipő, hajtömeg, stb. láttán. Pedig a priccseket nemrégen cserélték vadontújra...
VálaszTörlésNemrégiben az amszterdami Anne Frank házban éltem át valami hasonlót. Nem tudtam a könnyeimnek parancsolni, mintha azok a falak magukba itták volna a kitaszítottság minden kínját, a bújkálással járó megaláztatást, a jobb sorsra érdemes, de kalitkába kényszerített test és szellem szenvedéseit. Pedig hát ez még csak az előszobája volt a lágerek poklának.
VálaszTörlésBirkenau és Auswitz, és Anna Frank Ház... ismerős. Az auswitzi gázkamrát érintetlenül hagyták, az volt az érzésem, hogy mindjárt rám nyitják a csapokat,noha a többi épület ma már múzeum, a birkenaui tábor meg mintha most is élne, vizeletszag a barakkokban, és mintha bármelyikből kiléphetett volna egy rab, a vasúti kapun meg mintha bármikor begördülhetne egy újabb szerelvény, annyira élethűen hagyták meg. Hidegrázás, hányinger, döbbenet.
VálaszTörlésAhogy látom vannak hasonló élmények. Úgy éreztem menni is kell, de tartottam is tőle.Már a puszta falak, a hideg fémek,a megmaradt tárgyak látványa is szinte a bőr alá hatol. Mire a gázkamrába, krematóriumba, temetőbe értünk, végigmentünk az ottlét lehetséges szakaszain az érkezéstől a lehetséges végig.
VálaszTörlésA januári hideg csak fokozta az érzést. 2 órás idegenvezetés volt( csak mi 4-en voltunk most ebben a " csoportban"), + még egy óra szabad nézelődést tettünk, főleg a kiállítóteremben: képek, dokumentumok.
és mindez(t) a meseszerű, színpompás, idilli házikók közelében...? nekem Radnóti 2. razglednicája jutott eszembe:
VálaszTörlésKilenc kilométerre innen égnek
a kazlak és a házak,
s a rétek szélein megülve némán
riadt pórok pipáznak.
Itt még vizet fodroz a tóra lépő
apró pásztorleány
s felhőt iszik a vízre ráhajolva
a fodros birkanyáj.
Cservenka, 1944. október 6.
Igen, Aliz, Radnóti az én gondolataimban is volt. Morzsolgattam magamban az idézeteket, és nem volt jó, hogy nem tudtam megosztani ott és akkor a többiekkel, mert nem ismerik Radnótit. Különböző országokból álló kapcsolatnak előnye, hogy jobban megismerhetek egy másik kultúrát, hátránya, hogy sok mindent nulláról kell indítani, amihez egyébként egy összenézés, egy szó is elég lenne.
VálaszTörlésAmúgy meg a két egymást követő bejegyzésemben akartam én is utalni a hatalmas kontrasztra.A színes házak, a fénylő, csillogó Duna, a hatalmas bécsi szelet után mentünk oda.Délután 2-kor indult az idegenvezetés, ( nincs is több), tehát mi előtte élveztük a mauthauseni ottlétunk szép oldalát.Talán úgy kellett volna, hogy nem sétálunk egy nagyot, nem ebédelünk, de ennek sem láttuk értelmét.
Thomas arcát figyeltem. Minden rajta volt a bulizni szerető, amúgy huncut arcán. A döbbenet!
Add oda nekik Radnóti veseit német forditásban. Nekem megvan A hetedik ecloga... (Svájcból járt a gimnáziumunkban valaki, kicsit bemutattam neki az irodalmi termünket, később küldte el... )
VálaszTörlésAkiz, talán megteszem, de egyik sem igazán vers olvasó közülük. Azért mesélek majd Radnótiról, és a németre fordított versekkel is megpróbálkozom. Úgy gondolom a mostani látogatásunk miatt érdekelni fogja őket.
VálaszTörlésEgyébként ugyanígy vagyok én az osztrák irodalommal.Néha mond M. olyan neveket, akikről soha nem hallottam, pedig biztosan jók, és érdekelnének. Ők is így vannak a mi irodalmunkkal.Sajnos, oda-visszaműködik ez a tudáshiány.
VálaszTörléshát igen... a nyelvi korlátok... és a kulturális különbségek, az irodalomban szinte áthidalhatatlanok is, tökéletes műforditás ugyanis nem ltezhet...(különösen vers esetén)
VálaszTörlésAliz!
VálaszTörlésElőször is elnézést, hogy fent elírtam egy helyen a neved.
Biztosan vannak jó műfordítások, és csak sajnálhatom, hogy az én német nyelvtudásommal ez nem tudom megítélni.
Egyetértek azzal, amiről írsz.
Minden más nyelven írt is meg lehet érteni, sőt, érezni, értelmezni egy fordítás alapján. Számomra valahogy mégis több, ha azonos országba tartozók, azonos nyelvet beszélők olvassák, idézik. Valahogy mélyebb a dolog.Itt van az a bizonyos kulturális különbség. Elég egy összekacsintás, egy odapillantás, egy szomorú tekintet, és a másik tudja mire gondolok. Nemcsak a vers szavai alapján, hanem ami mögötte van. Ami tudás, érzés felhalmozódik bennünk évek folyamán, a történelem, ahogy belénk ivódik.Ez a lefordíthatatlan.
Mikor Tokajban álltunk egy emlékmű előtt, és olvastam a"... Tokaj szőlővesszein nektárt csepegtettél..." sort. Nekem ott kellett kezdeni, hogy lefordítsam( nehéz visszaadni egy gyors angol nyersfordítással), és elmondjam egyáltalán honnan sor. Bólintott, értette is, és mégis...
Fordítva is így van.Egy ilyen kapcsolat annyit ad, amennyit el is vesz.