2012. január 4., szerda

Csak úgy...



Számomra a december sárga a fények miatt. A január fehér vagy metálszürke, de ezt is szeretem. Még megvan a fenyőfa, égnek is a fények rajta esténként, de a bennem is égő sárga fény már nem olyan, mit decemberben. Csak színe van, de nem meleg. Illetve bennem még meleg, mert naponta gyújtogatom, és próbálom emelni a hőfokot, nehogy kihűljek belül.
Kicsit lenyugodtam az előző írásomhoz képest. Tudtam, hogy így lesz, mert az évek tapasztalata bennem van.  El kell engednem szavakba öntve a feszítő érzést, nem szabad hagynom hogy belém szoruljon ily mértékben a félelem. 
Gyomromból éppen sav formájában tör utat a lélek szorongása, jelzés, hogy így nem jó a testemnek a kezeletlen engem ért hatások.



10 megjegyzés:

  1. nagyon szépen írsz

    valóban színei vannak a hónapoknak

    és szeretem a gyönyörű fotóidat
    (különösen ez itt oldalt, amin a kifeszített vonalon sorakozó páracseppek zenéjét szinte hallani)

    VálaszTörlés
  2. Lesz még egyszer ünnep a világon!
    (Ez ötlött fel előttem, ennyire nem vagyok elkenődve - bár a hétköznapi boldogság nem biztos, hogy meg fog védeni.)

    VálaszTörlés
  3. Olyan szépen leírtad, a bennem is kavargó gondolatokat.
    Nálam a jövő héten érkezik el a léleksimogatás, kényeztetés ideje. Imádom a lányaimat, de ha oviban lesznek, akkor egy ksi pihenéses relaxálós napot biztosan beiktatok magamnak. A testemre is ráfér már és ebből adódóan a lelkem is rendben lesz egy darabig...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Éva, egy praktikus tanács, nekem a Szilveszteremet tette tönkre a gyomorsav, s másnap reggel jutott eszembe a megváltás. Nekem bejött: kifacsartam, egy egész citromot, s én csaltam némileg - higítottam vízzel, s úgy ittam meg. Az első pohár helyretette a gyomromat. Én is így vagyok lemegyek a kétségbeesésbe, aztán kezd felmenni a hinta velem. Csak odáig kell eljuni. Csak...

    VálaszTörlés
  5. Katalin, egy Sopron közeli falu határában készítettem a páracseppes képet egy nagyon is ködös napon közel egy szántóföldhöz, ahol még félbetört kukoricaszárak is voltak. Sétáltunk, és valahogy úgy éreztem volt hangulata a helynek a sok páragyöngy miatt is.
    Stali, ünnepből van kevesebb, a hétköznapok élhetősége a fontos.
    Mónika,bizony kell a léleksimogatás. Azonnal jelez a test is a lelken keresztül, hogy kell a pihenés. Oda-visszaműködik a dolog.
    Holdgyöngy, citromot még nem próbáltam, kiflit, zsemlét, fehér kenyeret eszem, hogy felszívja. Tüneti kezelés...
    Akkor már elrontottam valamit, és sajnos van refluxom is, a visszajövő sav kimarja a gyomorszájat, nyelőcsövet, ami fáj. Diétáznom kell, és este nem enni lekefvés előtt legylább 4 órával egy darabig.
    Igen, le kell menni mélyre, akkor kapcsolunk, hogy kímélni kell magunkat. Pedig megelőzni jobb lenne. Teszem is, de van amikor összejönnek a dolgok.

    VálaszTörlés
  6. Milyen egybecsengés! Ma én is pedikűrösnél voltam, talpamat is megmasszírozta, ha már ott voltam. Aztán fodrász, és a hajmosó a fejemet masszírozta ajándék 20 percen át. Én is úgy éreztem, jár ez már nekem. Jár nekünk :)

    VálaszTörlés
  7. Marvin, jár nekünk!!! Nekem is a végén kicsit megmasszírozta a talpam, remélem holnap a fodrász a fejbőrömmel teszi ugyanezt.:-)

    VálaszTörlés
  8. Megvallom, én csak mostanában kezdek rád érezni... S valahogy olyan szépnek találom, hogy az ország távoli pontjain, az élet és a társadalom távoli pontjain mégis van egybecsengés...

    VálaszTörlés
  9. Marvin, idő kell, hogy a távolban felvillanó közös pontok közelebb hozzák az embereket.Fel kell rájuk figyelni, megérteni,sőt, inkább megérezni, és még így is előfordul, hogy nem látjuk meg őket.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu