( Thomas Mann: Tonio Kröger-részlet)
Volt egy Thomas Mann-os időszakom és még sok más.
Mikor ehhez a részlethez értem, akkor igazolva láttam azt, hogy az érzékeny, "bent" nehezebb dolgú emberek, miért törődnek többet külső kényeztetéssel vagy éppen az otthonuk kényelmével, szemnek, léleknek is megnyugtató zugaival.
Mert megérdemeljük!
Mégis félünk tőle. Félünk attól, hogy gyengének, esendőnek, önzőnek láttassuk magunkat, holott tudjuk nem vagyunk azok.
Átadni is jó ezt az érzést.
Visszakapjuk, amit adunk, és jólesően vesszük tudomásul, ha a munkahely ebédlőjében egy kolléga ( csak úgy) visszaviszi vacsora után a tányérodat miután kikanalaztad belőle a fahéjas tejbegrízt.
azon az alsó képen olyanok ezek az almáék, mint valami meseillusztráció, áttetszőek, finomszínűek
VálaszTörlésén is gyertyagyújtós hangulatban vagyok, és jólesik a finom puha takaró érintése (mint Bogi pihés haja) belefúrni az arcom
megpihentetni a szemem a láng nézésében, a csésze ívében, és ilyen mondatokat olvasni, mint amiket írtál
de4jók ezek az esték
Várom ezeket az estéket. Már a napokban itt is voltak.
VálaszTörlésA napokban pont a Te pléded jutott eszembe, amikor valami kedves, meleg, puha takarót kerestem. Még nem találtam meg az igazit.
VálaszTörlésGondolkozom, hogy kellene még venni, mert valahogy soha nem elég.
VálaszTörlés