2011. április 18., hétfő

Gondolatok életről, halálról

Írtam már arról, hogy ebbe a blogba szép dolgokat hozok. Kérdés, hogy  mi a  szép. Az elmúlás is a szép, a hervadás is. Az igaz is szép, a valóság is. Van ami azért szép, mert igaz!
Tegnap temetőben voltunk, vittem ki barkákat is, rendbe szedtem a  sírokat. 
Közhely csúszott ki a számon: " Így végezzük mi is!" M. válasza: "50 év múlva!" Ami ugye szinte lehetetlen, de kellett a válasz, mely biztat akkor is, ha senki nem hiszi. 
A sír körül elvégeztem a teendőket, majd kerestünk....
Mit? Egy helyet, ahová egy 2 éve halott barátunk számára letehetnénk egy mécsest. Ma lenne a születésnapja. Temetőbe születésnapra vinni valamit? Igen! Nem a sírjára, mert nem itt van eltemetve.
Találtam egy gyermekláncfűvel, friss, fénylő fűvel belepett helyet a temetőben. Jövendő sírok helye bizonyára. Fent a kék ég, lent a sárga virágok. Ide tettem le a mécset, és közben eszembe jutott, mikor együtt bányásztunk ametisztet. Nem is olyan régen, mikor ő még volt nekünk.



11 megjegyzés:

  1. Szepen irtad le, de nekem gombocos lett, nem a Te hibad:(
    En legkisebb vagyok , es elveszitettem szuleimet , keves idot toltottem Veluk:(
    Egy ideje nagyon bant es sokat foglalkoztat, hogy nem ismertem Anyukamat fiatal koraban..szoval gombocos lett, es raadasul, mint a mesekben, en is vilagga mentem..
    A szomoru dolgok is lehetnek szepek, fajoan szepek...

    VálaszTörlés
  2. Jól írja Ágnes, én is "gombócos lettem". Szegény-szegény emberek, mindenkinek meg kell kűzdenie valahogy az elmúlás gondolatával.
    Gyönyörű a történeted Éva, emberi.
    "Halott virágok,
    Csendes fohászok,
    Nem hozhat békét
    A részvét.......(Ossián)

    VálaszTörlés
  3. Hétvégén mi is a temetőben jártunk - a fiúkkal és anyuval. Sétának indult, aztán jött az ötlet, hogy menjünk ki megnézni hozzátartozóink sírjait. Barnus kérdezget, én szűkszavúan válaszolok... Nehéz ügy, kóstolgatja a "sír" szót... főnév és ige ugyanúgy hangzik, mást jelent, de elválaszthatatlan egymástól. Nem tudom, mit és hogyan mondjak egy két és fél éves gyereknek az elmúlásról... Nem szeretném megrémíteni, de kezdetektől igyekszem mindenről az igazat mondani neki. Anyával is beszélgettünk erről, de már nem emlékezett, velünk hogy volt. Eddig még az adott helyzetben mindig jött valami jó gondolat, ami utólag is jónak tűnt. Talán ezután is jön...

    VálaszTörlés
  4. A napokban néztem meg Clint Eastwood hereafter c. filmjét, ami a halál utáni életről szól. Azóta ezt rágom magamban..

    VálaszTörlés
  5. Ágnes, Alterego,
    temetőbe menni "gombócos". Ehhez kapcsolódik bennem az az érzés is, ami arról szól, hogy én még ki tudok onnan jönni. Tehát örüljek, van lehetőségem még élni, és ez nagy adomány.
    Ezért nem zavar, ha temetőben vagyok. Sajnálom az ott lévőket, a hiányukkal meg kell küzdeni, persze. Az is bennem van, hogy vajon mit mulasztottak, mit tettek életükben. Én még javíthatok, átgondolhatom a teendőim, örömeim, tehetek értük, ellenük.. Ők már nem. Ki kell használni az időt, mert van amikor még szeretnénk időt magunknak, de már nem lesz.
    A szomorú dolgok lehetnek szépek, nem kell elutasítani őket valóban, hanem felhasználni őket. Sőt, néha örülök, ha valami rossz történik velem, mert sokat tud adni. Tudjátok, mi az érdekes? Hogy komolyan így gondolom. Jobban érzem, hogy élek, ha kínlódom egy nagyot néha, mert erős, intenzív az élmény.Nem valami sekély állóvízben dagonyázom...
    Azért mazochista nem vagyok ám én sem!:-) Örülni jobb!

    VálaszTörlés
  6. Mártus, most gondolkozom el én is azon, hogy a "sír" szó milyen érdekes azonos alakú szó. Ha egyáltalán azonos alakú, mert azokat hívjuk így, melyeknek egyébként egyáltalán nincs közük jelentésben egymáshoz.
    Nem könnyű elmondani gyerekeknek, mi az elmúlás. Ilyenkor jön egy mese, valami kitalált dolog, hogy angyalka lett a halottakból stb.
    Vajon, hogy lehet ezt megkerülve elmondani a lényegét, lehet-e egyáltalán? Hiszen mi felnőttek sem tudunk megbírkózni a halál fogalmával. Mi van utána, van utána valami stb?

    VálaszTörlés
  7. Tündérlátta, sajnos nem ismerem a filmet. Van egy cédulám, amire felírom a blogokban olvasott könyv-és filmcimeket.Odakerül ez is.Köszönöm.

    VálaszTörlés
  8. ..ez egy erdekes dolog Eva, mert nekem is szuksegem van a nehez periodusokra, pedig en sem vagyok mazochista, de teljesen ertem mirol irsz.
    Olyan, mint a konnyen megkapott dolgokat nem szeretem, csak, ha kuzdottem erte, valahogy igy fogalmaznam.Olyan mas az orom erzese akkor.Ezt meg muszaj volt leirni.

    Szep delutant Neked!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, hogy leírtad, Ágnes.Tudtam, hogy lesznek, akik így gondolják.

    VálaszTörlés
  10. Pénteken hazafelé vezető utunk előtt mi is a temetőben voltunk. Emlékeztünk közös halottainkra és a nem közösekre egy tiszavasvári tanárra, akit 2006-ban bántalmaztak.
    Gondolkodtunk mi is az életről és a halálról. Képek jutottak eszembe egy másik temetőről, ami a hajdúnánási fürdő bejáratával van szemben, oda már régen nem temetnek. Volt ott egy bejáró rész, ahol a fák összehajoltak és a rózsák lugas szerűen kaput alkottak. Aztán eszembe jutott az első temetés 1972-ből, a nagyapámé egy napsütötte hideg őszi nap. És most fülemben a hang két nappal ezelőttről...értesít.

    VálaszTörlés
  11. Balkezes, mennyi emlék benned is, mennyi temetésé is már.
    Éppen beszéltük M-nal, hogy mennyi sors van eltemetve a temetőkben. Meséltem neki a nagymamám életét, akkor jött elő ez a gondolat újra.
    Az igazi nagyapám számára a síron csak egy emléktábla van. Oroszországban van eltemetve, ott halt meg a 2. Világháborúban.Az is egy sors, mely kihatott a családéra.
    Összehajló fák? Milyen szépek lehetnek.Újabb és újabb temetések jönnek, és ilyenkor mi is számvetést készítünk a saját életünkről. Egy temetés egyben megnyugvás is, hogy mi még nem vagyunk ott, ahol halottaink.
    A fájdalom elviselése is a mienk, de a tudat is ott és akkor, hogy nekünk még van hátra.Kevesen vannak szerintem, akiknek ez nem fut át az agyán. Még van feladatunk, örömünk is.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu