2011. április 13., szerda

A fal, az emlékek



Süti a reggeli napsütés a falamat, az "ősök falát". Így hívom lakásomnak azt a részét. A nagyszülői házat sok éve el kellett adni. Ilyen távolságból nem lehetett fenntartani, odautazni rendszeresen. Volt kert, igazi régi parasztház volt, amire most nagyon vágyom. Vágynék. Volt, ha belegondolok, volt olyanunk.
Nincs már meg. Nem csak úgy, hogy a tulajdonunkban nincs, egyébként sincs. Bizonyos részeit lerombolták, maradékot átépítették. Mikor legutóbb ott voltam, kerestem a régit, a megszokottat. Nincs már meg, másképp néz ki. A kerítés, a bádog utcanév, a házszám megvan. Bőgtem egy nagyot.


21 megjegyzés:

  1. Egyszer nekem is lesz egy ilyen falam talán. Gyönyörű. :)

    VálaszTörlés
  2. Zé, éreztem, hogy jössz...
    Múltkor is érdekelt a falam!:-)
    Vannak képeid? Nosza!Kezdd el!

    VálaszTörlés
  3. Szeretem az ilyen írásaidat. A múlton ábrándozni finom dolog olykor. Néha pedig szomorú.

    VálaszTörlés
  4. Én is nagyon vágyom egy parasztházra, költöznék faluba (sosem laktam falun), kertészkednék (sosem kertészkedtem).

    VálaszTörlés
  5. Kell ez a fal: látni, honnan jöttünk, kiktől-kikből vagyunk. Ezek azok az értékek, amik a miénk, csak a miénk..Féltve őrizni jó őket. Köszönöm, hogy megmutattad gyökereidet, meséltél a nagyszülői házról. Apud tényleg, mint egy filmszínész:)
    Mi egy régi házban lakunk: pár éve, egy nyári délutánon megállt egy autó a kapu előtt, fiatal pár segített ki a hátsó ülésről egy idős nénit. Pestről jöttek, a nénit elhozták hozzánk, ahhoz a házhoz, amit anno a néni férje, aki kőműves volt, épített nekik, az akkori fiatal házaspárnak. Fotóztak, a néni sírt....és mesélt nekünk...azóta másként nézek a házunkra. A néni kérte az unokákat, hogy még egyszer, utoljára az életben, hozzák el a házhoz, amihez a fiatalsága, gyermekei születése kötik. Szomorú délután volt...mindenki csendben hallgatta a nénit...azóta néha eszembe jut: vajon mi lehet vele?

    VálaszTörlés
  6. Félve írom, ne ítéljetek el, de én eldugom az emlékeimet. Annyira fájóak, hogy nehezen bírom a terhét.

    VálaszTörlés
  7. Szia alterego! dehogy ítél el bárki is! én megértelek, vannak élethelyzetek, érzések, amikről nem tud más sem írni, nemcsak Te nem:) Nálam is Éva adott egy impulzust, amitől pár mondat kijött belőlem az emlékeimről, bár hetekig rágódtam rajta, mennyit és hogyan merjek....

    VálaszTörlés
  8. Nekem is van egy ilyen falam, párszor költöztünk az elmúlt években, de ezeknek a képeknek mindig van egy fal.
    Jó volt látni nálad is!

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm, hogy ennyien írtatok.
    Bárkit meg tudok érteni, ha másképp gondolja, mint én. Mindenkinek megvan az oka, bizonyára nyomós oka.
    Engem a régi képek jelenléte mindennapi életemben megnyugat. Azért is vannak kinn. Érdekes, hogy anyunál( az ő lakásában) is sok kép van kinn, pedig ő még szorosaban kötődik bizonyos képekhez és a rajta lévőkhöz, mint én. Többet élt azokkal, akiket én már nem, vagy idős korban ismerhettem meg.
    Dédapámat még ismertem. Óvodás voltam mikor meghalt. Pipázott, dohányillata volt és nagy bajusza. Friss vizet vittem neki a szemközi ártézi kútról. Kaptam érte pár forintot. Elég gyakran érdeklődtem, hogy szomjas-e.:-)Nem tudom mi lett a pénzzel, nem voltam tisztában az értékével.Talán vettem vagy vettek rajta nekem valamit. Első kereset!:-)
    Nagyapámat nem ismertem, még a 2. Világháborúban halt meg, mikor anyu is kislány volt.
    Apu velem öregedett, vagyis én nőttem, majd öregedtem mellette. Már nem él.
    Nagymamám akkor halt meg, mikor már dolgoztam. Mindig is " Mami" volt, pedig gyerekkoromban nem volt még idős.Kézenfogva mentem vele a piacra.
    Régi, emlékekkel teli házat én is néztem.Mások laktak benne. Könnyek, nem szégyellnivaló könnyek...
    Dorka megértem a nénit, hogy elérzékenyedett. Jó volt olvasni a nagymamádról írt bejegyzést is nem régen.
    Alterego, bármit leírhatsz itt, ha másképp godnolod, mint én.Nem kellene rajta gondolkodnod, hogy megtedd-e. Nem vagyunk egyformák.Valahogy így van jól!
    Nóri, parasztházban éltem, kertészkedni én sem kertészkedtem. Legfeljebb a krumplibogarak szedését bízták rám. :-)Szép emlék ez is.
    Györgyi, te is írsz sokat a múltról a képekről, én is szívesen olvasom azokat az írásokat.
    Judit Eszter, te is szereted a közeledben a régi képeket. Neked is megvan az okod bizonyára rá.
    Örülök, hogy írtatok,bennetek is előjöttek az emlékek. Miért is ne? Egy-egy bejegyzés visszavisz a saját életünk sok-sok emlékébe.

    VálaszTörlés
  10. tót helyett szerb faluban, ugyanilyen emlékek, ugyanilyen fényképek...

    VálaszTörlés
  11. Emlékek.
    Közöttük van olyan, amire még fájón-busongva is szivesen emlékszünk. És vannak olyan emlékek, melyek csak a fájdalmat adják. Melyeket nem akarunk elevennek látni, annyira fájnak. Úgy érzem, Alterego ezekről a soha nem hegedő fájdalmakról írt. Amikor már kiírni tudjuk, élhetővé símulnak.
    Nálunk is akad néhány családi fénykép a falakon, de az igazi kincsestár Nagyapa néhai albumaiban látható - volt, mint arról a testvérem gyengéden értesített. Akiknek ez már nem személyes emlék, könnyen áldozzák föl általuk nemesebbnek vélt célokért. És a hiányos albumban már magam sem tudom látni a kiszedett képeket. Mert azoknak ott, abban a sorrendben jelentőségük volt, Nagyapa számtalanszor mesélte a történetüket - nos, az emlékek sorsa is sors.

    VálaszTörlés
  12. Lillácska, mindnyájunknak megvannak a magunk fényképei,emlékei. Falon vannak a képek,albumban vagy máshol?

    VálaszTörlés
  13. Stali,
    értjük Alteregot. Van ami fáj, van ami nem. Ha nagyon fáj, nem akarjuk naponta látni is. Elég, ha bennünk ott van.Aztán talán egyszer ez is változik.
    Rossz lehet az albumban a hiányt látni. Nemes cél? Remélem, arra használta az illető, aki kiszedte.
    Sorsok képeken, aztán valóban a képeknek is megvan a sorsuk.Így teljes és olykor fájó is a történet.

    VálaszTörlés
  14. Éva, a képek nagy része még az eredeti helyén, az eredeti falon lóg, abban a bizonyos faluban... mostanában eljátszom a gondolattal, hogy majd, amikor úgy lesz, ne a képeket hozzam el onnan, hanem én költözzem oda hozzájuk...

    VálaszTörlés
  15. Lillácska, ha megtehetitek, hogy odaköltöztök, a legjobb megoldás.
    Erre nem számítottam, de tetszik. Kérlek, tudósíts, hogy alakul...

    VálaszTörlés
  16. Korabban haragudtam a fenykepekre, azt mondtam csalnak, mert cska egy pillanatot ugymond fagyasztanak es talan , ha latod a szemelyt soha nem fedezed fel azt a pillanatot.
    Mar mashogy latom, mar ezek a pillanatok adjak meg a kulonleges ertekuket, amik, ha nincsenek megorokitve, keretbe zarva, soha nem lathatnank.
    Nagyon szep a falad, az emlekeid, es nagyon szep, ahogy vigyazod:)
    A fejlecben a viragaid csodasak!Olyan finom szinek, hogy torekenyek.

    VálaszTörlés
  17. Ágnes, hogy én miért szeretem a fényképeket? Mert valahogy mindig meg akarom ragadni a pillanatot, a hangulatot,az elmúlást, és egy kép ezt megteszi.Főleg a hangulat visszaadása érdekel.
    Azonkívül azért is szeretem a képeket, mert a pillanat előtt és után is volt történés. Azt már gondolatban élem újra, hiszen a képen nincs rajta az előzmény és a folytatás.
    Ha valaki nem ismeri a képen lévő eseményt, személyt, akkor pedig a fantáziáját használja. Azonkívül egy idegent visszavezet önmagához, az asszociációihoz.
    Figyeld meg, ha valaki képet lát, azonnal a maga élményeiről beszél. Mert minden emlékeztet valakit valamire.
    Így van jó, ez nagyon tetszik.
    A virágok tényleg szépek. Szeretem az ilyen kis finom, krémszínűeket én is.

    VálaszTörlés
  18. Azokat a fényképeket, melyek az én életemben, életemről készültek, azokat szeretem. Ritkán fotózik az ember bánatában, vagy szomorú pillanatokban. Így a hatalmas gyüjteményem boldog perceket, eseményeket örökített meg. Tudom, ez a régi képekkel is így van,ám ott a képen látott emberek idéznek fájdalmas emlékeket.
    Mások, pl. Éva régi képeit szívesen nézegetem és a rajtuk szereplők élete története is érdekel.Jólesett, hogy megértésre találtam Nálad :-)

    VálaszTörlés
  19. Alterego, más azoknak a képeknek a nézegetése, melyek a saját életem eseményei.Megint más a nagyon régi családi vagy nem családi fotóké. Ott az esetleg hallott történetekkel kapcsolhatom össze a képeket. Az arcnélküliség arccal párosul...
    Addig kérdezek, hogy ki kicsoda, míg van kitől.

    VálaszTörlés
  20. Nagyon fontos szerintem, az ilyen emlékezés. A feng shuiban mennydörgés házának hívják azt a területet, ahol az ősök emlékeit szokták elhelyezni.Emlékszem egy illusztráló képre is, szép sublóton ezüstkeretbe a régi fényképek. Szép volt, mint a te falad.

    VálaszTörlés
  21. Ciripbogár, nem tudom, hogy hol kell elhelyezni a feng shuiban az ősök képeit. Remélem, a lakásban ott vannak, ahol lenniük kell. Ha nem, akkor is itt maradnak.
    Sublótomon is van pár kép a másik szobában.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu