Az Őrség után Budapest.
Aztán ha kapcsolatba kerül a két hely, a két érzés, a megfogalmazódott vágyak, akkor valami teljessé válik bennünk.
Őrségben kedvet kaptam a fehér hímzett ágyneműhöz. Ahogy olvasom madeira, de még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mit látok, csak érzem a vágyott, könnyeden szép anyagot.
Rendbe tettem a párnahuzatokat, és mikor először tettem le a fejem egy szép fehér hímzettre, akkor úgy éreztem, megvalósult egy álmom.
Igaz is, kellene egy lista( egy "Bakancslista", mint a filmben), hogy mit szeretnék még mielőtt...
Egyik helyen megfogannak a vágyak, s ha nem ott, akár egy másik helyen is megvalósulhatnak.
Közöttük pedig ott a tett és a remény.
De szép!
VálaszTörlésnekem még vannak a nagymamámtól, amiket ő hímzett:)
eleinte ezeket "eltettem", mint a szép porcelánt szokták, a szekrény mélyére... de mostanában mindent előveszek , és használom... és élvezem ... és gyönyörködöm bennük:)
Lillácska,
VálaszTörlésigen, megfogalmaztad a lényeget. Használnunk, élveznünk kell, sőt, gyönyörködnünk abban, amink van.
Sokan voltak úgy, hogy az ajándékba kapott dolgaikat( pl. nászajándák) vagy valamilyen általuk vett szép tárgyat, nem mertek használni. Aztán így múlt el az élet...
én is nemrég jöttem rá, mennyi mindenünk van... a blogokban látott szép képek, hangulatok nyomán elkezdtem bolhapiacokon, vaterán nézelődni, vásárolgatni... aztán eszembe jutott: ilyen is van anyunál... ezt láttam apámnál... sőőőt, a legjobb: de hiszen ilyen nekem is van, a szekrény mélyén:)))
VálaszTörlésés elővettem, és van, amit elkértem a szülőktől... és használom őket nagy örömmel!
... de érdekes volt meglátni, hogy amire vágyom, az már mind itt van körülöttem, csak nem is veszem észre!
Kedves Látogatóim!
VálaszTörlésSok mindent átgondoltam az utóbbi napokban, voltak nehéz óráim is, szépek is, történtek események, nyugalom is volt a hallgatásom alatt. Most újra itt vagyok. Kellett a csend!
Köszönöm a türelmes megértést.
Ha bárki hasonló blogos csendigénylő helyzetben lesz, megígérem, hogy én is várok a döntéséig.:-)
Egyelőre nem tudok változtatni a blogomon, hiába voltak ilyen kialakulatlan elképzeléseim. Ilyen vagyok, az eddig is gyakran megírt témákról tudok ás akarok továbbra is írni. A végleges bezárást is elvetettem.
Marad továbbra is inkább a pozitív dolgok leírása, hiába történnek velem rossz dolgok is. Megörökíteni, továbbadni többségében a jót akarom.A bajaim inkább a magánügy kategóriába tartoznak, az átrágásuk is!
Lesz persze kivétel is néha, a szabály erősítése miatt is!:-)))
Lillácska,
VálaszTörlésvalahogy így vagyok én is.
Megtapasztaltam azt is, hogy pl. Anyu mennyi minden nem használt, csak őrizte. Talán ezt látta ő is.
Én megtöröm ezt a " hagyományt".
Anyu átadott már nekem sok általa is eddig őrzött tárgyat, főleg edényeket. Én használom már őket. Érdekes, anyu nálam szívesen eszik-iszik belőlük.
Mintha egyfajta felelősségtől szabadult volna meg, hogy már nálam vannak, vagy átgondolta ő is, hogy nem így kellett volna. Nem beszéltem vele még erről, de kellene.
Mert bennem van az is, hogy sok mindent át kell beszélni, míg lehet.
Szia, hát itt vagy:) örülök! A gyönyörű párnákról persze rögtön Manyi jutott eszembe: két szekrénypolcnyi hasonló szépséget hoztam el tőle azután.... Nem is olyan régen rendezgettem őket, átnéztem, simogattam, szagolgattam a huzatokat..és azon gondolkoztam, használjam-e őket? csak mert féltem őket, ne hogy valami bajuk (?) essen...ugye értesz?:)
VálaszTörlésJó, hogy olvashattalak, szia:)
Na még jüó, hogy elvetetted a végleges zárást! irgumburgum! én még mindig irói válságban vagyok, valahogy nincs most ihletem, pedig volna miről irni. Szép ez a kép a huzattal én nemrég egy turiban találtam gyönyörű párnahuzatot, asztalterítőt, majdnem visitottam örömömben:)
VálaszTörlésSzia Éva!
VálaszTörlésAdósod vagyok még a párna képekkel. Sajnos paplanhuzatot nem találok sehol. Gyönyörűek a képek, mint mindig. Ha pozitív írásokra vágysz az jó. Legalább tanulunk tőled szebben látni a környezetünket.Igazi öröm, hogy a reggeli kávét megint veled ihatom. Hiányoztál. Én még mindig sötétebben látok, mint szeretnék! Nem igazán volt szerencsés az idei nyár. Bár utazásokban és kellemes találkozásokban bővelkedett. Találtam itt a kerületünkben egy nagy csibi piacot. Hihetetlen mi minden szépség van ott.
Dorka, persze, hogy értelek. Én is félek, hogy bajuk esik, de én már nem akarok félni. Óvatosan használom őket. Aztán látom, hogy nincs baj, és egyre bátrabban.
VálaszTörlésTeljesítik feladatukat, amire rendeltettek.
Kovtama, én is úgy éreztem alkotói válságban vagyok. Írjak múlt időt? Talán azért volt, mert változtatni akartam, mert úgy éreztem mélyebbre kell mennem. Másról akartam, mint ami vagyok, amiről írni tudok, és ez mindig válság.
VálaszTörlésMintha a felszínt kapargatnám, ha közvetítem a hétköznapi érzelmeket, a hangulatokat, melyeket megélek. Közben érzem, hogy a mélyebb összefüggések vannak minden mögött.
Le is látok, bogozom az összefüggéseket, melyeket hozott témák indítanak el bennem. Mindent viszont leírni nem lehet. Annyi oldal nincs.:-) Sejtetni, egy –egy összefoglaló mondatot leírni viszont igen, vagyis ahogy én látom a világot.
Kinek-kinek aztán lehetősége van rá, hogy a saját élményei és élete alapján asszociáljon, és folytassa a felvetett témák alapján a gondolatokat. Sokan meg is teszik. Én is ezt teszem más blogjában. Talán ez is írások lényege.
Györgyi, paplanhuzatot én sem találtam, de vettem négy párnahuzatot, anyu is kapott belőle. Először kettőt vettem, aztán visszamentem, még elhoztam kettőt. Beletettem a hátizsákomba, mivel a szállásunkra csak este mentünk vissza, egész nap cipeltem.Így történt az ismerkedés velük.:-)
VálaszTörlésM. néha átvette a hátizsákom, nagyon jól festettünk. De megérte!
Még mindig sötéten látod a világot? Pedig aztán te tanítottál sokszor, hogyan nem kell látni. De megértelek. Van ilyen. Nem lehet megúszni.
Györgyi, csináld meg a képeket a huzatokról, ha van időd rá!Lássunk szépet!:-)
VálaszTörlésOrulok, hogy irtal, irsz Eva! Nekem ez most cseppfolyos lett , es gombocos:)olvastam Dorit, Katalint, most Teged es az osszes osszesegeben csinalta, meghatott.
VálaszTörlésSzep a huzatod! a csaladban en a legkisebb voltam a legelso, aki megtagadtam csak nezni barmit is, mindig mindent hasznaltam, hasznalok, en a forradalmar:)
Ezt megelöző cikked találó volt és igen hosszan hallgattál,de nem kell bejelenteni,hogy nem lessz valaki! A párnahúzatod szépséges,nekem is van madérás slingelt angolszélű kispárnahúzatom meg régi pamut damaszt angol széllel,ezek kincsek ami átöröklödik majd és még kibirja a 100 évet is anélkül,hogy tönkremenne mint a maiak
VálaszTörlésÁgnes, én először néztem, mert dolgozott bennem, hogy amíg nem az enyém, nehogy baja legyen.
VálaszTörlésMert az másnak bánat. Mikor átmentek a dolgok a saját tulajdonomba, saját felelősséggel, akkor bátrabb lettem. És nem történt semmi baj azóta sem.
Egyébként vallom, hogy a tárgyakat használni kell, így üzen a múlt is igazán.Van bennem valami forradalmár szellem. Nem tudom átüt-e a blogomon, mert inkább a hagyomány tiszteletéről írok. Ami szintén jelen van.
Éva, bizony a régiek sokat tűrnek, kibírnak.Talán a most készültek is. Ha mégsem, azt még életünkön belül ellenőrizni tudjuk.:-)
VálaszTörlésÚgy gondolom, régen azért készültek tartósabb holmik, mert nem gyakran cserélték divatból. Egy életre szólt a bútor, az ágynemű, a konyharuha, az edények.Legalábbis így tervezték.
Jaj de jó, hogy itt vagy megint! Már nagyon vártalak, nem mindig türelmesen! :)
VálaszTörlésNekem is vannak ilyen párnahuzataim, és használom is! Mert szépek és jók, és én úgy gondolom arra valók, hogy használjuk őket!
Szép napokat Éva!
Tipitá, nem mindig türelmesen vártál?:-)
VálaszTörlésFoglalkoztatott a gondolat, hogy kilépek a blogvilágból, de nem megy ez olyan könnyen. A búcsúzás is ezért volt.
Ma húztam ágyneműt. Az egyik régi-új párnahuzat mosásban, felhúztam a másikat.Honnan vannak a párnahuzataid?
Tönkrement a mosógépem, igaz, hogy már öreg volt.Volt kiadásom a lakásfelújítás miatt bőven, most egy új mosógépet is kellett vennem. Szóval, zajlik az élet!
Neked is szép napot, illetve már estét!
Örülök, hogy megint itt vagy (hát igen, nem megy könnyen az elválás a blogírástól). :)
VálaszTörlésde jó,hogy visszahozott ez a hid, illetve Budapest,illetve a madeira...
VálaszTörlésnekem is van hasonló! anyukámtól...
és ne váloztass (a blogodon, se)! ez igy jó, igy jövünk ide (s) kicsit "haza" ...:)
Egy teát?
VálaszTörlésEsetleg msot egy kávéval ünnepeljünk?
Jó ez a reggeli találkozás!
Ági, pedig komoly volt ám az elhatározás, és látod, újra itt vagyok!:-)
VálaszTörlésAlíz, köszönöm, hogy segítettél legutóbb nálad a megjegyzésváltásainkkor kicsit még "rágódni" a blogírás szükségén és hogyanján.
VálaszTörlésTalán az első lépést visszafelé a hídon újra a blogom felé, akkor tettem meg.
Mert nagyon átéreztem, hogy emberekhez vezet az út.
Pedig én egyedül akartam lenni, a blogírás kötöttségei, kitárulkozásai nélkül, de ez nem megy.
Már nem!:-)
Stali! Jó reggelt! Én így reggel a kávé mellett döntök!:-)
VálaszTörlés:))
VálaszTörlésHa benned helyén vannak a dolgok, akkor minden a helyén van.:)
Jó, hogy itt vagy!
A párnahuzatok családi hagyaték. Momogrammos. Gyerekkoromban már nem nagyon használtuk, évekig a szekrényben álltak, nemrég szedtem elő. Képzeld! Van olyan paplanhuzatom is, amelyiket rá kellett gombolni a paplanra. Te emlékszel ezekre? Sose tudtam gyerekként, hogy miért van a paplanon gomb. Ezt sajnos már nem tudom használni, de majd egyszer valamilyen formában új életet kezd!:) Nekem volt régi paplanhuzatból függönyöm is. Pár évvel ezelőtt pedig egy turiban találtam egy csodálatos himzett paplahuzatot. Dupla méret, ezért azóta karácsonyi abroszként szolgál. Szép napot!
VálaszTörlésJa, igen, türelmetlen voltam!! Az ember ha megszokja a jót, nehezen mond le róla!:))
ha így van, akkor duplán örülök!:)
VálaszTörlés(bár én most gondolkodok ey kis szünetelésen - de abbahagyni már (én se) tudnám!)
Vadliba! Te is itt!??? Én is örülök Neked!
VálaszTörlésTipitá! Nagyon köszönöm, hogy ilyen alaposan válaszoltál.Láttam már gomblyukas paplanhuzatot.Nem emlékszem viszont, hogy takaróztam-e vele, de lehet. Éppen a napokban láttam egy turkálóban olyan huzatot, és bármi másnak is lehet használni valóban.Viszont volt és van is tükörkivágásos huzatom.Én azt most félretettem, de anyu most is olyat használ néha.
VálaszTörlésAlíz, úgy leszek én is a Te lehetséges szüneteddel, ahogy voltál te is, más is, és ahogy én is érzek, ha a
VálaszTörlésmegkedvelt blogíró elhallgat. Hiányzik!
Megértem mégis- saját tapasztalat-, és várom vissza.
Legjobb, ha folytatja, de nem lehet senkire ráerőltetni a szólást, ha hallgatni akar. Mennyi oka van egy ilyen helyzetnek és érzésnek...!
Én varrtam egy párnahuzatot TSB-nek. Majd lefotózom, és jól felteszem, ha a szalag is rákerül :)
VálaszTörlésZé!:-) Ha tudnék varrni és lenne varrógépem is, én magam csinálnék sok mindent! De...!:-)))
VálaszTörlésVárom a képet!Nézegettem nálad, és láttam, hogy Ltótiban mit alkottál.Az a takaró sem semmi!
Le a kalappal!
Szalag is lesz rajta? Felcsigáztál!!!
VálaszTörlésexcellent
VálaszTörlés(úgy tűnik) még csak jár a szám... már a holnapi adagot is megirtam! :)
VálaszTörlésMe,thanks!
VálaszTörlésAlíz, akkor még nem vagy készen a csendre. Én nem bánom, ha így is maradsz!:-)Dolgozz csak nyugodtan előre!Van olvasód!:-)
VálaszTörléste biztios...!:) és mindig szólsz is hozzám...:)
VálaszTörlésAlíz!
VálaszTörlésMert szeretek ott lenni!:-)
Éva, Tee jutottál eszembe:
VálaszTörléshttp://sologbolig.blogspot.com/2011/08/sommerhandarbeid.html
Örülök a döntésednek!
VálaszTörlésAmikor Gyimesben feküdtem bele ilyen kikeményített ropogós-fehérbe, átjárt a nyugalom, és olyan de olyan jól aludtam. Azóta van nekem is, használom, szeretem, de az álom nem volt soha olyan édes, mint akkor...mert több is kell hozzá, nem csak az ágynemű.
Cirip, az jó alvás nemcsak ezen múlik, de mégis akkora örömöt okozott, hogy tudtam venni!
VálaszTörlésEnnél nagyobb már csak az volt, mikor megláttam az Őrségben a vetett ágyat a szállásunkon.
Nem könnyen kezelhető, vasalást sem igényló mintás krepp huzat volt,hanem egy vasalást is igénylő, szép, fehér csipkés huzat.
Ez az igazi vendéglátás.:-)