2011. március 1., kedd

Ez+ az

Elkezdtem a  2 hetes diétámat, ez most valami új számomra. Még ilyet nem csináltam. Megvizsgálhatom az akaraterőmet és a kitartásomat is. Kiváncsi vagyok mennyi megy le rólam a végére.
Vasárnap voltam a  bolhapiacon.Nem sok mindent vettem, mert most megint úgy érzem a konyha várható felújításakor, hogy sok az edény, sok a  felesleg is. Ha majd ki kell pakolni, akkor még inkább érezni fogom. Mert van az embernek vásárlási és van selejtezési hulláma. Ha ezeket a hullámokat megfelelően tudná kezelni, vagyis a szükséget és a potenciális, azonnali örömforrás vágyát, akkor jobb lenne. A vasárnapi lemondást azért is tudtam kezelni, mert nem igazán találtam, amit akarok. Régi, ovális alakú képkeret az nagyon kellene, de nem találok.
Megfigyeltem egy jelenséget.  Sokan úgy érzik, hogy alkudni kötelező, az adja meg a savát-borsát a bolházásnak. Nem minden árus gondolja így.Valaki alkudni próbált, de az árus konokul megismételte az először bemondott árat. Nem jött létre az üzlet. Én nem alkudtam, mert így is olcsónak találtam, amit vettem, és az eladónak is élnie kell valamiből. Vettem elő a pénztárcám, majd az illető hölgy rám nézett: "Tudja mit? Legyen.... Ft." És mondott egy olcsóbb árat kérés nélkül is.
Amúgy meg március 1-t írunk, és nálunk is itt a tél. Esik a hó.

8 megjegyzés:

  1. én se szeretek, sőt nem is tudok alkudni - nem is tettem még... csak azt mondjék, hogy az eladók eleve többet mondanak, mert számitanak az alkudozásra...
    Úgyhogy ez a te mostani történeted igazán meglepően szép!

    VálaszTörlés
  2. Én is így hallottam, hogy belekalkulálják eleve az alkudozást az árba.Nála többször szoktam venni ezt-azt, talán most azért adta olcsóbban,amit vettem, hogy máskor is menjek, és talán így jelezte a köszönetét az eddigi 'hűségemért'.
    A vevő elég rondán vakkantotta oda neki az általa kívánt árat, talán ezért is nem ment bele az alkuba.
    Vagy eleve nem árulta nagyon magas áron( így gondolta), és ezért nem ment bele a mindenki által kívánt alacsonyabba.
    Ki tudja mi volt, de én jól jártam.
    Amúgy nem tudok alkudni, soha nem is tettem. Lehet, hogy így gyakran rosszul járok. Vagy mégsem mindig?

    VálaszTörlés
  3. Én sem tudok alkudni. Az apukám viszont igen. Már-már szenérmetlenül. Volt már olyan, hogy a negyedére lealkudott valamit! Az anyukájától örökölhette, mert nagymama is imádta a piacot meg az alkudozást. A történet, amit írtál, nagyon jó!:) Az a furcsa, hogy egy ilyen eset után napokig ez jár a fejedben, mert az ilyen emberi gesztusoktól már teljesen elszoktunk. Kb.20 évvel ezelőtt egyszer jutalomkönyveket vásároltam. (Akkor még tanítottam.) Sokat és nem volt nálam elég pénz, de a könyvek kellettek. Mondtam a tulajnak, hogy igaz, hogy mindjárt záróra, de gyorsan visszajövök pénzzel. Megkérdezte, hogy hol lakom. Megmondtam. Erre azt válaszolta, hogy akkor megírja a számlát, menjek haza, majd elhozza a könyveket és odaadom a hiányzó összeget, mert neki útba esik. Úgy meglepődtem, hogy alig tudtam kinyögni valamit. Nem kellett könyveket cipelnem! Többek között! Ma is övé az egyik legjobb könyvesbolt!

    VálaszTörlés
  4. Tipitá! Aki így viselkedik,mint a könyvesboltosod, annak vannak vevői is.
    Az én nagymamám is szeretett alkudni. Kiskoromban mentem vele piacra, hallhattam, láthattam, ahogy csinálja.
    Mivel az árusok azonnal belementek az alacsonyabb árba, bizonyára bele volt már kalkulálva.
    Túróra( brindzára), tejfölre, tojásra, dinnyére alkudott szívesen emlékeim szerint.
    Én nem tanultam el tőle.
    Az alkudozást kifejezetten művészi szinten lehet űzni. Megvannak a grimaszok, a hanglejtések hozzá.A férfi-nő között folyik, akkor a "szépasszony" szó használata, amitől persze engem kiverne a hideg, de legalábbis jót nevetnék.:-)

    VálaszTörlés
  5. Én sem tudok alkudni. Férjem annál jobban. Érdekes módon mindíg sikerül neki és az évek során lealkudott összeg pedig biztos tetemes öszeget tesz ki.
    Sokszor ott hagyom mert nem szeretem hallani az alkudozást. Pedig ez lenne a természetes.
    Na jó, egyszer kétszer minimális összeget már nekem is sikerült kialkudni és akkor annyira jól éreztem magam.

    VálaszTörlés
  6. Oldalt a képen az a szekrénygomb nagyon szép!

    VálaszTörlés
  7. Terike, nem is tudom mi kell az alkudozáshoz. Olyan egyéniség, de milyen? Nyitottság, saját érdek erős hangsúlyozása...? Vagy tényleg a szükség? Ez utóbbit nem hiszem igazi oknak kis tételben, és mégis így van.Egyébként sok kicsi, sokra megy.
    Anyunak van egy befőttes üvege. Amit akciókkor, pontgyűjtéses izé-mizékkor, bármikből, amit megspórolt oda teszi. Tényleg szép kis summa jön össze. Nekem nincs üvegem. Egyszerűen nem tartom számon azt a pénzt ily módon a bankon kívül. Amúgy, ha kis összeget sikerül megspórolnam, örülök, marad a pénztárcámban, és legközelebb felhasználom, anélkül, hogy tudnám honnan van.Anyu másképp gondolja, azt mondta ő élt az igazi spórolós világban is, mikor nem volt mit enni. Egyébként nem tudom milyen törvény működtet bármit, de amit így megspórolok, el is veszítem hamarosan. Nem szó szerint, hanem valamit drágábban veszek meg, mint amit olcsóbabn tehettem meg volna nem sokkal később vagy korábban máshol.
    Játéknak jó az alku kis összegben!:-)

    VálaszTörlés
  8. Tipitá! Ruston néhány kapualj, folyosó régi bútorokkal van berendezve. Ott fotóztam.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu