Barátnőm utazott haza szombaton. Még egy séta a városban, majd egy állomásközeli helyen teát ittunk és melegszendvicset ettünk. Tulajdonképpen már a vonat indulására vártunk. Beszélgettünk, ittuk a teát, vártuk a szendvicset, mikor a Nap átsütött a teámon. És nem lehett a szemet róla levenni. Elkezdett élni. Melegített maga a látvány is. A tea még melegebbé vált, ahogy folyt a színes árnyéka az asztalon, mint a méz...
November végi, puha melegség.
Csodás, mézszínű, finom, isteni nektár. A fotók önmagukért beszélnek.
VálaszTörlésEgek, de szép!
VálaszTörlésez igen! ezek aztán szinek és fények! :)
VálaszTörlésHú, nagyon szép! Amúgy is szeretem a tea színét, de ez így nagyon különleges!
VálaszTörlésNagyon jók lettek a fotók!
VálaszTörlésLányok!
VálaszTörlésJó volt inni ezt a szép és finom teát baráti társaságban.
Esztellám, te csak tudod!:-)
Leírom, hogy Esztellával közösen ittük, ő látogatott meg engem.:-)
(Eszterem, jó hogy írtál! Máskor iiiis!!!!)