Ma kora reggelre mentem dolgozni, és ennek a ténynek megvan az előnye: korábban is végeztem. A közhellyé válás útján haladó mondat persze hogy igazságot tartalmaz. Vagyis minden rosszban van valami jó, és ha ez rögzül, a derűlátás alapjai is lerakódhatnak bennünk. Gondolom én! :-)
Most pedig fáradt derűlátón kiteregetek, mert a tegnapi nagy eső elment, és éppen süt a Nap. Ilyenkor azt hiszem többet kell mosnom, mert ki kell használni az időjárást. Ezt még ki akarom használni, a mindenféle olcsó vásárlásra ösztönző kuponokat, matricákat már csak módjával vagy sehogy. Úgy kell néha nagy levegőt véve kiúszni belőlük, és nem járok feltétlenül jól, csak halmozok itthon, ha nem fékezem magam.
A fogorvoshoz csak hétfőn tudok időpontot kérni, addig féloldalasan eszem- iszom, hogy ne érje hideg vagy meleg a fogam, mert akkor felerősödik a fájás. Rendkívül találékony az ember, hogy kihúzza a nyavalyáival egy kapott időpontig.
Hogy teljes legyen a hétvégének nevezett két nap, holnap is dolgozom, de most rápihenek előtte egy kicsit, mert zsongok-bongok a fáradtságtól, és le kell feküdnöm.
Mert megérdemlem!
imádom a sült tököt..
VálaszTörlésÉn is! Volt a közelben egy tökfesztivál!:-)
Törlés"... minden rosszban van valami jó, és ha ez rögzül, a derűlátás alapjai is lerakódhatnak bennünk."
VálaszTörlésJó gondolat! Átveszem. :-)
Hosszú munka, de tanulható!:-)
TörlésDarvak vonulása
VálaszTörlésMagát még egyszer összeszedte
az évbe belefáradt késő őszi nap.
Megunta, hogy szemébe van húzva
a rojtos szélű, szürkés felhőkalap;
hát most hetykén fejtetőre lökte,
és sütni kezdett betyár indulattal…
Míg én körülnéztem a szikes pusztán
a régi, gyermeki ámulattal.
A tópartot övező sovány földeken,
hol évszámra semmi nem terem
minek örülhetne a szántóvető,
most egy csapásra kivirult a szépség,
mint holtak napján a hegyi temető!
Csakhogy itt a part élettel volt teli,
nem mélabúval, mit magukból árasztanak
az útszéli, roskadt házak, szalagfalvak;
vándorútjukon, végre, valahára
ideértek, megjöttek a darvak!
Barátom a rozoga stégen
álldogál látszólag tétlenül,
de én már tudom, hogy ilyenkor
számot vet magában rendületlenül;
fürkész szeme földön, égen
követi kedves madarát,
agyába rögzítve az élet
számtalan apró mozzanatát;
vonulási dátum, elhullás
és örömteli szaporulat
emlékezetében a jövő évig
minden hűen megmarad.
Ám ráeszmél,
hogy vendége van,
ki a parton kinn áll:
hát snapsszal kínál,
majd rám kacsint:
-Egyél is, ha már ittál,
alkalmasint…!
Járőrtáskáját jó szívvel megnyitja.
Körmünk közül ízes kolbászt harapunk,
tétova kezünkkel hébe-korba
a táska alján kenyérért matatunk.
Lemegy a nap, míg mi vacsorálunk,
s a bíborvörös alkonyat
a tó felszínén kettőződve
különös, varázsos képet ad.
Hamuszürke szélű bíbor felhők
duzzadó hasa meghasad;
özönlik belőle megállás nélkül
sok messziről érkező madárcsapat.
Százával, ezrével jönnek…
a céljuk most a tópart, legelő.
A szomszédos kicsiny tanyaházból
botra támaszkodó néni jön elő.
Szemét ernyőzve a lemenő naptól,
könnnyezve nézi az égi csodát…
- Csak megértük, megint, no látod! -
csitítja a csaholó kutyát.
A darvak a jól ismert házat köszöntik.
Trombitahangon rikoltanak,
varjak kárognak, a békák felbrekegnek;
Míg végleg vízbe fullad a novemberi nap.
Trendo, hálásan köszönöm!
TörlésIgy most elobb fogok sutni:))
VálaszTörlésJó étvágyat! :-)
Törlés