2014. október 31., péntek

Hétköznapi történet

Megbántottak, számon kértem a sértőt mindössze egy kérdőmondattal, majd cinikus erőszakkal elutasítottak, kilökdöstek. Igen, kiabálva löktek egyet rajtam szó szerint.
Olyan valaki, akit nem is ismerek, mivel nem végezte rendesen a munkáját, rajtam csattant az ostor. A számonkéréssel nem tudott mit kezdeni, és ráadásul férfi létére így oldotta meg a helyzetet. 
Megmondtam a véleményem neki, ennyi az elégtételem, panaszt a munkahelyén nem teszek, a bosszú nem érdekel. Bár az ego könnyíthetne így az énen, de az én esetemben ez nem működik. 
Ha van bölcsességem ( de jól hangzik!), akkor az megmutatja, hol kell abbahagyni, de ha igazán bölcs lennék, akkor el sem kezdtem volna. Legyen a maga baja az egyénisége. 
De itt még ezek szerint nem tartok.
Jól kisírtam magam itthon, mert számomra  a könnyeim a feszültségoldók, és mivel még ma is fájt a fejem az eset és a sírás miatt, bevettem egy Quarelint, mely aztán végleg megoldotta  a problémám.
Most éppen azon gondolkozom, hogy szelíd, gyenge, együgyű, élhetetlen lúzer vagy  "bölcsességgel" takarózó valaki vagyok.
Az is lehet, hogy tényleg szorult belém valami az óhajtott állapotból, elvégre ennyi év nem múlhat el nyomtalanul.


26 megjegyzés:

  1. Ha megnyugszol teljesen, elszáll a lúzer és helyeslően bólogat a bölcs, aki valójában vagy. Nem kell minden konfliktust lerendezni. Van, amit úgy kell hagyni, mégha az embernek olyan érzése is van, hogy de ezt vagy azt még meg kellett volna mondanom, tennem. A konfliktusokat nem szeretem. A vitát igen, mert ahhoz két értelmes ember kell. Az más. Szép napot kívánok neked :-)

    VálaszTörlés
  2. Ahogy az előttem szóló mondta, vitázni értelmes emberrel jó, vitatkozni,veszekedni ostobával nemjó.... de nem mindig tudom osztani és megélni az "okos enged, szamár szenved" teoriát - mert marad egy tüske. Hogy a hülye diadalmaskodott - te meg csendben hiába tudod az igazadat, a másik érzi a fölényt.... és ez rossz. Morr. Meg valahogy - mindig a hangosabb győz....:(

    VálaszTörlés
  3. Ha elcsitultak benned a történtek és vissza tudsz gondolni a történtekre minden rossz érzés nélkül azért én írnék a főnökének mert én is úgy írtam a Kikának, hogy vártam párnapot és nem felindultságból tettem...ha megírod és választ sem kapsz akkor adtál egy esélyt magad megnyugtatására... még a mai napig sem kaptam választ a Kikától de nem is vártam el tőlük hisz nincsenek a helyzet magaslatán...

    VálaszTörlés
  4. Drága Éva, a gyenge, együgyű és élhetetlen jelzők éppenhogy nem rád, hanem a szóbanforgó "úriemberre" illenek... A szelíd viszont te vagy. Én erre büszke lennék. Ha pedig csak egy "bölcsességgel takarozó valaki" lennél, akkor nem olvashatnék nálad ilyen történeteket.
    Jókat írtak egyébként az eddigi hozzászólók.
    Szeretettel kívánok minden jót a szünet hátralévő napjaira.

    VálaszTörlés
  5. Éva, egy sírás nagyon jó feszültségoldó. Kiírtad, felejtsd el. (No, persze mondani könnyű.)

    VálaszTörlés
  6. Emlékeztem, olvastam valahol a fenti esetedet. Megkerestem. Tudod, azért nem hagynám ennyiben, mert, ha veled, akkor másokkal is. Csak egy tájékoztató levél, nem bosszúálló, jó, ha tudják.A viselkedése minősíthetetlen. S ezzel a cég hírnevét is "öregbíti", ha számít ez nekik valamit.

    VálaszTörlés
  7. Én büszke vagyok rád, hogy megmondtad a véleményed. Én azon lúzerek sorába tartozom, akik talán még ennyit sem tudnának megtenni önmaguk védelmében, nem a szelídség miatt, annak semmi köze a lúzerséghez...csak az vigasztal, hogy ahogy telnek az évek, talán bölcsebb leszek én is. De ha ott lettem volna, s olyan valakit bántanak, akit én szeretek, akkor aztán...

    VálaszTörlés
  8. Nagyon nehéz problémánkat olyan módon kifejezni, hogy az a másiknak is elfogadható legyen (hacsak nem vagyunk született asszertívek):)) a saját szempontjaink szorongásmentes közlése egy olyan helyzetben, ahol a mások feletti dominancia dívik, nekem szinte megoldhatatlannak tűnik. Nem ismerem a pontos szitut, de én kezdek rájönni, hogy egyetlen megoldás, ha agresszív emberrel nem kezdek birkózni (se szelíden, se harcosan) hanem "jogi" lépéseket teszek. Két problémát érzek ki az esetedből. Az egyik az a buszos alkalmazott eredeti viselkedése (amit már akkor s kifogásoltál), a másik a te bántalmazásod.... Ezt ne hagyd, igenis írj a főnökének, megengedhetetlen agressziót szóvá kell tenni (családon belül most nagy kultusza van, egyéb társas viszonyokban ne lenne??
    Nagyon sajnálom, hogy el kellett szenvedned ezt az eseményt, kívánom, hogy mihamarabb helyreálljon a megtépázott női önértéked....
    elég bugyután hangzik, de magamból kiindulva, ilyenkor teljesen leforrázva érzem magam...
    ja, nem lúzer vagy, hanem kulturált...és ne az abbahagyás idején gondolkozz, hanem a mikéntjén, akkor kell abbahagyni, amikor NEKED NINCS PROBLÉMÁD már az üggyel kapcsolatban,
    és nem bosszúállás a panasztevés, hanem az ügy rendezése (mert nem erővel mész neki, hanem kulturált, helyes módon....

    ahh, de jó volna, ha ott és akkor megvédtek volna az utasok

    VálaszTörlés
  9. Nem hiszem, hogy lúzer vagy, viszont nem nyelhetünk le mindig mindent csak azért mert nem akarunk vitát. De azt hiszem itt már nem vita volt, hanem agresszió. Szóval nem kell minden esetben hagyni magunkat.

    VálaszTörlés
  10. most itt az ablakom alatt történt valami, ami miatt visszajöttem, szeretném elmondani: gyereksírásra lettem figyelmes, egy apuka kezében hat flakkon ásványvíz, és a síró, üvöltő kislánya, rezzenéstelen arccal vonszolta mindet,
    a kislányt néztem, hogy nincs hatalma, csak tehetetlen dühe, csak üvöltésével tudja kifejezni, hogy valami nagyon nem jó...

    és József Attila verse:
    "A kis kölyök, ki voltam, ma is él
    s a felnőttet a bánat fojtogatja;
    de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
    s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.
    Tőletek féltem, kemény emberek,"

    mert azt képzeljük sokan, hogy az asszertív önérvényesítés az valami rossz, és a felnőtt nem szenved, hanem eltereli a gondolatait,
    na ezen kellene változtatni
    hogy indulat nélkül tudjunk közölni dolgokat, ami sérti a méltóságunkat, ami nem tetszett,
    lehet a busz-sofőrnek a "szabálykönyvében" az áll, hogy nem vehet fel utasokat, csak induláskor, nem tudom, ezt meg kellene tudni szabályszegő volt-e, vagy csak gyerekmódra dühöngött , hogy rendreutasítja egy utas (akinek szerinte nem az a dolga)
    ismerek sofőröket szállóige náluk, hogy az aki fut a megállóban nem utas, hanem sportoló, tehát nem kell megvárni....viccelődnek kínjukban...

    érdekel, hogy mit mondtak az irodában neked

    VálaszTörlés
  11. Válaszok
    1. Utálok én is ütközni,de nem szabad szó nélkül hagyni a rosszat.Jól tetted! Ha megbántanak, vagy megaláznak,én is sírok.Nem tudom,ez nálam így jön le.
      Másvalaki szerintem belerúgott volna a buszajtóba, de akkor meg ő lenne a hibás. sehogy se jó a helyzet és megoldás sincsen,amíg ilyen az a sofőr.

      Törlés
    2. A sírás a feszültségoldó nálam is. Csak utána fáj a fejem!:-))) Öngóóól!:-D

      Törlés
  12. Sovány vigasz, de én is ezt tettem volna, sőt én talán mentem volna a főnökéhez tovább. Emberek vagyunk, vannak rossz és jobb napjaink. De aki közvetlenül emberekkel érintkezik a munkája révén, legyen sofőr, tanár, ápoló, eladó, annak "jobban kellene tartania" magát, mert bizony a nem odaillő viselkedésével másoknak okoz bajt, rossz napot és így indul el a lavina, ami akár egy ember belső önmarcangolásához is vezethet órákra, esetleg napokra.
    Minap egy hipermarketben a pénztáros hölgy jó hangosan hangot adott ama véleményének, hogy hozzá olyanok állnak csak be, akiknek dugig van a kosaruk, s még WC-re sem tudott elmenni. Az előttünk álló terhes anyuka egy kétévessel a kezében annyira magára vette ezt a megjegyzést, hogy visszapakolt a szalagról és átment másik sorba. Bennem kissé felment a pumpa, s bizony a bevásárlásunkat úgy pakoltam szét, hogy az édesanyámék részét külön tudjam fizetni. Mosolyogva kívántam neki további szép estét, sőt a fiam visszaküldtem egy csokival, hogy legyen valami édes is a nehéz napjában. Lehet, hogy ő ezt nem így gondolta, de ha annyit elértem vele, hogy az utánunk következő vevőkre már mosolygott, akkor talán elértem valamit.
    Talán még neked is azt kell megtanulnod, hogy mikor tudd elengedni a dolgokat, s mikor kell hagyni, hogy megtörténjek csak úgy, s utat engedni annak, hogy ami bennünk van az ki is jöjjön. Ami történt veled, az is egy tanulási szakasz része, majd idővel megérted - vagy már most is érted - hogy miért ott és miért úgy!
    A vitatkozáshoz pedig csak annyit, van az irodánkban egy kiírás:
    "Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal!"
    Legyen áldott, békés hétvégéd, emlékezz a már nem veled lévőkre! Gyújts gyertyát értük, érted!
    Mosollyal ölellek! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudod, egyszer megfogadtam, hogy azzal rendezem le a dolgaim, akit illet. Vele viszont igen!
      Megtettem!

      Törlés
  13. Sziasztok, köszönöm, hogy reagáltatok.
    Csak általában akartam az esetemről írni, de most úgy látom kellenek a konkrétumok is.
    Gyalog akartam hazamenni, de mégis bevásároltam útközben, és két nagy táskával + válltáskámmal fáradtan úgy döntöttem, hogy ha csak egy megállót is utazva, de inkább felszállok egy buszra. A kihelyezett megállóban kb. 3 percet vártam, közben elővettem a bérletem is, mikor jött egy busz. Pontosan( centire) ott álltam, ahol a felszállásra kijelölt ajtó volt. A hátsó ajtókat kinyitotta, az utasok leszálltak, de az elsőt nem nyitotta ki. Pedig észrevett, mert rám nézett, majd elfordította a fejét. Jeleztem neki a kezemmel is, hogy itt vagyok, de nem történt semmi. Végig elfordítva tartotta a fejét, ami annál is furcsább, mert azon az oldalon szálltak le az utasok, ahol én álltam, és neki ezt figyelemmel kellett volna kísérni. Végül ott hagyott, a leszálló utasok is méltatlankodtak.
    Gyalog hazamentem, de az irodájuk éppen ott van, ahol lakom. Bementem, hogy panaszt tegyek, mert nagyon zavart a dolog.
    Mivel éppen ott volt ő is( és még 3-4 más sofőr), úgy döntöttem, hogy azzal beszélek, akivel kell, vagyis vele. Megkérdeztem, hogy miért nem nyitotta ki az ajtót. Nem válaszolt, újra megkérdeztem, de semmi válasz. Gondolom azért mert nem tudott magyarázatot adni. Tudta, hogy igazam van, de nem akarta beismerni, ezért átment agresszívbe, felpattant és elkezdett tolni a szabad kezével az ajtó felé( a másikban cigi, kávé), és akkor elkezdett kiabálni közölve, hogy nem tudok olvasni, mert "Idegeneknek tilos a bemenet!". Persze, de kopogva be lehet menni ügyet intézni, nekem is, másnak is.Máskor is volt rá példa.
    Mondtam akkor már a hangomat felemelve( addig uralkodtam magamon), hogy ne érjen hozzám, de tele volt a kezem cuccal, és csak csak a táskáimat magam elé emelve tudtam magam magam védeni, és tartani közöttünk a távolságot.Azt még mondtam neki, hogy aki így viselkedik az nem érdemli meg a munkahelyet.
    A többi sofőr nézte a helyzetet, nem szóltak semmit, kávéztak, cigiztek, és vagy jó buli volt nekik, vagy ismerik, hogy jó nem ujjat húzni a kollégával.
    Döntésem:
    Mivel elvem, hogy annak mondom meg problémám, akit illet, és ezt tanácsolom mindig másnak is. Volt olyan szerencsém, hogy éppen ott volt, tehát neki tettem fel a kérdést. Tudom, hogy tudja, hogy igazam van( ez elégtétel nekem), de nem akarta kimutatni, beismerni, és a számára( intelligencia, egyéniség) legegyszerűbb "választ" adta. Kitaszigált. Lehet, hogy a főnöke is ott volt, jó volt megszabadulni tőlem?
    Nem lépek többet, nem teszek panaszt, mert elmondtam amit akartam neki.Nekem ez utánajárás lenne, kinyomozni, hogy hívják, írni stb. Ez már bosszú lenne, de én túllépek az ügyön. Nem akarom újra átélni. Lehet, hogy a világra haragudott,vagy nem tudta kinyitni az ajtót. Akkor jeleznie kellett volna, hogy a következő ajtón szálljak fel.
    Számomra itt a történet vége. Ha olyat bántanak, akit szeretek, akkor én is keményebb vagyok.
    Ha így fogja végezni a munkáját, úgyis elbocsátják hamarosan, mert ez a dolgok rendje.
    Hazajöttem, és akkor tört ki belőlem a sírás.
    Hosszú voltam, de most már részletesen kellett írnom, ha nem írtam le eddig a részleteket, most le kellett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Micsoda bunkó! Eszméletlen. Azt vajon fel tudja fogni, hogy nem az ő feladata megválogatni az utasokat? Sajnálom, hogy így jártál, de ne hagyd magad. És jól tetted, hogy kiírtad. Az én blogom is ilyen, most indítottam, de sok mindenről szeretnék írni. Örülök, hogy rád találtam :)

      Törlés
    2. Szia Orsi, mivel eddig nem írtál itt( ha jól tudom), köszöntelek a blogomban! :-)

      Törlés
    3. Köszönöm szépen Éva! Most már követem a blogod és várom a bejegyzéseket :)

      Törlés
  14. Mindenki a saját tapasztalatai, egyénisége alapján reagálja le a dolgokat. Ő is ezt tette, én is. A bőrünkből ott és akkor nem bújhatunk ki, amikor helyzet van. Talán évek alatt változunk.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva Te ne változzál, mi igy szeretünk!

      Törlés
    2. Zsókám, köszönöm! A változás úgysem akarat kérdése, az főleg szerep. A változás történik, és élményeknek,tapasztalásoknak... sok szerepük van benne van benne. Az alap marad, mi csiszolódunk remélhetően abba az irányba, a melyre szükségünk van.Valahogy így gondolom, jól vagy rosszul

      Törlés
  15. Tudod Éva, az én kolléganőm szokott kaffogni az olvasókkal, ha olyan az inge, minősíthetetlenül. Egyszer egyikükben emberére akadt, aki rögtön szólt az igazgatónknak. Neki pedig már lett ürügye, hogy helyretegye. Velem egyszer más ügyben az anyuka barátja "intézkedett", csak arra már lefutott ügy volt, egy kiállításnak mi legyen a címe. Látod, micsoda súlyponti dolog. Mérges voltam mert nem a személyemmel próbált protekciózni, hanem a munkahellyel szemben. Ráadásul egy alkesz. A kislányt szerettem , pár év után meghívtam újabb kiállításra, most már "barát" nélkül. Már nem volt a "helyén" a családban, s a gyerek semmiről sem tehetett. Na, most jól kiadtam magamból. Látod, mire jó egy bejegyzés.

    VálaszTörlés
  16. A blog lehet nyugiszoba és dühöngő is.Én az előbbit szeretem, de most az utóbbi lett belőle! Kiírjuk magunkból, ami bennünk van.
    Így lesz újra nyugiszoba belőle! :-)

    VálaszTörlés
  17. Szerintem is jobb, ha kiírjuk vagy kimondjuk, legalább nem fordul a méreg ellenünk!
    Különben én is energikusabb vagyok más védelmében, mint a magaméban. De az igazságtalan megbántást nehéz lenyelni. Viszont megéri a nyugalmunkat (amennyire lehet) megőrizni, hogy felül maradhassunk! Aztan hátat kell fordítani és nem lealacsonyodni a szintjére, ahogy pl. Saci is kifejezte.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezért is határoztam el, hogy több dolgot mondok ki már, mint valaha tettem.
      Nem győzök mindig, de már nem is akarok. Az a győzelem, ha kimondom a véleményem megfelelő hangnemben.
      Az agresszióval és a cinizmussal nem tudok mit kezdeni. Képviselőikkel csak így lehet megvívni, de nem nagyon megy, ami nem baj.Nincs gyakorlatom, és nem is akarom megszerezni.
      Az igazságtalan sérelem is bánt. Közben azon is elgondolkozom, hogy mit közölhettem rosszul, hogy ez történt. Mert magamban is keresem a hibát.
      Ez van!

      Törlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu