Sopronban az Erzsébet-kertben június közepén kisgyermekes-családos rendezvényt szoktak rendezni, és Tündérfesztiválnak hívják.
Idén ez már a 19. alkalom volt, tehát hagyománynak is lehet nevezni.
A gyerekek játszhatnak, meséket hallgathatnak, ügyességüket bizonyíthatják, és lehet manóknak vagy tündéreknek is öltözni.
Mondja valaki, hogy a tündérek nem közöttünk járnak?
A kicsik szárnyakat kapnak, figyelnek, a kislányok forognak-pörögnek a szoknyájuk lebbenését nézve, közben a valódi és az álomvilágot fedezik fel.
Angyali titkokat még nem tudnak, őket kezelik a felnőttek megismerendő kis titokként.
Olyanokként, akineknek a kezét még fogni kell, és segíteni is nekik, hogy azok a nagy szárnyak le ne húzzák őket.


Tündérek nálunk is landoltak... Pénteken leg-leg P.S.P ballagott, náluk voltunk, öröm volt látni miként ért szót az unoka csapat. Szombaton 3. és 4. L vigyázásában 2. L és P.S.P segítségemre voltak. Késő délután az elsőszülött L is megérkezett. Legnagyobb figyelmet tőlem most a két évesünk kapta - rajongója vagyok - jó szívű, segítő. okos, kiválóan kifejezi magát és vasbeton az akarata... (naná!). Fel is teszek egy fotót róla a blogomba...
VálaszTörlésNálad sokszor van tündértalálkozó:), és élvezettel olvasom a híreidet róluk.
TörlésKülönböző életkorú tündérek, lehet élvezni az eltéréseket és egyezéseket.
Elhiszem, hogy a kétévesnek rajongója vagy. Nekünk is van kétévesünk, szoktam írni róla, képek is vannak, és szintén rajongásunk " tárgya". Az okok ugyanazok, melyekről te is leírtál.
Várom a picitekről a fotót.
Vasbeton akarat? Tegnap hoztam idézeteket, és egyet idemásolok belőlük zárásként az utolsó gondolat miatt:
"Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar."
Paulo Coelho