Két ország között

A házunk háta mögött van egy aszfaltozott út, ami egyszer csak földúttá válik, és átvezet  a közeli Ausztriába.

Lehet gyalogolni, először kis kertek mellett, utána búza-, kukorica- és sok-sok repceföld következik. 

Vannak virágok is, természetesen vadvirágok, és én néhány szálért lehajolok, majd csokrot formáluk belőlük. Legtöbbször egyedül vagyok az úton, ritkán M.-nal, és sétálótársak is vannak vagy gyalog, de biciklivel is elég sokan.

Az utolsó magyar falu ( Ágfalva)  összeér az első osztrákkal( Schattendorf). 

Az osztrák vagy a magyar falu kocsmájában lehet kávét de főleg vizet inni.

Még a földút kezdete előtt van egy gyertya mintabolt, egy szaküzlet széles választékkal. Öröm oda betérni, ahol darabra és kilóra is lehet venni a gyertyákat.  Karácsony előtti látogatásaim illatos helyszíne volt régebben. Már nem, mert annyi itthon a gyertyám, hogy nincs szükségem újakra.

A sétáim is régen voltak azon az úton, már nehezebb elkezdeni, és még nehezebb lenne be is fejezni. Pedig olyan közel van az az út, hogy még gyalog is eljutok a lakásomtól odáig pár perc alatt.

Újra el kell indulnom, és ha már nem is a határig eljutni, de legalább az elsö vadvirágokig...