Kőszegen vezetett át az utunk, és megbeszéltünk egy találkozót M. egy régi barátjával. Nem az utcán várt ránk, hanem bent itta már a kávéját, és az ablak melletti asztal mellől integetett nekünk. Csatlakoztunk hozzá, besütött a nap, míg beszélgettünk, és nem törődtem semmivel, csak a hangulattal, és a barát sárga pulóverén megduplázódó fénnyel. Hirtelen elengedtem magam, és úgy maradt ez az érzés egész nap.
Kőszegen sétálni jó, és annyira soha nem sietős, hogy meg ne tegyük baráttal vagy kettesben.
M. szülőfaluja 12 perc innen az alig jelzett határ túloldalán, és tudjuk, hogy gyorsan ott vagyunk úgyis.
Egyedül is jó sétálni Kőszegen. M. valamit visszavitt a parkolóban lévő autóba, én nem mentem vele, hanem volt negyed órám csak úgy, hogy elmerüljek a városka részleteiben és az egészben is, míg visszaért.
Kőszeg nekem olyan mint egy kis ékszerdoboz! :) Szép felvételek...:))
VálaszTörlésJó lenne már egyszer visszamenni Kőszegre, úgy 40 év után...
VálaszTörlésAmikor nem én vezetek,én is a felhőket nézem szinte mindig.:)Hihetetlenül megnyugtató!
VálaszTörlésHa én vezetek,akkor is sokszor felpillantok a felhőkre.:)
Sokszor megyünk Kőszegre, mert ott a legjobb átmenni a határon, és közben megállunk 1-2 órára ott is.
VálaszTörlés40 év? A lényege megmaradt, de sokat változott előnyére is Kőszeg.
Vasárnap a felhők különlegesen szépek voltak. Alacsonyan, változatos formában adták magukat, vonzották a szemet, így követtük és hagytuk el őket.
Igaz, M. számárt a Ferrari sem volt semmi:-), ha nem a felhőket bámulom, én is megnéztem volna szívesen!
Kőszeghez életem legszebb, legmaradandóbb pillanati fűződnek. Hosszú évekig nem volt erőm visszamenni, és aztán az ott-töltött nap még szebb volt, mint az azelőtti emlékeim.
VálaszTörlésDe most megint hosszú-hosszú ideig nem fogok odamenni.....
Ma Győrben néztem a bencés templom felett a kék égen a felhőket, és hazafelé a vonatból.... kellenek ezek nagyon:). Örülök, hogy Nálad sokszor visszaköszönnek az érzéseim. (Talán ugyanabban a kávézóban ültök, hm... ezen gondolkodtam, a képeket nézve)
Krikszi! Az Ibrahimban ültünk!Ugyanaz, amire te is gondolsz?
VálaszTörlésGyőrben a bencés templomot ismerem, sőt, a bencés rendházban laktam is egy hónapig, mikor egy hónapos nyelvtanfolyamon voltam, és ott kaptam/ kaptunk szállást. Szép emlékek.
Mi, blogosok néha észrevesszük, hogy kereszteződtek életútjaink, vannak közös helyeink, élményeink.Kinek ezt jelenti, kinek azt!
Biztos megvan az oka, miért nem mész újra, talán oldódik egyszer benned ez az érzés.
Kőszegen a kedvenc utam: Várparkoló-Gimnázium-Chernel István Madártani Emlékmúzeum. Megtettük már sokszor, akár gyalog, akár bicajjal vagy autóval. Utána fagyit veszünk a Várkörön, majd a Főtéren ülünk egyet!
VálaszTörlésHa most kinézek az ablakon hasonló felhőket látok, mint a képeiden...
Saci, egyszer kipróbáljuk a kedvenc utadat.Még nem volt benne részünk.
VálaszTörlés