2013. május 8., szerda

Cogito...

Szombati nagycenki rövid sétánkon néztem ezt a  fát és a többi hasonló külsejűt. Mit megélt már, és még él a maga erejéből és más törődésével. A friss fenyőhajtásokat is néztem, üde, zsenge friss mind és a a fű is. Legszívesebben beléjük harapnék.Ilyenkor a legszebb a zöld szín.
Ma míg vártam a buszra egy feketerigót figyeltem, ahogy fészket épített. Majdnem szétrepedt a csőre az "építőanyagtól."
M. magyar leckéjének egyik fordítandó mondatára is emlékszem, egyedül csinálta meg, nem is kellett hozzá segítség.
Telnek a napok, még mindig apróságokból állnak össze.Nem is lesz másképp, íródik, írom, íratják velem az életem, és közben arra is gondolok, hogy vigyáznom kell magamra, mert nem tettem meg soha eléggé.  
Itt írom le, mivel nem csak egy sínpáron halad az életem( vagy mégis?), hogy mi mindenre is gondolok napi tevékenységeim alatt.
Magukat óvták, védték általam mindig mások, sokszor ki is használtak. Életfeladat, karma? Természetes volt a helyzet, és én nem határoztam meg az arányokat, hogy saját életre és önvédelemre is jusson idő, erő, akarat. 
Nem halogathatom már, romlik az egészségem, fogy az életem. Vannak átgondolandó dolgaim, míg nem késő.
Én is vagyok! :-)
U.i.:Természetesen a szeretet és a kötelesség( meg egyéb!) működik bennem továbbra is. Csak azok az arányok! Azokkal van a baj!
Nem nyöszörögve sajnáltatni akarom magam. Csak a "ráébredésemet" írtam le, amiről tulajdonképpen mindig is tudtam. Talán most jön el valaminek az ideje.



12 megjegyzés:

  1. Azért az az önállóan megoldott nyelvtani szerkezet csak felderítette a lelked egy kicsit...?

    VálaszTörlés
  2. Erős akaratot kívánok a változásokhoz! Talán nem lesz könnyű, de tedd meg magadért! És igen, az ilyen nyelvtani leckék csak segíthetnek! :-)

    VálaszTörlés
  3. Engem sem úgy neveltek,hogy törődjek magammal, már életem delén túl tanulom,hogy bizony én is vagyok.Amikor kicsi gyerekeimmel otthon voltam,érdekes módon Anyukám azt mondta mindig,hogy előbb én ebédeljek,aztán a gyerekek.Mert nekem nem lesz erőm.Pont ő mondta furcsa módon.De én ezt sosem tudtam megtenni.
    Halála előtt ez volt számomra az útravalója: "Vigyázz magadra,szükség van rád!"
    Ebben megtalálni az egyensúlyt nekem is nehéz,bár a gyengeségem úgyis gátat szab már a nagyobbfokú önfeláldozásnak.Milyen nagy szavak.....
    Az a mondat.....♥

    VálaszTörlés
  4. Éva, csodálatos ember vagy, vigyázz magadra, s figyelj!Ez nem önzés,védekezés, s van kiért még erősnek, egészségesnek lenned- Vigyázd, mindkettőt!

    VálaszTörlés
  5. 70 éves koromra eljutottam odáig, hogy azt gondoljam: végre én legyek a legfontosabb a magam számára, legalább. Aztán rájöttem, hogy ami (aki) legfontosabb a számomra, az nem én vagyok! Azaz, hogy az"én"-emnek az a jó, ha más (is) fontos neki..

    Arra meg már régebben is, hogy "legyen meg az ő akarata"...az jó nekem (is)!:)

    VálaszTörlés
  6. Egyszer mindenkinek eljön a maga ideje. Kinek előbb kinek utóbb. talán mindegy is. Csak az a fontos, hogy amikor végre eljött akkor szívvel-lélekkel használja ki azt mi neki megadatott! Akkor nem élt hiába. Kívánom, hogy sikerüljön neked !

    VálaszTörlés
  7. Ez aranyos: "Én is vagyok!"
    Legyél is még sokáig-sokáig, mi lenne velünk itt nélküled?

    VálaszTörlés
  8. Szép napot nektek!Igyekszem! Gondoltam arra is, hogy mennyire tűnök én most önzőnek, de úgyis sejtitek, hogy egészséges önzésről van itt szó. Köszönöm a mondataitokat.
    Aliz, igaz az is amit írtál, de olyan sok függ attól, hogy érzed-e hogy valaha is élted a magad életét, vagy mindig egyfajta lemondásról szólt jól megtűzdelve lelki zsarolással és lelkiismeretfordalással, ha valaha is gondoltál magadra. Csak az tudja, aki benne élt. Nem is magyarázgatom tovább.Vagy sokat írok róla, vagy semmit.
    Az arányokról írtam, ezt érzem úgy hogy eltolódott abba az irányba, ami már kikezdte a lelkem és a testem.
    Nem most jött el az ideje a nagy változtatásnak, amikor ennyire kellek,mikor ápolok, de eljön az is!
    Most tényleg kellek, amikor nem igazán kellettem, akkor nem voltam erős, hogy magamért is éljek.Mégsem vagyok teljesen elégedetlen az életemmel, de egyre több gondolat merül fel bennem, hogy így akartam-e.
    Ezért írok ezekről a gondolatokról néha itt. Hol máshol?
    Lehet, hogy ez egy karma, amit teljesíteni kell? Van úgy, hogy hiszek benne.

    VálaszTörlés
  9. Amin abszolút felesleges eltűnődni: akkor is "önfeláldoztunk", amikor arra igazándiból nem volt szükség, megfosztva magunkat önmagunktól, a saját életünktől.
    Az arányok, a mérték, a józan ész, a szeretet - ezek harmóniája. Az életünk.
    Volt már erről szó, többször is.
    Megismételjem? Úgy vagy jó, ahová eljutottál. Az önzés nem jellemző.

    VálaszTörlés
  10. Stali, igen, így együtt ezek harmóniája, és nem bánok semmit, így vagyok én önmagam! Mindennek így kellett lennie, és még boldogtalan sem vagyok az életemmel, csak vannak még vágyaim, céljaim, aminek szintén így kell lennie.Az arányokon azért még javítani akarok.

    VálaszTörlés
  11. Húúú,amiről itt írtál,s Stali reagálása is nagyon az,amely dolgokon én is sokat gondolkodom mostanában.Engem is figyelmeztett a sors,s én is próbálok jobban odafigyelni önmagamra is.

    Ugyan más életszakaszban és élethelyzetben vagyunk,de ugyanaz a ráébredésünk.

    Kívánom,hogy mindkettőnknek sikerüljön megtalálni az egészségünk érdekében a változást,amely nem önzőség,hisz szükség van ránk és szeretnek.

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu