Szombaton

ebéd után kértem, hogy menjünk el újra a közeli Rustra, mert én nem tudom azt a városkát megunni. Az is érdekelt, hogy hol tartanak a helyiek az advent várással, látom -e a szokásos nem hivalkodó díszítéséket, melyek megalapozzák a hangulatot önmaguk és a nem kevés turista számára. 

Már dekoráltak, volt ahol még nem fejezték be( szépek a díszítetlen fenyők is), és mindig jó megbizonyosodni, hogy vannak, akik még tudják, hogy a kevesebb több, vagy ha mégsem tudják visszafogni magukat, akkor legalább  a sok harmóniában van a kapualjakban és az utcákon.

Aztán mielőtt haza indultunk volna, egy kis vendéglőben ( a mienkhez hasonló) szilvalekváros derelyét ettünk, vagy ahogy az osztrákok hívják Powidltascherl-t kértünk, melyből kiéreztem a fahéj ízét, melyet belecsempésztek, ha másért nem, az ünnepre való tekintettel is.

A pincér magyar volt, ami nem meglepő  a határ menti osztrák településeken. A hangjában egy kis plusz törődéssel kívánt magyarul jó étvágyat, és én mindezt megérezve, mosollyal viszontjelezve megköszöntem. 

Csak más országban képes erre a megmagyarázhatatlan kapcsolatteremtésre akár pár másodperc alatt is a közös nyelv.

Az első után egy nappal

„Mire is várakozunk ádvent idején? Jézus születésére, arra, hogy a teremtett világban maga a teremtő Isten is testet öltsön. Arra várakozunk, ami már réges-régen megtörtént.

Ez a magatartás, ez a várakozás nem új. A felületen az ember köznapi életét mindenkor könyörtelenül meghatározza az idő három - múlt, jelen és jövő - látszatra összebékíthetetlen fázisa. A felületen igen. De nem a mélyben. Ott, a mélyben mindig is tudta az emberiség, hogy tér és idő mechanikus határait képes elmosni a minőség, a jóság, a szépség és igazság ereje…”

 Pilinszky János: A várakozás szentsége - részlet

Hogy advent első vasárnapján este dolgoztam? 
Ez így alakult, ha munkahely van, akkor munkaidő is, és hol így esik ránk az ügyelet, hol úgy, tekintet nélkül hétvégére és ünnepre.

Az otthoni első gyertya után így meggyújthattam egy kollégával a munkahelyit is.
Ez utóbbit gyerekek készítették -többet is, különböző helyekre- egy kolléganő által tartott foglalkozás keretében. Tudás az, ha képesek lesznek többek között adventi koszorút készíteni, gyöngyöt fűzni, tojást festeni, mézeskalácsot díszíteni, saját képeslapokat gyártani...

Kezdődik

Kint szürke, sötét reggel, még a reggelinél tartok, és Zsoltárokat hallgatok, éppen azt, amit ide is elhoztam.
Készül hamarosan az ebéd, amit szerencsére nem egyedül fogyasztok el.
Utána meggyújtjuk az első gyertyát.Vágyam, hogy idén legalább egy kicsit rendhagyó legyen az adventem és a karácsonyom az eddigiekhez képest. 
Bár szükségem van a hagyományokra, de a vágyaim is követni akarom, hogy a saját elképzeléseim is beleépítsem. Az adventi koszorú már egy ideje nem koszorú( néhány fehér mécses és pár fenyőág, dió, toboz), a karácsonyfa is kicsi lesz, az ajtódíszem is szerény. Ezek a visszafogottabb, látható jelképek, de az eddigiekhez képest is legbelül is még csendesebben szeretném tölteni a várakozást, megértő türelemmel, főleg építő jellegű írások és a Biblia olvasásával, hallgatásával, mert egyre nagyobb rá az igényem, és teljesítésükkel tisztelem meg vágyaim.

Könyv

Úgy gondolom, nem kell különösebb meggyőző erővel rendelkezni annak, aki egy Popper Péterről szóló könyvre akarja felhívni a figyelmet. 
Én most ezt akarom tenni, mert éppen ezt a könyvet olvasom, és nagyon tetszik.
Popper Gábor írta "Séták apámmal" címmel, és azt kell mondanom, hogy nagyon jól, és szinte letehetetlenül.

".... megismertettél a keleti gondolkodás egyik fajtájával, megismertem, hogy az " is" és a " vagy", a " lehet" néha többet jelent, néha többet is ér, mint a bizonyos bizonyosság. És szép lassan belém ivódott a kételkedés, a többszemléletű gondolkodás, hogy a világ nem mindig fehér vagy fekete, hanem lehet szürke is, hogy a szeretet lehet nagyon terhes is, és csak egy hajszál választja el a gyűlölettől. Hogy a legrosszabb érzelem a közömbösség, hogy vannak kegyes hazugságok, hogy ...verekedni kell, még akkor is, ha nem biztat siker! Hogy néha azt hisszük meg tudunk változtatni embereket, és rettenetesen csalódunk, ha nem sikerül, közben vérig vagyunk sértve, ha minket akarnak megváltoztatni. Hogy állatok nélkül lehet, de nem érdemes élni, hogy nem kell mindig mindenből győztesen kijönni, a kudarcok megerősítenek, tanítanak, hogy a földi életben nincs idő tévutakra, és ezt tudva, nagyon odafigyelve, többször elindulunk tévútjainkon....
...Meg kell tanulni, megérezni a jeleket, és akkor jó döntéseket tudunk hozni. S azt gondolom a vele való kapcsolathoz nincs szükség közvetítőkre, szent helyekre. A legfontosabb az, hogy önmagaddal legyél jóban."

( Popper Gábor)

Túlzások

Mentünk szerdán a november végi vérszegényen fényszegény veszprémi utcán, mikor egy nyitott kapun keresztül a lenyugvó Nap látványa valósággal beszippantott minket egy udvarba. 
Kerülöm ösztönösen  a túlzásokat, de ezt nem lehetett kihagyni, csak menni szinte vakon felé úgy, hogy azt sem tudtuk hova megyünk, hova jutunk végül.
A képek színeit utólag nem telítettem, nem variáltam meg, az első képen látható fény intenzitásában és színében valóban  ilyen volt, mikor a tárt kapun át a házak addigi takarásából kikerülve belevilágított hirtelen a szemünkbe.
Aztán persze minden kifakult,  és egy túlzásoktól mentes, csípős, szürke kora este várt ránk, igaz az első komoly fagyot is megkaptuk a -7.2 fokos éjszakai minimummal, ami szintén egy eddigi túlzás volt.

Az első

Hétfőn este kavargott a hideg szélben már néhány hópehely, de el is tűntek szinte azonnal.
Kedd délután esett az első hó, ami már hosszabb ideig maradt.
Kicsit ugyan vizes, nem is sok, de fehér és szép "a jó gyermekek és a szelíd lelkek örömére".*  
A Facebookomra feltett havas képekre reagált egy svéd ismerősöm, melyben azt írta, hogy mi itt előrébb tartunk, mert náluk (Göteborg) ebben a szezonban még nem volt hó. Szóval, jobban teljesítünk :-D Svédországnál legalább hóügyileg! 
Jövendő kampánybeszédekben fel lehetne használni a tényt! :-)))

* Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai

Könyv

Most fejeztem be Gróf Nádasdy Borbála: Ízes élet c. nagyon szép képekkel illusztrált könyvét, mely akár lehetne önéletrajzi regény, gyermekkori emlékek tárháza, a megélt történelem leírása, útikönyv és bölcs gondolatok gyűjteménye. Mindehhez hozzájárul, a főzés, az étkezés örömének megélése és átadása, az ízek, illatok emléke. Szeretnék még tőle mást is olvasni a közeljövőben, mert ez az első könyv, amit olvastam, meghozta a kedvem.

Vasárnap után hétfő

Tegnap egyedül voltam itthon. Délelőtt ki kellett mozdulnom, és utána szárítkozhattam, az esernyő sem segített.
Ilyen tócsákat kerülgettem mikor kimentem, a busz ablakára kis szívet rajzoltam ( hogy lehetett volna ellenállni?), a fákon pedig esőcsepp " égőket" találtam. Aztán a gyorsan sötétedő délutánban itthon olvastam és elszundítottam.
A mai nap már más. 
Házimunka után hamarosan megyek dolgozni késő estig, kint morog és visít  a szél, kitettem már a meleg cuccokat is, és semmi szundikálás délután.
Ez is a különbség a vasárnap és a hétfő között.:-)

Eljött

a kitartóan esős péntek este. (Vasárnap van, és azóta is esik változatlan kitartással.)
Nem kakaó vagy tea volt előttem, hanem M. által az előtte pár perce hozott vörösbor, és mellé némi medvehagymás és tökmagos süti is átmelegedett a mikróban.
A héten zajlottak az események nála is, nálam is, volt mit átbeszélni a Skype heti szűkszavúsága után. A szövettan eredményéről beszéltünk a legkevesebbet, tényközlésre szorítkoztam ösztönösen, nehogy bekússzon a szorongás, mint szellőztetéskor a kinti füst. Mert az aztán ki nem megy egy darabig!
Olyan természetesnek veszem, hogy élek, hogy van egy nyugis péntek este, és még lehetnek terveink is. Nem is becsülöm meg, még nem rezegtetett meg igazán soha elvesztésének veszélye.
Mi van akkor, ha az ember világa beszűkül egy bizonyos dologra, a megmaradásra? Mikor minden másnál az a fontosabb. 
Egyébként csak a csendet igényeltük. Mennyire nem tud hiányozni se TV, se rádió, elég a saját világunk. Egy péntek este nagyon alkalmas erre, mikor még a másnap is lehet szabad.
Körbevettük magunkat a biztonsággal, mert egy pici rés mégis keletkezett rajta az előző napokban. A repedés azért ottmaradt figyelmeztetőnek!