Advent 9.

Talán kicsit magasabban kellene laknom vagy északabbra, hogy a tél havas(abb) legyen, pontosan olyan, ahogyan elképzelem. Mert lassan csak a képzeletnek lesz szerepe, ha havas karácsonyra gondolok. 
Így viszont lehet várni, hogy hátha egyszer elkezd szállingózni, aztán egyre jobban esni az a fehér, könnyű dísz, melyek között soha sincs két egyforma, ahogy közöttünk sincs, pedig néha elvárnák tőlünk az egyezést. 
Egyébként pedig várni tudni kell, ha a mostani időszakra gondolok, arról pedig az jut eszembe, hogy: "Az ünnep azé, aki várja.”*
Lehet úgy átlagosan 210 méter tengerszint feletti, magasságnak alig mondható helyen, bárhol, bármely időben és minden körülményben is, és a vágyak végül teljesülhetnek magam és persze mások által. Saját tapasztalat.
Tenni kell érte, még ha sok minden ellene is szól, vagy pedig hagyni, elfogadni a megmásíthatatlant, de azt aztán nyugodt lélekkel!
Valahol ebben rejlik a titok.
*Szabó T. Anna

Advent 8.

„A hála tanulható – adható. Meg kell tanulnunk átélni, kifejezni, de elfogadni és élvezni úgyszintén. Abban a családban, közösségben és munkahelyen lehet igazán örömmel élni, mozogni, ahol a hála és az ünneplés szerves része az emberi kapcsolatoknak.”

Paul Donders

"Dolgoztam" ( örömteli munka volt) is a kórházban. 
Míg bent voltam, mindig attól tartottam, hogy lemaradok adventről, az egész időszak szépségéről. Talán ki sem jövök ez alatt az egy hónap alatt. Mi lesz a karácsonnyal, meg mindennel? Közben gyógyulnom kellett, míg ezen is gondolkoztam. A félelem és a gyógyulás kettőse elég nehezen egyeztethető össze.
Aztán az utolsó hetemen még advent kezdetén az egyik terapeuta egy csomó színes papírral, ezüst filctollal, karácsonyi matricával felszerelkezve megkérdezte, hogy segítenék-e karácsonyi képeslapokat csinálni.
Vágtam, hajtogattam, ragasztottam, díszítettem...
94 darabra volt szükség, láttam a listát is kiknek szánja az osztály. 
Én pedig belemerültem a munkába, később lett még egy-két segítő is, volt csak aki beszélgetni, nézegetni jött, és jó volt együtt. 
Magunknak is gyártottunk, én ezt az általam készített kettőt hoztam magamnak haza a sokból. 
Így láthatjátok ti is, hogy mik készültek.

Advent 7.

Mivel decemberben a nagyáruházak vasárnap is nyitva tartanak, bementünk az egyikbe ( Interrel kezdődik és sparral folytatódik), és néhány szaloncukorral a kezükben pityergő, felénk jövő kisgyerekkel is találkoztunk a bejárattól nem messzire.
Aztán megláttuk a Mikulást, akinek az ölében - mint megtudtuk a szülőktől - egy 14 hónapos trónolt szintén szaloncukorral, aki csöppet sem sírt és félt. Ő még nem tudta, hogy akár félni is lehetne.
Úgy születünk, hogy nem tudjuk mi miatt kell aggódni és minek örülni. 
A legjobb az lenne, ha később megértenénk, hogy igazából nem érdemes semmitől sem félni. Ott és akkor, abban a pillanatban nincs jelen. Később pedig meg kell oldani. Mindig van megoldás, erre utólag rájövünk.
Mennyi idő kell hozzá, míg kiderül, hogy igazán így érdemes élni?

Advent 6.

Ezek az első napok, maga szabadság napjai olyan hetek után, melyeket úgy töltök, hogy nem kell visszamennem vasárnap este a kórházba, csak majd hétköznap délután a munkahelyre. 
Jól érzem magam, vannak terveim, a négy falon kívül is járom az útjaim, nézegetem a sütikiszúróimat, az új díszeket (bolhapiacon is vettem néhányat) recepteket lapozgatok, szalagokat, papírokat rendezgetek, fényeket élvezek, második mécsest gyújtok, fenyőgallyakat szagolgatok, színeket gyűjtök magamba, ajándékokat veszek, és vettem is már, forgatom a Bibliát és a lelket támogató könyveket, idézeteket. Mint egy gyerek, mikor kinyitják előtte végre a játékos dobozát, és kiszínesedik a világ a sok fehér szín után.
Az adventi koszorúm nem koszorú, hanem négy nyírfaágba vágott lyukat használok mécsestartónak, és köré tobozokat tettem. Ennyi az egész, nem bonyolult, így képzeltem el, és így valósítottam meg végül. Majd egyszer talán kép is lesz róla.
Fénylik, és világítja az utat a várakozásban.

Advent 5.

White lie (fehér hazugság szó szerint) angolul, amit mi kegyes hazugságnak hívunk a magyar nyelvben. 
Mikulás jövetelekor ezt a lehetőséget használjuk ki örömszerzésre.
Addig volt jó gyerekkorunkban, míg hittünk benne, később pedig az a kívánatosan jó érzés, mikor segítünk az elhitetésében, vagy mi magunk hitetjük el a varázslatot.
Nem emlékszem mikor tudtam meg az igazságot, egyszerűen belecsusszantam a valóságba, és a világért sem árultam volna el a nálam kisebbeknek semmit belőle. Higgyenek, míg hihetnek!
Használtam és használom a kegyes hazugságot az ő örömük érdekében.
Felnőtt fejjel felnőttnek is ajándékozom, és az öröm jelen van ez alkalommal is.
Engem is megajándékoztak tegnap. Jött a Mikulás a kórházba is három krampusszal, de csak szaloncukrot adott (mindjárt meg is ettem, mint egy éhenkórász!), a krampuszok virgácsainak végül nem volt feladata szerintem sehol sem.;-)
Nagy "gyerek" vagyok, mert ma már itthon is bekopogott hozzám, és az enyém is máshol.
Így kerek a világ!

Advent 4.

A helyi kórház kápolnájában találtam néhány imát, zsoltárt, melyek beteg embereknek, hozzátartozóknak, orvosoknak ápolóknak éppúgy megfeleltek szorult helyzetükben, mint az egészségeseknek.
A 23. zsoltár egy modern fordítására is ráleltem. Néhányszor visszamentem elolvasni, aztán egyszer tollal és papírral érkeztem, hogy nekem is meglegyen, és betegtársaimnak is felolvassam.
Egyikük kérte, hogy többször is olvassam el neki, hogy testi-lelki épülésére szolgáljon. Szó szerint ezért kérte.
Odatettem egy széket közel az ágyához, hogy csak számára, de másnak is - mindenkinek, aki hallja a szobában - elmondhassam a sorokat, majd hamarosan valaki kérésre átadtam lemásolásra is.
Így is gyógyít a "derű olaja"...

A 23. zsoltár modern változata

Az Úr beosztja időmet, nem sietek,

időről-időre nyugodt pihenőt ád.

A csend pillanataira vezet,

és megújítja nyugalmamat.

Értelmemet lecsendesíti,

úgy vezet tetteimnek útján, és vezetése béke.

Még akkor sem félek én,

ha naponta tengersok dolog vár rám,

mert Ő velem van.

Jósága és könyörülete egyensúlyban tart,

felfrissít és megújít tevékenységeim között.

Elmémet megkeni a derű olajával,

erőim csészéje örömtől túlcsordul.

Harmónia és eredmény

lesz óráim gyümölcse,

mert az Úr békéjében járok én,

és házában lakom mindörökre.

Advent 3.

"Az igaz ember helyesen használja fel ajkát. Ha szól, értelmesen szól. Ha kérdez, nem keres viszályt; ha válaszol, nem nagyképűsködik. Más szavába nem vág bele. Nem akarja más nézetét rákényszeríteni a másikra, és bölcsességét nem fitogtatja a piacokon. Mértéket tart a beszédben, a hallgatásban is. Tanít és nem szégyelli, amit mond. Tanít, de nem kérkedik, és örömmel megmondja, hogy mit tanult másoktól. Még beszédének hangját is jól választja meg. Mérlegre tesz mindent, mielőtt nyilatkozik."

Nagy Szt. Vazul

Hogy én mennyire szeretnék ilyen lenni, hogy én mennyire örülök, ha néha belőle felfedezek magamban a fentiekből valami keveset is ennyi év után, melyet megéltem! 

Advent 2.

A körülmények változatosak és körülvesznek bennünket, ahogy magában a szóban is utalás történik rá.
A meglévővel kell élni, abból kihozni a legtöbbet érzelmekből, örömből, tettekből, és elfogadni a rosszat is, mely olykor körbefon bennünket. Miért is ne? Ez az élet rendje.
Igen, jöhet a rossz is, de itt említek meg egy gondolatot, melyet mikor először olvastam mélyen belém ivódott a maga egyszerűségével: "A lélek nyugodt fensőbbsége a körülmények felett." *
Mennyit tanultam a kórházban ebben az évben és itthon is ugyanígy tettem...
Tanultam élni jól, néha sikerrel, olykor rosszul sikeredve, emberek érzelmeire, néha csak tőmondataira reagálni, és ha nem is mondhatom, hogy soha ennyi jó és rossz benyomás nem ért, mint éppen ebben a bő 11 hónapban, de közel állok az igazsághoz.
Soha ennyi emberi sorsot nem ismertem meg, soha ennyi idős, sokszor magányos idős ember életének történetével nem találkoztam, mint éppen a pszichiátrián ebben az évben.
Sokukból hiányzik a nyugodt fensőbbség - melyért bizony nem csak ők a felelősek-, de én igyekeztem ezt megtalálni magamban, és emellett rosszabb állapotomban is annyit segíteni, amennyit csak tudtam, és könnyes hála, remegő szó, puszi, simogatás volt a szívszorító jutalmam mindenért.

* Carlyle

Advent 1.

Ha az embernek van lehetősége pótolni valamit, azt tegye meg.
Advent kezdetekor még kórházban voltam, de hogy teljes legyen a kalendáriumom, visszamenőleg is megírtam azt a hiányzó 3 napot, míg nem voltam itthon. 
Végleg hazajöttem december 4-én, pénteken.
Teszem az írás pótlását azért, mert szeretem olvasni más kalendáriumát vagy egyéb adventi írását, de ugyanúgy szeretem írni a magamét is.
Adni és kapni jó, így van ez az adventi blogos írásokat leszámítva is.
Bármikor, de ebben az időszakban mindenképpen le kell lassítani az életritmust, és lehetőleg nyugodtan, kapkodástól mentesen élni. Mikor, ha máskor nem?
Ha valami nem teljesül, akkor az nem is volt számunkra való, ha valamit elmulasztottunk, akkor azt el is kellett mulasztanunk.
Egyébként pedig:
"Ne nyugtalankodj!" *
Szép adventi időszakot kívánok!

*Zsoltárok könyve 37/1.