Tegnap...

...11 óra munkahelyen, utána ugyanannyi  alvás jött. Én már csak így tudom tartani az egyensúlyomat, mindenből egyforma, mert különben kibillenek.
Újra elkezdtem Németh Lászlót olvasni, mindegyik regényét többször is olvastam, de a "Bűn" valahogy kimaradt, most benne vagyok nagyon az olvasásában, és jó dolog. Németh László mindig jó dolog. Hogy lehet így írni? Leírja mit lát, mit gondol, a szereplő mit gondol, a vele szemben álló mit lát, mit gondol, és valahol nem láthatóan (mondjuk úgy, hogy titokban) is mit gondol, mert a kettő nem mindig ugyanaz, és mindezt egy mondatban vagy párbeszédben láttatja, olvastatja az író. Kész csoda!
Este csinálok egy banántortát, mert holnap jönnek a srácok, és Thomasnak az a kedvence, de Markus sem veti meg. 
Ebédelünk, elmegyünk Rustra is, szükségem is lesz egy kis napfényre, vízpartra, régi házakra. Fényképezőgépem nem lesz, majd a képzeletetekre bízom a szavakban leírt látványt a következő írásban.
A fiúk ragaszkodnak ahhoz, hogy a kávé nálam legyen, csak úgy üldögélve, beszélgetve kényelmesen, ahogy szoktuk. Ők is kibillennek az egyensúlyukból, ha nálam valami nem úgy van, ahogy megszokták.
Én vagyok az egyensúlyteremtő, de tartanom kell a magamét nekem is, hogy át tudjam adni.
Most nincs rendben mindenben a magam egyensúlya, de szokás szerint másokét mégis meg kell teremtenem. Belső kényszer.
Hogyan?

Március első vasárnapja

Mosás, teregetés, előző adag vasalása, közös lépcsőház felmosása. Úgy döntöttem, hogy mivel egyedül vagyok nem főzők, de hiányzik a vasárnapi ételillat, tehát készül egy leves.
Még egy kis rendcsinálás bent is. Két fő kapcsolatom rendben, anyu is rendben, tegnap elvitte az itteni maradék sült csirkét, mert azt kérte, és M. is jelentkezett Nápolyból.
Elromlott egy állólámpán, de van egy villanyszerelő szomszéd , aki mindig a garázsában bütyköl, könnyű megtalálni. Most hozta vissza alig pénzért a kész lámpát, persze, hogy többet adtam neki.
Ki javítaná meg? Ez túl kis feladat. Vannak szerencsés helyzetek, ez kifejezetten az.

Aztán vannak szerencsétlenségükben is végül szerencsések.
Anyutól tegnap egy férfi pénzt követelt, mikor innen hazament, de még ijedtében is be tudta pötyögni a kódot, és mire a férfi utolérte volna, majd az ajtó bezáródott mögötte. 
Ő is megijedt, mikor nekem elmesélte, én is. 
Azt hiszi az ember csak filmben van ilyen, aztán rájön, hogy valóság, és elkezd félni. 
Gyalog semmiképpen nem jövök haza későn este.

Média (is)

Szerdán elmentünk a Veszprém és Vas megye határán található Megyerre. 14 lakosa van, 3 utcája, polgármestere, haranglábja, telefonfülkéje, buszmegállója, kis temetője, tiszta levegője, és akár az egész falut ki lehet bérelni, de egyenként is a házakat, akik egy nem gazdag (Sőt!) falura vágynak.
Remélem, jó üzlet ez az egész ötlet az ottaniaknak, és az esetleges nyereséget vissza tudják forgatni a falusi turizmusba.
Nagyon működik a hírközlés Ausztriában, mert M. volt kollégája Hermann is velünk volt a feleségével, és ő aznap reggel olvasta mindezt egy ottani hírportálon. Azért is akart hazafelé odamenni. Aztán aznap este, miután ott jártunk, láttam a falut egy itthoni híradóban is.
Az is mutatja, hogy működik a hírközlés Ausztriában (is), mert tudták százalékokkal, nevekkel megtoldva azt, hogy milyen esemény volt vasárnap Veszprémben, sőt, azt is, mit eredményezett mindez a Parlamentben.
Figyelnek ám ránk!

6. Tiszta ágyneműben alvás kellemes érzése.
7. Új bőrönd kerekeinek gurulása a járdán
8. Az Áhítat-ban a mai nap üzeneteként olvasom: "Ellenben sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első." ( Mk 10,31)
9. Anyu ma nálam ebédel, ez már biztos.
10. A ritkára vett reluxán átvilágító napsütés csíkosra " festi" a falat, míg írok.

A kényszer

a legnagyobb tanító. 
Gondolkodtam azon, hogyan nyaggassam kevesebbet a fényképezőgépemet, mert az nem igaz, hogy annyi pillanatot géppel is meg kelljen örökíteni, nemcsak agyban tárolni. 
Nos, szerdán baráték- Veszprémbe velünk utazó társak - autójában hagytam a masinát, akik aztán kivitték Ausztriába. M. pedig 10 napra elutazott (Éljen Nápoly és az ő szépsége!), és akkor hozza el, ha legközelebb jön.
Most nincs kattogtatás. Vagy hozok a régi képekből egy-egy hangulatképet vagy semmit, ha sikerül ez utóbbi. :-D

Egyébkén pedig:

1. Megszületett kolléganőm 5. unokája, a kicsi Léna.
2. Új óra ketyegését hallgatom a konyhámban.
3. Aranyszalaggal átkötött kocsonya a születésnapi ajándékom egy ünnepelt kollégám örömére.:-)
4. Madarak ordítanak a ház előtti tuján.
5. Nagyon finom a mai kenyér.

Délután otthon!

Ma helyettesítettem valakit (munkaidő csere!), így délelőtt dolgoztam, délután és este vagyok itthon. Sok-sok éve rendszeresen éppen fordítva dolgozom. Milyen jó itthon lenni munka után, és nem munkahelyre várva már eléggé stresszesen az órát nézve. 
Sokkal pihentetőbb. 
Egész nap esik az eső, annyira ellazított a kopogás, hogy elfelejtettem felhívni az orvost, pedig valamit el kellett volna intéznem. Ha én ellazulok, akkor az agyamban se kép, se hang. Hmmm, ez sem volt így mindig, kezdek rászokni, vagy az agyam vérellátása nem tökéletes.:-D
Nézegettem a hervadó tulipánjaimat ( ma már ki kell dobnom őket), és az ellenfény adta finom kis erezete, a mintája talán szebbé teszi, mint újkorában volt. 
Szép az öregedése...

Angolul

                    

még nem hallottam, de Asha megteszi nekünk ezt is.
Tetszik az akcentus a magyarjában.:-)
Ilyenkor elmélázom azon, hogy mennyire szépek a nyelvek, a magunké is, másoké is. 
Jó nyelveket megérteni, beszélni, jó őket ízlelgetni.

Mindenféle

Torkom kapar, orrom dugul. Éreztem, hogy ez lesz, mikor nagyon beteg kolléga leült beszélgetni köhögve egészen közel mellém. Tény és nem vád! Aztán sós víz, valami szibériai fenyő tobozának olaja, lórugásnyi C vitamin, gyömbér, tea. Van még ötlet a repertoárban, de mintha máris jobb lenne. Időben elcsíptem?
Egyébként ma vasárnap van, tegnap pedig 2 órás kirándulás a közeli Fertőrákosra volt némi sétával és egy halászlével fűszerezve. A nyugalom szigete volt a forró halászlé közel a jó meleg cserépkályhához a februári szélben.

Úgy volt, hogy ma anyusommal nálam ebédelünk, de végül anyu túl sok paprikás csirkét olvasztott ki a fagyasztóból tegnap magának, így végül nála lesz ma az összejövetel. Első ijedtében, hogy mennyi az ebédnek való szokás szerint sírva elkezdett emelt hangon engem okolni. Hordoztam is magamban a szavakat egész nap.Véleményem nem emelt hangon azért én is közöltem, mert nem mindenért én és az egész világ a hibás. 
Most azon gondolkozom, mi legyen az ide bevásárolt holmival. 
81 éves síró anyával pedig már nem küzdök, és bár jól tudom, hogy zsarolás a sírás és a probléma hárítása részéről, de megyek, és majd meg is köszönöm az ebédet. Egyébként pedig olyan gondoskodás történik részéről, ami őt élteti, erre megy ki az egész. 
Számomra pedig sok éven át sok a "sok", nem éppen a mai eset, de már olyan a kompromisszumkészségem a véleménynyilvánításom mellett, hogy ihaj!!!:-)

Péntek

Tervezett és nem tervezett dolgaim belesimultak a kissé késői kelésbe, a zúzmarás reggelbe.
A tervezett szabad péntek itt van, anyunak bevásárolva, alapos porszívózás jövő hétre ágyneműhúzás után áthelyezve. Ebéd vasárnap nálam, szinte minden bevásárolva hozzá.
A nap fele elmúlt, M. este 6-ra jön, Mama és testvér látogatóban van éppen.
Olvasok tervezettet, nem tervezettet, folyamatosan, vagy  kis részleteket merítve azokból, melyekből lehet. Ez utóbbiakat szeretem, ha párt mondatra van időm, akkor is jó, és feltöltenek, mert akarom, hogy azt tegyék.

Thomas Merton: A csend szava
Pál Ferenc: Függőségtől az intimitásig
Ann Voskamp: Ezernyi ajándék
Tan Twan Eng: Az esti ködök kertje
Áhitat 2013 (A 2 évvel ezelőttit találtam meg a bolhapiacon múlt vasárnap, de mindegy is, haladok vele napról napra.)

Ezt olvastam ma reggel éppen:
" Jézus ezt mondta neki: Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz."
Mk 9,23

"Mindig engedd meg, hogy Isten a maga lehetőségeivel álljon elő! Az megoldás lesz, nem javaslat."

Nyöszörgés (?)

Minden egyhangú, minden ugyanolyan, annyira vágyom valami másra, és teszem a régit. Az otthon, anyu, munkahely háromszöge legalább annyira fáraszt, mint amennyi biztonságot ad. 

A hétvége némileg kizökkent.

Valami lehetett tegnap az időjárásban is (jó rákenni), mert mindenki nyafogott, álmos volt. Mikor este jöttünk el a munkahelyről, és a portás is rázendített, akkor már csak nevettünk. Elmagyaráztuk persze neki nevetésünk okát, nehogy azt higgye rajta nevetünk.

Közben az van a fejemben, a kollégákéban is, hogy becsüljük meg a jó dolgunkat, mert... Mert amit hallunk a munkahellyel kapcsolatban, örülhetünk hogy van, anyu is el tudja magát még látni, lesz amikor mindig ott kell lennem. 

Az ország helyzete? Lehet ennél rosszabb? Lehet!

Az otthon most úgy jó, ahogy van, kellene matatni rajta, de nem foglalkozom vele, csak a rendszerezős selejtezés az idei igazi cél. Meg a portalanítás! Én nem tudom, honnan van ennyi, pedig törölgetek is. Hétvégén M. levett egy könyvet a polcról nagyon porosan. Pedig ott is törölgettem, de azt éppen nem? Szóval, égett az arcom.

Egészség, na, az egy külön téma, márc. 26-án kell menni gyomorkontrollra, már várom, mert történnie kell valaminek, ez így nem állapot. Szerintem sérv.

Ennyit a nyöszörgősre vett írásból. Vagy mindez a realitás nem fényezve? Egyébként pedig minden jó! 

Ki érti ezt?

U.i.: Megkezdődött nagyböjt. Éppen most panaszkodom? 
Megismétlem: Egyébként pedig tényleg jó!